A főnök verdája

Nincs abban semmi rossz, ha az ember többre vágyik, mint amit az anyagiak engednek, ilyenkor jön jól a kreativitás. Ha autóról van szó, a legtöbb próbálkozást a JDCS-n végzi, viszont van az a szintje a tákolásnak, ami csúnyasága ellenére is tiszteletet ébreszt. Mint a W123-as Mercedesbe oltott Rolls-Royce Phantom, ami Tunéziában jött szembe.

 

Hihetetlenül hangzik, de kiadja! Persze röhejes, az ember szinte sokkot kap a látványtól, de minél tovább nézem, annál jobban összeáll. Sikerült arányosra venni a jellegzetes maszkot, és ugyan szépen eszegeti a rozsda, de ettől eltekintve az orr-rész szinte igényes munka. A felnik talán egy W124-esről származnak, és a matt fényezéssel együtt a gép eléri azt a kellően nyomasztó hatást, amiről sok luxusautó-tulajdonos csak ábrándozik.

 

Szeretnék hinni benne, hogy nem előregyártott, felpattintható elemekről van szó, bár, ha jól emlékszem, akkor a Chrysler 300C-hez mintha készült volna ilyen. Akárhogy is, hátul vagy a lelkesedés, vagy a pénz fogyott el, itt már bizony csálé a lemez és göröngyös a gitt. Az ablak a legdurvább: a hátralátást férfiasan megvető tulaj mintha egyszerűen leszórógittezte volna a felület nagy részét, középen csak egy kis kémlelőnyílást hagyva. Lehet, hogy rosszul spekulálok, viszont ha lemezzel burkolta az üveget, akkor még inkább kijár a tisztelet.

 

A helyi ízlésvilágot én még nem érzem, de megkérdeztem a szomszédom, hogy ő mit gondol:

 

"أحب بلادي لتاريخها و الان اِزداد حبي لها "

(A történelme miatt eddig is szerettem a hazám, de most még jobban bírom)

 

A. Ben Fradj, húszéves mérnökhallgató

 

Sajnos a büszke tulajdonost nem értem a helyszínen, pedig lett volna pár kérdésem hozzá, még a mindenkiben is egyre csak visszhangzó MIÉRT?!-en kívül is. Például az enteriör mennyire tart lépést a külsővel? Megbírkózik a 200-as szívódízel a Nemzeti Múzeum légellenállásával? De mind közül a legkínzóbb: honnan származik a hátsólámpa?