Státusz:

21. futam,Szaúd-Arábiai Nagydíj, Dzsidda

• Mindössze nyolc hónap alatt készült el a tengerparti pálya az áprilisi első kapavágástól a csütörtöki hivatalos FIA átvételig. Nem lett kész minden, de annyi igen, amivel a versenyt gond nélkül le lehetett bonyolítani, a külsőségek pedig a szokásos pénz nem számít arab csillogást hozták. Monumentális, többszintes paddock és bokszépület, lagúna az utolsó kanyar belsejében, rajta a médiaszigettel, minden igényt kielégítő, hatalmas bokszok a csapatok részére és az eddigi legnagyobb díjátadó helyszín. Mindez villanyfény mellett, amit a szaúdiak a világ egyetlen éjszakai versenyének hirdettek, technikailag amúgy jogosan, hiszen ez az egyetlen F1-es futam, ami hivatalosan naplemente után veszi kezdetét.
• A tengerparti sétányra bezsúfolt dzsiddai pálya viszonylag szűk helyen száguld fel és alá észak-déli irányban, éppen ezért kevés hely maradt nagyobb bukóterek építésére. A betonfalak közelsége viszont komoly kihívássá tette a 250 km/óra feletti átlagtempó mellett, amivel új rekordot is írt, megdöntve az 1970-ben, még az eredeti, 14 kilométer hosszú Spa-Francorchamps-ban felállított 244,038 km/órás csúcsot, amit Jackie Stewart autózott a Tyrrell-March-Ford volánjánál – egyben az volt a Dunlop utolsó F1-es győzelme. Utcai vagy országúti pályán azóta sem autóztak ilyen átlagsebességgel, azonban a szombati időmérő óta már 253,984 km/óra az új rekord, ami nincs messze az abszolút leggyorsabbtól sem: ez 263,587 km/óra, természetesen Monzából.
• A verseny napjáig zajló építkezés és a sivatagi homok miatt mindenki nagyon koszos, poros pályára számított, a Pirelli szokásos előzetesében pedig az egyik legalacsonyabb tapadási indexet kapta. Ehhez képest a csütörtök este elvégzett nagynyomású tisztítással a vártnál jóval nagyobb tapadást nyújtott a pálya. A módszert Isztambulban alkalmazták idén először, az ötlet pedig a szaúdiaknak is kapóra jött, és remekül működött. A por ugyan egész hétvégén jelen volt, de nem igazán volt befolyásoló tényező.
• Pénteken a Mercedes a várakozások szerint jól kezdett, a motorerő érzékenysége miatt pedig előzetesen amúgy is nekik adta volna mindenki ezt a helyszínt. A Red Bull alulkormányzottsággal küzdött az első napon, mert nem tudták ideálisan felmelegíteni az első gumikat. Szombatra azonban hatalmas javulást mutattak, ami az időmérő második fázisától vált egyértelművé, és igazából egy körön nekik állt a zászló a falak között addig brillírozó Verstappennel a volánnál, aki már a legelső köreitől kezdve szinte végig magabiztosan centizte a falakat. A Q3 első próbálkozásai után jelentős előnnyel vezetett is, aztán jött az utolsó felvonás...
• ...ahol Hamilton az egyre jobban felgumizódó pályán nagyot javítva az élre ugrott, Verstappen pedig azonnal válaszolni is kezdett rá egy kívülről nézve is látványos körrel, egyetlen centit sem hagyva a pályában. A második szektor végére már 0,24 mp volt az előnye Hamilton előtt, amit az utolsó kanyar féktávjáig 0,4 mp köré növelt, ott azonban elmérte a féktávot és blokkoló bal első kerékkel lecsúszott az ideális ívről. A pole esélye már ebben a pillanatban elment, Verstappen azonban még próbálta menteni a menthetetlent, és a poros íven erőltetve erőteljesen a gázra lépett, amitől a falra kente az autóját, kitörve a jobb hátsó kerekét. Ekkor még azt gondoltuk, hogy ez akár döntő hiba is lehet a világbajnoki versenyfutásban, de utólag ennek semmilyen jelentősége nem volt a másnapi végeredmény szempontjából.
