Gazdag vagyok, nem hülye

Tegnapi posztunkra reagálva küldött nekem PaOntan olvasónk egy cseh linket, melyre kattintva egy cikk olvasható az Aston Martin Supersportról, a kész csodáról. A hír ugyan nem volt friss, annak idején - augusztusban - mi is lehoztuk, ahogy a világ összes autós portálja. Hoppá! Hiszen már akkoriban messziről bűzlött a dolog, ideje egy kicsit utánatúrni, mi is történt azóta.

Az eredeti hír szerint a francia Star Electric France Car nevű cég gyártaná le a mindössze nyolc példányban megépülő autót. Sajtóközleményük elmondása szerint királyoknak, elnököknek szánt különleges luxusautók építésébe vágtak bele, mivel jelenlegi profitjuk mellett megengedhetik maguknak. Hogy mit is csinált eddig ez a nagynevű cég? Elektromos golfautókat gyártottak tehetős ügyfeleknek. Hummer H1-től H3-ig, pápaszemes Mercedest, Bentleyt és mindenféle más, valós modellre hajazó elektromos kiskocsit. Egységáron közel húszezer euróért kínálták őket és fene tudja, tán ennek okán úgy érezték, hogy sikerült annyira kiismerniük a jómódú vásárlóközönséget, hogy valami vastagabb fába is belevágják a fejszéjüket. Gyorsan össze is hoztak egy ügyes grafikust és egy PR-ost, megegyeztek a kuvaiti The Investment Dar Co. és a Prodrive tulajdonosaként ismert David Richards által vezetett konzorciummal, mely a cég 51 százalékos részvénycsomagját birtokolja, megcsinálták a sajtóanyagot, a média felkapta, lett nagy csinnadratta és...

...helyből fejest ugrottak a betonra.

Mert a kedves és lelkes francia villanyautósokban nem tudatosult, hogy golfkocsit gyártani nem ugyanaz, mint 950 lóerős, középmotoros szupersportautót. Hacsak nem 7,5 millió eurós áron. Ami elképesztően sok, ennyibe négy Bugatti Veyron is belefér, hiába a nyolc példányban limitált gyártás, az egyedi szín és a csúcstechnika. Ráadásul egy - a motorpiacon már-már egyszerűnek és olcsónak számító - 5,4 literes duplaturbós V8-at kapna a vásárló ezért a pénzért. Az pedig 7,5 millióért egész egyszerűen ciki lett volna. (Nem, egy másfél millió eurós Koenigseggben nem az.)

Szó volt még egy állítólag kész példányról, melyet a potenciális vásárlók megtekinthettek, kipróbálhattak. Az már senkinek nem tűnt fel, hogy mind a mai napig nem létezik egyetlen kép sem erről az autóról, csak és kizárólag a - kétségkívül szép és elegáns - számítógépes grafikákba botlunk lépten-nyomon. Egyszerű kamu volt az egész, bár kétségtelen, hogy annyi pénzért minden bizonnyal legyártották volna az autót.

De sajnos a dúsgazdag emberek döntő többsége - ellentétben a tévhittel - nem hülye, elvégre hülyén elég nehéz meggazdagodni. Ahhoz pedig pláne nem, hogy a Queen's Green-park 16-os lyuka mellett, villanymotoros Escalade-golfkocsijában ülve elmerengjen rajta, hogy ez az ügyes kis cég minden bizonnyal egy csodás Astont tudna neki adni hét és félmillió euróért.

Mert bizony ha történetesen én lennék ilyen mázlista, akkor nyugodtan becsattognék, mondjuk, az öreg Dallarához az aktatáskámmal, és azt hiszem, ennyiből boldogan építenének nekem egy ugyanilyen csővázas, 950 lóerős Pista Pferdschwanz Leichtbau-t. Sőt, szívesen építek én is bárkinek, csak fizesse meg...

Érezhette odaát valaki, hogy ez így elég sovány még, ezért kiszivárogtatott a sajtónak egy félinformációt, mely szerint maga az Aston Martin kereste meg a franciákat az ötlettel. Aki kicsit is ismeri az angol-francia viszonyokat és józanul gondolkodik, az tudhatja, hogy ennek annyi lehet a valóságalapja, mint macisajtban a Kodiak-medvének. Az az Aston Martin, amelyik árgus szemmel vigyázza a végre-valahára összekuporgatott hasznát és amelyik a négyajtós Rapide-ot inkább az osztrák Magna-Steyr-nél gyártatja hazai munkások helyett, na éppen ő lesz az, amelyik rábízna egy ilyen halott projektet egy golfkocsi-műhelyre.

Egyszóval blöff volt az egész és mindenki megette. Az Astonnak esze ágában sem volt ilyesmi, 2009-ben így is majdnem a csőd szélére kerültek, ráadásul megcsinálták a One-77-et, melynek 7,3 literes, 750 lóerős motorja a hivatalosan elfogadott, sorozatban gyártott legerősebb szívómotor azóta is és örülnek, hogy jelenleg megy a szekér.

Sportautót gyártani haszonnal így is sokkal-sokkal kevesebben tudnak, mint azt gondolnánk, hiszen még az olyan tömeggyártónak is, mint a Nissan, súlyosan ráfizetéses minden egyes GT-R-je egészen addig, amíg kellően nagy darabszámban el nem adják. A Porsche is nyitott új szegmensek felé az utóbbi években, az Audi biztos lábakon állt ahhoz, hogy kihozza az R8-at, de ha csak úgy belevágunk, akkor tessék, ott tartunk a buborékunkkal, hogy ennyiért kell adnunk, ha nyerni akarunk rajta.

Ennyiért pedig nem érdemes megvenni, és ezt tudják azok is, akiket bizony kicsit hülyének néztek a 7,5 millió eurós Astonnal. Minek is, mikor az ötödennyibe kerülő One-77 ennyire finoman gyönyörű és stílusos és gyors, mint egy 20-as évekbeli R-osztályú fregatt. Minek is, amikor negyedennyiért ott a Veyron, a kor csúcsa, és még sorolhatnánk... A Superspotot pedig mintha a föld nyelte volna el, a magára trükkösen figyelmet felhívó, kis francia cég honlapján sem találunk róla semmit.

De ez a One-77, na ez a valami, nem a golfkocsi. (Az Autocar videója.)