Belsőség: Csikósék régi 190-ese újra a képben

Levelet kaptam nemrég, alig pár nappal azután, hogy az új 190-esünkön motortartóbakokat cseréltünk Bálinttal. A tárgy csak ennyi volt: EFY. Azonnal tudtam, hogy a Kati régi 190-eséről van szó, amely nyolc éven át hűen szolgált nálunk és nagy-nagy szeretetnek örvendett. Lehet elfelejteni egy ilyen autót?

Sajnos a nyolc év használat komoly nyomokat hagyott rajta, mialatt 2006 márciusától 2014 januárjáig a miénk volt, még látta a gyűlöletes Hans nevű 124-es Mercinket, felnőtt benne két gyerek, felépítettük a házunkat, lakott garázsban kicsit, utcán sokat, én meghúztam az oldalát, Kati megnyomta az elejét, körben alaposan csipállott már rajta a rozsda, történt vele éppen elég.

Műszakilag viszont még akkor is csodás volt, a motorja purrogott, a váltója mint a vaj, kormányművet nem sokkal előtte cseréltünk benne (mert csöpögött), a fékeket karban tartottuk – úgy tűnt, 516 ezerrel az órájában vígan élne ő még soká, csak a teste vásik el közben. Úgy véltem, Laci megveszi, még egy vizsgán talán áttolja, az jelent neki még talán négy évet, addigra széjjel is mállik.

Hát nem. A korábban Opel Asconára esküdő Nagy család megszerette, Laci pedig azóta se hagyja veszni a bébi-Benzt, sőt. Megvallom őszintén, magam is meglepődtem, micsoda szép állapotban láttam viszont a képein. Meglepetés volt viszont, hogy főtengelycsapágyakat kellett benne cserélni – kiderült, hogy egy gonosz padka megrepesztette a teknőt, elszivárgott az olaj a felesége alatt, és mire észbe kapott (egy ilyen 190 D-nél nem nézegeti az ember naponta a szinteket, mert nem szokásuk olajat enni, ezek talán a világ legtartósabb modern kori autómotorjai voltak ám), és táncolni kezdett a mutató, már késő volt. Szétszedte a szerelő a motort, mindent csodás rendben talált, főtengely a méreten, egy csapágysor megoldotta a problémát – tökéletesen. A belépőn is csodálkoztam – mi nyolc év alatt sose próbáltunk meg felhajtani a Budai Várba, ezért nem jöttünk rá, hogy az előző tulaj belépője benn maradt a rendszerben. Azt se tudtuk, hogy a kocsi a Várban lakott. Mindegy, nem szaporítom tovább a szót, igazából az az érdekes, amit Laci írt. Küldött bőséggel képet is, kattintsanak hát, én meg melléjük tettem három fotót, ami eladáskor, a dicstelen állapotról készült – hogy legyen összehasonlítási alapjuk.

Nekem ez a fotósorozat már megalapozta a boldog karácsonyomat, köszi Laci. Íme, a levél:

Kedves Zsolt !

Lassan két éve, hogy megvettük tőletek EFY-t, és azt kell mondanom, nem bántuk meg. Sőt, azt hiszem, hogy Mercedes-függők lettünk, de hogy én az lettem, az biztos. Nem gondoltam, hogy így meg lehet szeretni egy közel 30 éves gépet. Mellékelek Nektek pár fotót, melyek tavasszal készültek, a műszaki vizsga környékén. Folyamatosan használjuk, eddig nem hagyott cserben, pedig volt olyan, hogy elfolyt a víz,mert kilyukadt a fűtőradiátor, de úgy is hazajöttünk vele.

Ezeket költöttük rá eddig:

Olajszűrő-csere 2x: 30 000
Ékszíjcsere: 10 000
Fűtőradiátor-csere: 20 000
Jobb oldali fényszóró: 5000
Karterhegesztés, főtengelycsapágy-csere: 25 000
Műszaki vizsga: 45 000
Kipufogójavítás: 5000
Kitt, festék: 10 000
Féktárcsák, fékbetétek, kézifék: 50 000
Futómű: 20 000
Üléshuzat: 5000
Alufelni: 20 000

Összesen: 245 000
Nagyjából havi: 10 000

A motorja továbbra is jó, nem füstöl, 3-as az olajnyomás, 5 l az átlagfogyasztása. A karosszériahibákat műgyantás kittel megoldottam, majd lefestettem. A lökhárítót megjavítottam. A horpadások még megvannak. Az első fényszórót cseréltem. Várakozáson felül jó a terepjáró-képessége, pár héttől eltekintve egész évben tudjuk használni, pedig ahhoz, hogy hazajussunk, 1 km-es földúton kell végigmennünk.

Mindent összevetve, örülünk, hogy Veled hozott össze a jó sorsunk és sikerült megvennünk ezt a gépet. Legalább 20 ember ismerte meg a kocsit, mert olvasta a cikkeidet (a benzinkutastól a nőgyógyászig). Nyáron pedig egyszer ingyen tudtunk bemenni a Budai Vár területére, mert regisztrálva volt a kocsi a rendszerben, igaz, azóta már törölték. Remélem, így karácsony előtt örömet szerzünk a fényképekkel.

Laci