Ha reggel kinézel az ablakon, és csak egybefüggő szürkeséget látsz, amitől nem tudod eldönteni, hol kezdődik az ég, hol ér véget a köd, és hol kanyarog az aszfalt, egész jó esély van rá, hogy ősz van. Ehhez még hozzájön némi eső, sár és hűvös idő, és kész is a rutintalan vezetők rémálma.
Persze az őszről él a fejünkben egy sárguló leveles, langyos szellős, a tájat simogató napfénnyel átszőtt eszménykép, de ezek inkább csak pillanatok a nagy szürkeségben. Érdemes ezért odafigyelni vezetés közben is, mert ilyenkor sokkal több veszélyforrással találkozunk, mint mondjuk nyáron, tiszta időben. Ehhez adunk most pár tippet.
Az egyik legfontosabb, hogy időben reagáljunk mindenre, ehhez pedig elengedhetetlen, hogy jól lássunk. Akár egy kiszaladó állat, akár egy neccesen kikanyarodó másik autó, ha hamar észrevesszük, nagyobb eséllyel tudjuk menteni a helyzetet. Egyfelől hasznos ellenőriztetni a fényszórónkat, hogy egyáltalán milyen képet világít, és azt is rendszeresen csekkolni, hogy minden megfelelően működik-e. A bemattult lámpabúrákat érdemes políroztatni, egész más életminőséget érhetünk el vele – pénztárcától függően többféle megoldás is van a sima polírtól a fóliázással vagy fényezéssel összekötött felújításig.
Másfelől meg saját látásunkat se árt időnként ellenőriztetni, különösen ha már tapasztaljuk is, hogy nézünk-nézünk, de nem úgy látunk mint régen. Nem hülyeség tartalék szemüveget hordani magunkkal, előfordulhat, hogy jól jön. Tempónkat meg a látótávolsághoz igazítani. Ja, és persze a párásodás: felejtsük el, hogy tenyérnyi lőrésen nézünk ki, párátlanítsuk rendesen az üvegeket – menet közben a résnyire engedett ablak, vagy akár a klíma használata is segíthet, de ha kritikus a párásodás, érdemes az autót is átnézni, beázás is okozhat ilyesmit.
Szorosan összefügg az előző ponttal, mégis fontos külön tárgyalni. Elsősorban saját autónkat kell megismerni, például megfigyelni azt, mi történik, ha be van kapcsolva a nappali menetfény. Ugyanis nagyon sok autónál ilyenkor hátul egyáltalán semmi nem világít, ez pedig rossz látási viszonyok mellett elég nagy baj. Szóval ha ilyen autónk van, akkor használjuk bátran a tompított fényszórót.
És egyébként is: mivel hamarabb sötétedik és később világosodik, ehhez kell igazítani a világítást is. Nem működik az, hogy ó, amikor munkába megyek, akkor nem szoktam felkapcsolni. Ne csak az óránktól, hanem a látási viszonyoktól is függjön. Lakott területen kívül a távolságit ésszel használjuk, hogy ne vakítsuk el a szembejövőt vagy előttünk haladót, de a ködlámpával is ez a helyzet. Hátul nem véletlenül ködZÁRÓfénynek nevezzük, a sor végén haladónak kell használni, ha utolérik, le kell kapcsolni. Ha nem tesszük meg, a mögöttünk haladónak egyrészt irgalmatlanul cseszi a szemét, másrészt idővel alkalmazkodik az erősebb fényhez, nehezebben észleli a féklámpánkat.
Autóból kiszállva ne feledjük a láthatósági mellényt, ami amúgy nemcsak az autósoknak, hanem gyalogosoknak, bicikliseknek is sokat segít, sőt bizonyos helyzetekben kötelező.
Az autó karbantartásához tartozik az ablaktörlők állapotának ellenőrzése is. Ha nem töröl jól vagy csíkoz, cseréljük (amúgy élezni is lehet a gumit). Ha nem is működik, az nagyobb baj, ez a hátsókkal gyakrabban fordul elő. Ha szerencsénk van, csak biztosíték, ha viszont nincs, akkor maga a törlőmotor fáradhatott el. Az ablakmosó folyadékra is figyeljünk, lassacskán már érdemes lehet télire váltani.