• A vasárnapi káoszfutam minden előzetes elképzelést felülírt, a történések sokkal inkább hasonlítottak egy többmenetes MMA küzdelemre, mintsem F1-es versenyre. Pedig az első rajt gond nélkül megvolt, és a kilencedik körig nyugodt vonatozás zajlott az eredeti rajtsorrendben, amíg nem jött Mick Schumacher balesete és a biztonsági autós fázis. Mivel a tizedik körben járt a mezőny, sokan a kerékcsere mellett döntöttek, így a két Mercedes is az élről, ami miatt Bottas a kelleténél jobban visszalassított, hogy legyen elég idő Hamilton szervizelésére, mielőtt ő is odaér. Verstappen szóvá is tette a szándékos lassítást, azonban erre az esetre konkrét szabály nem létezik, csak egy általános pont a szabálykönyvben, ami nem engedi „az indokolatlanul lassú” haladást, de ennek az eldöntése a felügyelők dolga, amennyiben jelentést kapnak róla. Mielőtt azonban ide jutottunk volna, hirtelen megváltozott minden, mert a biztonsági fal sérülése miatt egy körrel később piros zászlóval megszakították a futamot, a kereket nem cserélő Verstappen pedig így a két Mercedes elé került. Gyakorlatilag visszakapta az eldobott pole esélyét a sorstól.
• Versenymegszakítás alatt ugyanis szabadon lehet szerelni az autót, valamint kereket is cserélhetnek, így aki nem ugrott ki a bokszba egy körrel korábban, ekkor ingyen letudhatta a kerékcseréjét pozícióvesztés nélkül. Ezért volt túl nagy kockázat a Mercedes részéről mindkét autójukat egyszerre hozni, ahogy ezt utólag be is ismerték a rádión Hamiltonnak, túlságosan is Verstappen maguk mögött tartására koncentráltak mindkét autóval. A holland ehelyett eléjük került a második állórajtnál, de ennek nem sokáig örülhetett, mert az elindulást követő első métereken extrém módon kipörögtek a kerekei, ami miatt komolyat bele kellett emelnie a gázba, így Hamilton könnyedén száguldott el mellette. A féktávhoz érve Verstappen megint kívülről próbálta menteni a menthetőt a korán fékező Hamilton mellett, azonban a brit ezúttal érezhetően nem engedett, és kellően szélesre sodródva jelezte Maxnek, hogy ezúttal a saját fegyverét fordítja ellene. A bukótéren átszánkázó Verstappen azonban szemrebbenés nélkül az élre állt, ám mielőtt bárki is panaszkodásba kezdhetett volna jött egy újabb baleset, majd megint a piros zászló, a mezőny pedig vissza a bokszutcába – Verstappen, Ocon, Hamilton sorrendben.
• Az ezt követő percek furcsa jeleneteket hoztak, hiszen élőben hallgathattuk, ahogy a versenyigazgató, Michael Masi egyezkedik a csapatokkal a sorrend megfordításáról, felajánlva a Red Bullnak a helycserét Hamiltonnal a szabálytalan előzés miatt. F1-történeti pillanat volt ez, de nem azért, ami elhangzott. A helyzetet ugyanis Masi a szokásoknak megfelelően kezelte, csak korábban sosem fordult még elő olyan eset, hogy egy szabálytalan előnyszerzést követően rögtön jött volna egy versenymegszakítás. A szokásos procedúra verseny közben ilyenkor ugyanis az, hogy a versenyigazgató rádión szól az érintett versenyző csapatának, hogy adja vissza a pozíciót, hogy visszaálljon a szabálytalan előzést megelőző sorrend. Amennyiben ezt a versenyző nem teszi meg, úgy jelentik a felügyelőknek, akik ha jogosnak találják a dolgot, akkor 5 másodperces időbüntetést szabnak ki ilyenkor. Jelen esetben viszont a piros zászló miatt Masinak és a Red Bullnak nem volt ideje lejátszani ezt a kört, és ha Masi ezt nem teszi meg a bokszban állás ideje alatt, akkor már csak a felügyelőknek jelentve kaphattak volna 5 másodpercet az újrarajtolás után. Ezért jött az „ajánlat” a toronyból, amiben utólag semmi furcsa nincs, mindössze annyi, hogy korábban ilyen helyzetben ez még soha nem fordult elő. A kavarodást az okozta, hogy elsőre Ocont kifelejtették a képletből, és mindezt a fülünk hallatára, így érthető volt a felhorkanás a képernyők előtt, de ettől függetlenül ez az eljárás pont így volt rendjén.
