Négy hulla a csónakban

Kedves olvasóink!
Uj Péter kalandjai az új Subaru Outbackkel. Fogadják szeretettel, egyenesen a Tumblr-ről. UP aktív horgász, ez pedig egy horgásztúra előzménye.
Winkler Róbert

Uj Péter bemutat egy Frank Drebin-parkolást

Az indulás előtti napon derült ki, hogy Andor Navarrája lehalt, nem tudjuk húzni a hajót. Mondtam, nekem van vonóhorgom, mobil, mehetünk az én kocsimmal, bár összesen jó ha kétszáz kilométernyit trélereztem eddig, egyszer megfordultam ipszilonban a 10-es úton éjjel, de előre megyek simán, szűkebb kanyarokat kell nagyobb ívben venni, kicsit ráhagyni a követési távolságra, és lejtőn figyelni, ennyi. Sójázni majd sójáz valaki más.

A hajó motorral háromszáz kiló körül, ment még vagy százötven kiló cucc bele (öt ember horgászcucca egy hétre, sok ruha), plusz még a futó, jó hétszáz kiló körül lehetett a vontatmány, plusz négy (visszafele öt) ember a kocsiban, és még cuccok, ott is lehetett még vagy 450 kiló. Legalább száz kilóval tonna fölött volt a szállított súly, simán.

9,9-es átlagfogyasztással lehozta a Subaru (2,5-ös benzines) a kétezer kilométert, úgy, hogy jó ötszáz kilométeren át szállítottunk még jó 100-200 kilónyi vizet is. Brassó fölött a Kárpátokban, némileg elkavarodva az eredeti útiránytól kaptunk brutális esőt, ami Star Wars-szerű havazásba (kiléptünk a hiperűrbe) ment át pillanatok alatt, és alig negyedórás sűrű havazás után már öt-tíz centi friss hó borította a szerpentint, amin egy órányit kacskaringóztunk föl-le vadul szikrázó felsővezetékek, és ki-kicsúszó szombat esti román autósok közt. Nem volt vidám. Utólag rekonstruálva, a 73A úton kavarhattunk át sípályák és hotelek mellett a Pitestibe vezető 73-asról a Ploiesti-be tartó 1-esre.

Már az “Összetört csónakban találtak négy megfagyott magyar horgászt egy Brassó-környéki sípályán” bulvárcímet fogalmazgattuk, de végül simán lejöttünk a hegyről, egyetlen egyszer csúszott meg a kocsi, alig félméternyit, ami ennyi cuccal, ilyen úton szinte hihetetlen.

A havazás később folyamatos, Tulceáig tartó zuhogó esővé változott. Annyi víz került a hajóba (Andornak nem volt ponyvája: mintha egy nagy lavórt húztunk volna magunk után), hogy érezhetően nehezebbé vált. A hajó dugóját kivettük, a fenékszivattyút is beindítottuk, de maguk a cuccok felvettek annyi vizet, hogy sok kiló pluszsúlyt jelentett. Így ment föl a fogyasztásunk 9,4-ről 10,2-re (aztán a visszaúton, eggyel több emberrel ment vissza 9,9-re).

Summa summárum: az Outback tudja, amit kell neki. Nem hiszem, hogy sok olyan, hasonló árkategóriájú kocsi van, amivel így megcsináltuk volna ezt az utat.

Edit: Teljesen elfeledkeztem egy nagyon fontos tényezőről, a CVT váltóról. Volt itten korábban egy automataváltó-ellenes thread, na, arra jó válasz lehet egy ilyen út. Meg lehetett volna őrülni kéziváltóval. A CVT szépen tartotta a nyomatékoptimumot, és például a sójapályán (az egy meredek vizes betonrámpa, amin be kell ereszteni a vízbe a hajót trélerestül), ahol előttem üvöltő gázon csúszált egy szintén négykerekes Patrol, röhögve mászkáltunk föl-le trélerestül, milliméternyit sem csúsztunk.

Arról nem beszélve, hogy kétezer kilométer hegyen-völgyön, nullával döcögéssel, necces előzéssel, hegymászással, ereszkedéssel szétkuplungoltam volna a bal vádlimat, és lehgalább egy literrel többet fogyasztottunk volna. (Az ember 12 óra folyamatos vezetés után, sötétben és zuhogó esőben, a megfelelő útjelzőtáblát keresgélve már kevésbé találja el az optimális fordulatot, mint a gép.)

A fokozatmentes automata: ISTEN. Két ISTEN.