Sokan már annak is örülnének, ha az eredetiségvizsgát egyszerűen „adásvételi adónak” neveznék, a procedúra pedig kimerülne annyiban, hogy befizetik az összeget mindenféle személyes megjelenés és vizsgálat nélkül. Nos, 2025 április elsején a jogalkotó tényleg tett egy komoly lépést az autósok álma felé: kevesebb papírmunka, kevesebb idegeskedés. És nem, ez nem áprilisi tréfa. De mielőtt túlzottan előreszaladnánk, nézzük meg inkább, hogy honnan is indultunk.

A jog egy elvont, mégis szabályozott rendszer, amelynek megvan a maga természete. Elvileg a jogi tudás, a jogalkotótól indul, és lefelé csepeg a jogalkalmazókhoz (például az eredetvizsgálóhoz). Vagyis a társadalom – elméletben – a törvényeken keresztül mondja el, hogyan képzeli el a dolgok működését egy ideálisnak gondolt világban. 

A valóságban ez nem ilyen vegytiszta, előfordul, hogy a jogalkotó szándékát felülírja az emberek akarata, és a törvényhozó lesz kénytelen utánamenni a ennek.

Valami ilyesmi történhetett most is a forgalmi és az eredetvizsga vonatkozásában. 

A realitást még a törvényhozó sem hagyhatja korlátlan ideig figyelmen kívül. Ráadásul a közlekedési joganyag eredeti célja nem a bírságolás, hanem a biztonságos közlekedés feltételeinek megteremtése és az adminisztratív terhek minimalizálása. 

A jogalkotás tavaly év végén egy sokak által várt döntést hozott: 2025 április elsejétől Magyarországon új típusú forgalmi engedélyeket vezettek be, amelyek már nem tartalmazzák a járművek motorszámát vagy motorkódját. Ugyanakkor ezek az adatok továbbra is szerepelnek a járműnyilvántartásban és a műszaki adatlapokon, tehát az eredetiségvizsgálaton ezek ellenőrzése továbbra is kötelező.

A szakmai állásfoglalások szerint a motorszám a jármű egyedi azonosító jele maradt, és nyilvántartásba kell venni, vagyis ha ezek után valaki motort cserél az autójában, azt továbbra is köteles bejelenteni, de már nem kell új forgalmit vagy törzskönyvet csináltatnia. Utóbbiról ugyanis már tavaly eltűnt a motorszám, illetve a motorkód mező. 

De mi vezetett idáig?  

Első ránézésre ez a változás akár úgy is tűnhet, mintha egyszerű adminisztrációs tehercsökkentésről lenne szó – és ez részben igaz is. De az intézkedés pragmatikus oldala nem a forgalmikon megspórolt tintamennyiségben jelentkezik majd, hanem az eredetiségvizsgálatokon, azon belül is a motorcserével érintett autók vizsgálata során. 

Eddig, ha egy jármű úgynevezett típusazonos motorcserén ment keresztül, az üzembentartó két lehetőség közül választhatott.

Ha ragaszkodott a jogszabályhoz, akkor bejegyeztette az új motort a forgalmiba. Mivel ennek elmulasztását gyakorlatilag semmilyen szankció nem követte, gyorsan elterjedt, hogy ha az új és régi egység motorkódja megegyezik – mivel ez nem minősül egyedi azonosítónak –, akkor a bejegyzés teljesen felesleges idő- és pénzpocsékolás. Ráadásul, egy ideje a hatóságok sem foglalkoztak vele különösebben.

A másik lehetőség az volt, hogy olyan eredetvizsgálót keressenek, aki kicsit rugalmasabban kezeli a dolgokat. Sok helyen ugyanis úgy oldották meg a problémát, hogy egyszerűen nem foglalkoztak a motorszámmal. Ha a hivatalos nyilvántartásban és a forgalmiban csak motorkód szerepelt, akkor nem nézték a konkrét motorszámot. Mindenkinek jobb volt így: a vizsgabiztosnak nem kellett tükörrel kotorásznia a motortérben az azonosító után, az autós meg örülhetett az 1-es minősítésnek – holott egyébként a típusazonos motorcsere miatt hivatalosan 3-as járt volna.

Mire számíts ezután?

Habár az autósok adminisztratív és pénzügyi terhei is csökkennek ezzel a lépéssel, az állami nyilvántartások (JSZP, KÖKIR, KERT) továbbra is tartalmazzák mindkét azonosítót, a motorszám vizsgálata pedig a jogszabály szerint ezután is kötelező eleme a szemrevételezéssel-kapirgálással zajló mustrálásnak. Vagyis a vizsgáló továbbra is megbuktathatja az autót, amennyiben azt tapasztalja, hogy az autóban lévő motor száma vagy kódja nem egyezik az állami nyilvántartásban szereplővel. 

