Fogadni mernék, hogy te sem tudtál semmit arról, hogy a motoros textilkabátok különböző zónákból állnak. Az egyik kevesebb rétegből, a másik vastagabb szövetből készül attól függően, hogy a biztonsági előírások szerint hol fogsz nagyobb eséllyel aszfalton csúszni egy hoppá után, és hol kevesebbel, aztán jön az élet, és hopp, lehet nem úgy van. De mi jön akkor, amikor beüt az a bizonyos nem úgy van? Ha nincs időd végignézni az alábbi videót (pedig érdemes, a végén még egy flex, meg a gázlámpa is előkerül a móka kedvéért), amit a magyar srácok készítettek erről, akkor gyorsan összefoglalom: semmi jó.

Elmondhatom magamról, hogy ott voltam a fogantatásnál, és pontosan emlékszem arra a pillanatra, amikor Ádám alól úgy kiment a kölcsön kapott pálya MZ első kereke a Kakucs Ringen a célegyenes előtti kanyarban, mint a szar. Pedig nem volt különösebben nagy a tempó. Aki ismeri ott az óramutató járásával ellentétes irányú pályavezetést, tudja, hogy földi halandó úgy 50 km/h-nál nagyobb kanyartempóval ott nem megy. Ennek ellenére úgy lekapta Ádám alkarjáról a bőrt, hogy most, hónapokkal később is jól látszódik a videóban.

Ádám a beszállítóval való levelezés után döbbent rá a tényre, hogy a textilkabátokat helyenként félelmetesen alacsony tempóra méretezték. A videóban szereplő Alpinestars AST AIR V2 nyári kabát combosabb felületeinek a használati útmutató szerint 45 km/h sebességig kell szakadásmentesen kibírniuk egy csúszást. Ezt leírom újra: negyvenöt kilométer/óra.

Van az Alpine-nak olyan kabátja is, ami a saját (tehát a szabványál szigorúbb) besorolásuk szerint legalább 120 km/h óráig bírja a gyűrődést, de a tanulság akkor is olyan, mint egy gyomros: vásárlás előtt olvasd el a tájékoztatót!