A nedves út sokféleképpen lehet trükkös. Amikor éppen csak kezd esni, akkor az út porával együtt elég csúszós elegyet alkot a lehulló eső, de például a nedves falevelek is tudnak olyan produkálni, mintha tükörjégen bűvészkednénk. Ha hevesebben esik, akkor pedig lehetnek átfolyások, vagy csak az út egyenetlenségeiben megálló nagyobb mennyiségű víz is okozhat úgynevezett aquaplaningot, azaz a gumik nem tudják elvezetni a folyadékot, felúszik az autó.
Mindig lényeges tehát az útviszonyoknak megfelelően megválasztani a sebességet és így belőni a követési távolságot is. Meg amúgy is: gyorsan menni könnyű, csak azzal kell tisztában lenni, hogy az adott körülmények mellett hogyan tudunk megállni.
A látni és látszani résznél tárgyaltak itt is érvényesek persze, de azt már a köd sűrűségétől függően kell kitapasztalni, hogy milyen világítás a leghatékonyabb. Ha nagyon masszív a köd, akkor kábé semelyik, ilyenkor nincs más út, mint a sebesség csökkentése, illetve az út szélét jelző folytonos vonal figyelése – már ahol ez fel van festve és látható is rendesen. Előzni erősen ellenjavallott, és bár támpontot adhat, ha valakire rátapadunk és követjük a fényét, ezzel is óvatosnak kell lenni, mert nem tudhatjuk, ő mikor fékez, milyen hamar észlel egy-egy akadályt. Vagyis: követési távolság!
A gyalogos a közlekedés legvédtelenebb résztvevője, így neki is illik odafigyelni, és meggyőződni arról, hogy tényleg megkapja az elsőbbséget, ha jár neki. Autóból vagy bármilyen járműből pedig szintén fokozott óvatosságra van szükség, mert bárhol feltűnhet ilyenkor is szürkébe öltözött, bedugott fülű, kapucnit hordó járókelő. És mivel már megy a suli, az iskolák és iskolabuszok környezetében is legyünk észnél.
Vadat gázolni nagy szívás. Egyrészt én mondjuk sajnálom az állatot is, de ha Bambi bejut az utastérbe, ott nagyon nagy bajt tud okozni, egy őz vagy főleg szarvas méretű akármi pedig a kocsit is alaposan lerendezi. A kárt sokszor kénytelen benyelni az autós. Arról, hogy hogyan lehet megúszni, itt írtunk bővebben, de a lényeg, hogy körültekintéssel, vészfékezéssel és ügyes kormányzással – de csak óvatosan, mert az árokba vagy a szembejövőbe belerántani az autót sem jó ötlet. Vészfékezésnél gyakori hiba, hogy vagy nem merünk beleállni rendesen a pedálba, vagy pedig felengedjük még azelőtt, hogy teljesen megálltunk volna. Amúgy itt is lényeges az autónk ismerete: az ABS-es járművek fékezés közben is kormányozhatók maradnak. Sokat segíthetnek a vezetéstechnikai tréningek.
Van viszont olyan helyzet, amikor a legnagyobb odafigyelés ellenére sem kerülhető el a vadgázolás. Ilyenkor viszont a szakember szerint jobb felengedni a féket, hogy minél magasabban találjuk el az állatot, ne tudjon felkerülni a motorháztetőre, onnan ugyanis könnyebben kerül be a szélvédőn. Közben kormányozzunk úgy, hogy a vad a kocsi oldala felé csússzon el.
Bár elsőre talán nem gondolnánk, de az autóban lévő hőmérséklet is fontos. Ha ugyanis ész nélkül fűtünk, a meleg és az időközben elhasználódó levegő durván elnyomja az embert, álmosít és rontja a koncentrációt. Az persze egyénenként változhat, hogy kinek hol a határ, de időnként engedjünk be friss levegőt. És ugyanígy nem ajánlott pufidzsekiben vezetni sem, jobb a réteges ruházat, amiből tudunk levenni, kiszállva pedig felkapni magunkra.
Címlapkép és borítókép: picture alliance/Getty Images