• A második újrarajtnál Hamilton túl óvatos volt Oconnal szemben, amit az eggyel lágyabb keveréken induló Verstappen zseniálisan használt ki belülről, és állt az élre újfent. Innentől kezdve nem sokáig váratott magára Hamilton felzárkózása, a világbajnoki éllovasok versenyfutásában pedig a Mercedes érződött valamivel gyorsabbnak. Az első szektorban Max 4-5 tized előnyt tudott kiépíteni, amit a másik kettőben simán visszahozott Lewis, és ez a harmonikázás zajlott körökön át, miközben egyértelmű volt, hogy előbb-utóbb elérkezik a támadás, ahogy a közepeseken rajtoló Verstappen gumijai elkezdenek tapadást veszíteni.
• A 37. körben aztán Hamilton nyitott DRS-sel támadott a célegyenesben, de Verstappen ezúttal sem engedte kívülről ráfordulni, gyakorlatilag megismételte az interlagosi védekezését, csak itt még elkeseredettebben és kevésbé kontrolláltan, a bukótérbe csúszva a belső ívről. Még a visszajátszást néztük, miközben a csapat rászólt, hogy adja oda a pozíciót Hamiltonnak, de stratégiai módon tegye. Verstappen ezért a hátsó egyenesben lassítani kezdett, de nem volt egyértelmű, hogy mit szeretne tenni, mert nem húzódott egyértelműen a pálya valamelyik széle felé. Hamilton persze gyorsan kapcsolt, hogy a DRS érzékelési zónára megy ki a játék, így nem akarta megelőzni addig a pontig. Eközben mindketten folyamatosan lassultak, Verstappen pedig harmadik fokozatba váltva a fékre is rálépett, hogy kierőszakolja Hamilton előzését, aki viszont érthetetlen módon nem félátfedésben, hanem teljesen a Red Bull mögé bújva helyezkedett. Össze is értek, Hamilton első szárnyvéglapja pedig megsérült, és önmagában már az is csoda, hogy ott helyben nem estek ki mindketten, vagy kényszerültek bokszkiállásra. Verstappen manővere magára nézve is veszélyes volt, simán kaphatott volna defektet, vagy sérülhetett volna a diffúzora, amivel az egész futamot bukta volna.
• A 42. körben aztán megmutatta azt is, hogy mit akart véghez vinni eredetileg, ekkor Hamilton elment mellette a hátsó egyenesben, Verstappen viszont visszavágott nyitott DRS-sel, de ekkor már késő volt, a felügyelők 5 mp-re büntették jogosulatlan előnyszerzésért, így nem sokkal később ismét elengedte. Ekkorra már Hamiltonnál is lent volt a függöny, ki is terelte a pálya mellé a hollandot, de ez már nem változtatott semmin, övé lett a futamgyőzelem ezen a sivatagi bikaviadalon. A hajszálnyival jobbik autó győzött, de egy olyan hektikus, zaklatott futamon, amit nehéz volt élvezettel nézni, sokkal inkább olyan szülőként, aki alig várja, hogy ezek után négyszemközt elbeszélgessen az idiótán viselkedő gyerekével.
• Mindeközben létrejött az, amire csak a legvadabb álmaiban gondolt mindenki: pontegyenlőséggel utazhatnak a zárófutamra, Abu-Dzabiba, ami utoljára 1974-ben fordult elő az F1 történetében. Akkor a ferraris Clay Regazzoni és a mclarenes Emerson Fittipaldi voltak a főszereplők. Az utolsó futamon a 8-9. helyről, egymás mellől indultak, és végül Fittipaldinak elég volt egy 4. hely is a második világbajnoki címe megszerzéséhez. Egy ilyen kimenetel elég valószínűtlen lenne 2021-ben, de a szaúdi hétvégét látva már semmin nem csodálkoznék. A helyzet amúgy roppant egyszerű, az extrém példákat nem számolva gyakorlatilag az lesz a világbajnok, aki előrébb végez a másiknál, ha pedig mindketten kiesnek, az Verstappen számára lenne kedvező.

Javaslat:

Utolsó kontroll: a hétvégén, Abu-Dzabiban

Wéber Gábor új könyve, a Forma-1 az új korszak küszöbén, kedvezményesen megvásárolható a Totalcar webshopjában.