150 éves parfümöt hoztak felszínre: Viktória királynő is magára fújhatta

A búvárok és a régészek egy csoportja fedezte fel a 19. századi parfümöt egy Bermuda partjainál található hajó roncsai közül.

A 150 éves parfüm története
Dilemma - Izgalmas témák, különböző nézőpontok a Femina új podcastjében.
Sóbors
Ez is érdekelhet
Retikül
Top olvasott cikkek

Miután mindent elsöprő vihar sújtotta a Bermudák partjait 2011 februárjában, dr. Philippe Max Rouja, a szigetcsoport történelmi jelentőségű roncsainak gondnoka felmérte a partok állapotát, munkája közben pedig egy hajófenékre lett figyelmes, ami kilátszott a vízből. 

A hajófenék egy polgárháborús anyahajóhoz, a Mary Celestiához tartozott, ami épp az észak-karolinai konföderációs erőkhöz tartott, amikor elsüllyedhetett 1864-ben. A Mary Celestia nem volt egyedül, A Bermudák vízfelszíne alatt közel 300 hajó tűnt el, mind saját történetét és kincseit őrzi.

Az elveszettnek hitt parfüm

Egy hét tanulmányozás után számos ereklyére bukkantak a hajót kutató archeológusok és búvárok, többek közt cipőket, borokat és két kis üveg parfümöt találtak. A tárgyakat becsomagolták, valószínűleg ajándéknak szánták őket.

A kis üvegcsék teljesen épek voltak, csupán némi lerakódás képződött rajtuk. Az egyikben még egy kis légbuborék is volt, aminek amúgy ki kellett volna szorulnia a több évtizedes vízben lét miatt. Rajtuk maratva az alábbi felirat volt olvasható: "Piesse and Lubin London".

Dr. Philippe Max Rouja elvitte az üvegcsét a helyi parfüméria tulajához, Isabelle Ramsay-Brackstone-hoz, aki rögtön tudta, hogy igazi kincset tart a kezében. "Az 1800-as években a Piesse és Lubin volt a legkiemelkedőbb parfüméria a Bond Streeten" - mondta. Ez volt az a parfüm, amit Viktória királynő is használhatott." Isabelle Ramsay-Brackstone, aki maga is foglalkozott illatkészítéssel, ihletet kapott, hogy 150 év múltával újra tudja-e alkotni az illatot.

Bermuda törvényei szerint minden történelmi ereklye, amit a szigetcsoporton vagy annak vizeiben találnak, az állam tulajdonát képezi, és automatikusan a Bermuda Vízalatti Felfedező Intézethez kerül. Isabelle Ramsay Brackstone engedélyt kapott, hogy ideiglenesen magánál tartsa az üveget, amíg tartalmának újraalkotásával foglalkozik. Elvitte egy régi barátjához és kollégájához Jean Claude Delville-hez, aki a nemzetközi Drom Fragancesnek dolgozott. A vállalat felszerelésével képes volt a parfüm összetevőit visszafejteni.

Miután óvatosan lefejtették az üvegről a tengeri lerakódásokat, és felnyitották azt, a két parfümkészítő végre megszagolhatta az illatot. Sajnos az egyik üvegbe némi tengervíz szivárgott, így az rothadás szagát árasztotta magából, a másik viszont épségben túlélte az elmúlt 150 víz alatti évet.

A két szakember szerint narancs, bergamott, grapefruit, szantálfa és gyenge aromájú, meghatározhatatlan virágok illatát vették ki. Az esszenciában némi állati eredetű hozzávalót is felfedezni véltek, cibetint és ámbrát, melyeket emlősállatok mirigyeiből nyertek ki.

Septimus Piesse hivatásos vegyészként és parfümkészítőként számos könyvet írt, de munkásságának nagy része az évszázadok alatt elveszett. Mivel több információ nem állt rendelkezésükre, a modern parfümkészítők arra következtettek, hogy az általuk ismeretlen összetevő egy nagyon népszerű, Bouquet Opoponax nevű illatanyag lehetett, melynek előállításáról Septimus Piesse híres volt. Viszont még mindig nem találták az alapanyagok listáját, ami a Bouquet Opoponax elkészítéséhez szükséges volt.

Isabelle Ramsey-Brackstone és Jean Claude Delville a gép és érzékeny szaglásuk segítségével az alábbi plusz összetevők listájában állapodtak meg: narancsvirág, rózsa, szantálfa és vanília. Munkájukkal nem egy hozzávetőleges illatot szerettek volna kreálni, hanem egy eredetit újraalkotni.

Ami még bonyolultabbá tette a helyzetet, a két vegyésznek modern alternatívát kellett találnia a cibetin és az ámbra helyettesítésére, amik használata ma már etikátlannak számít a parfümiparban. 

Ámbra és cibetin helyett a parfümkészítők exaltont használtak az illat véglegesítésére. Az illat összetevőinek megfejtésén kívül a 19. századi oldószerek modern alternatíváin is sokat törték a fejüket, mert az eredeti vegyület rengeteg irritatív vegyületet tartalmazott, ugyanis a 19. század emberei nem bőrükön, hanem ruháikon viselték a parfümöket.

A két vegyész végül Mary Celestiának nevezte el a parfümöt az anyahajó után, amiben az eredeti üveget találták. A limitált változat rendkívül gyorsan fogyott, így az újragyártása is hamar megkezdődött. Ma már a Mary Celestia 150 dollárért kapható a Lili Bermudában, Isabelle Ramsey-Brackstone saját parfümériájában.

Mit látott és érzett, aki visszatért a halálból? Túlélők mesélik el élményeiket

Elolvasom

(Borító- és ajánlókép: Getty Images Hungary.)

Ehhez a cikkhez ajánljuk

Ezt is szeretjük