Ugyanakkor az új rendszer egyik legnagyobb csapdája az, hogy a motorszám eltűnése a forgalmiból sokakat hamis biztonságérzetbe ringathat – különösen vásárláskor. Éppen ezért nagyon fontos, hogy az érdeklődők még az adásvétel előtt lekérjék a JSZP felületén elérhető járműadatokat, és azokat alaposan vessék össze a motoron vagy az autóban ténylegesen megtalálható adatokkal! 

Külföldről behozott autók esetén a motorszám ellenőrzése szintén elvárás – kivéve, ha az olyan szintű megbontással járna, amit egy átlagos vizsgaállomás nem tud vállalni. Ilyenek például a CR TDI  motorral szerelt Volkswagen Tiguanok, vagy az első generációs BMW X5, ahol a motor elhelyezkedése miatt gyakorlatilag lehetetlen tükröt dugni a blokkhoz, nemhogy fotózni.

A típusazonos motorcsere hivatalos menete eddig viszonylag egyértelmű volt. Az autótulajdonos vásárolt egy bontott motort lehetőleg legális forrásból – számlával vagy adásvételivel igazolva a beszerzést. Ezután egy számlaképes szerelőt bízott meg a beszereléssel, aki a munkáról számlát és egy igazolást is adott arról, hogy a motor szakszerűen került az autóba.

Ezekkel kellett felkeresni a Közlekedési Hatóság egyik kirendeltségét, ahol a barna köpenyes szakemberek - ha mindent okénak találtak - kiállították a járműkísérő adatlapot. Ez az a hivatalos papír, amely rögzíti, hogy az újonnan beépített motor típusazonos, és nem igényel külön átalakítási engedélyt. A teljes dokumentációval lehetett befáradni a kormányablakba vagy okmányirodába, ahol 6.000 forintos illeték ellenében kiállították az új forgalmit, és a motorszámot felvezették az állami nyilvántartásba.

A hazai autós közönség döntő többsége árérzékeny, és ezért a folyamat már az elején meg tudott akadni. A bontott motor gyakran a Facebook Marketplace-ről vagy egy hátsó udvarból származott – számla rendszerint nem volt róla, adásvételi talán, de az sem mindig. A beépítést pedig jellemzően a “sarki” szerelő végezte, ahol se számla, se hivatalos igazolás nem készült a munkáról.

Ilyen dokumentációs háttér nélkül pedig teljesen esélytelen lett volna hivatalosan végigvinni az ügyet a Közlekedési Hatóságnál, nem beszélve az okmányirodai ügyintézésről, ahol a származás igazolása és a szakszerű beépítés bizonyítása alapkövetelmény lett volna. 

Persze, egy ismerősöm ismerőse szerint a leleményesebbek - amikor minden kötél szakadt - ezt is megoldották egy talált számlával vagy adásvételivel, aminek az eredetét már nem köteles vizsgálni a hatóság, vagy az okmányiroda.

Gondoljunk csak bele: egy átlagos, 16 éves autónál nem véletlenül választja a legtöbb tulaj a motorjavítás helyett inkább a komplett motorcserét. Egyszerűbb, gyorsabb, és emiatt jóval olcsóbb is. Viszont ha az ember mindent úgy csinál, ahogy a jogszabály előírja – számlák, igazolások, hatósági körök – akkor ezek a költségelőnyök szépen lassan elpárolognak.

Áprilistól – legalábbis a hivatalos kommunikáció szerint – annyi változik, hogy az okmányiroda a jövőben már nem ad ki új forgalmit motorcsere esetén, csak felvezeti az új motorszámot az állami nyilvántartásba. Elméletben ez egy könnyítés.

A gyakorlatban viszont – ahogy az lenni szokott az ilyen féloldalas, értelmezésre nyitva hagyott szabálymódosításoknál – valószínűleg megint lesz egy kis zavar a rendszerben. Lesz olyan okmányiroda, ahol szó nélkül elintézik, máshol meg el fogják küldeni az ügyfelet azzal, hogy ez már nem kötelező, vagy épp nem így kell csinálni. Én legalábbis erre számítok.

Mindezek mellett jogértelmezési bizonytalanságokra is számítani lehet az eredetiségvizsgálat és a változásbejegyzés terén. A jogszabálymódosítás ugyanis megbontotta az eddigi összhangot a jogi előírások és a gyakorlati alkalmazás között – a részletekről a folytatásban lesz szó.

A témában feltett kérdéseinket elküldtük az Építési és Közlekedési Minisztériumnak, azonban a cikk megjelenéséig válasz nem érkezett. Nem csupán az okokra voltunk kíváncsiak, hanem leginkább arra, hogy miért éppen most született meg ez a döntés. A cikket a válasszal - amennyiben befut - frissítjük.