Életnagyságú, szemtelen Hot Wheels

Teszt: BMW X2 M35i xDrive – 2024.

2024.04.18. 16:14

Az utcán tátott szájjal figyelik, képtelenek feldolgozni. Riadt anyukák sietve takarják el a lelkesen mosolyogva mutogató gyerekeik szemeit, bigott bácsik és nénik morogva sziszegnek körülötte, annyira abszurd. Vastag arcbőrét simogatják a rosszalló tekintetek, az elismerően nézőkre hetykén biccent. Ez a BMW X2 M35i, ami valójában egy rohadt szemtelen, 300 lóerős játékautó, és ezt egy percig se tagadja.

Az első X2-t 2017-ben mutatták be, és már akkor látni lehetett, hogy nem a legszebb BMW-ként vonul majd be a történelembe. Az elsőkerekes platformra fellegózott, furcsán túlfújt 1-es felejthető darab lett. Idén jött a váltás, és ezt már tuti nem fogja senki azzal vádolni, hogy beleszürkülne a forgalomba. A kimondottan kedves külsejű X1 fényes melegítőt és magasszárú Nike Dunkot hordó, nagyszájú tesója elképesztően feltűnő jelenség lett, amiről garantáltan mindenkinek van véleménye.

A Neue Klasse kifinomultabbnak ígérkező, letisztultabb formáira még egy darabig várnunk kell, addig marad a botrány és a dráma. A BMW-nél egy ideje beállították a sarokba az egyetemes szépséget, helyette a megosztó külsőé a főszerep. Sportot űznek ebből: hódfogas M4, toronyházra emlékeztető XM, minden szögből furcsa iX, meg ami még. Lehet, hogy sokaknak ez szomorú lesz, de a dolog abszolút működik: elképesztően sok új BMW-t adnak el, nemcsak Kínában, hanem a világon mindenhol.

Bizarr, de közben őszinte

Ebbe a filozófiába tökéletesen illeszkedik az idén bemutatott, teljesen újragondolt X2. Dobták a kompaktokra hasonlító előd bátortalan formáját, és rajzoltak helyette egy karcos, lekicsinyített X6-ot. Tehát: emelt hasmagasság, morcos arc, kupés tetővonal, látványos kiegészítők. Ez itt ráadásul a jelenlegi csúcsmodell, és kívülről egyből látszik is rajta, hogy beleborult a csípős, a szerényebben felszerelt modellek jóval sutábbak.

Engem lepett meg a legjobban, de adom az M35i dizájnját: annyira bevállalósan tahó, annyira felháborítóan arcátlan, hogy az már szimpatikus. Egyáltalán nem veszi komolyan magát, mást meg aztán főleg nem: első ránézésre is színpadias játékautónak mutatja magát, nem akar ostoba marketinges bullshit-halom mögé bújni. Szépnek nem mondanám, de kedvelem az őszinteségét. Én azt is abszolút megértem, hogy sokan visszataszítónak látják, ebben a műfajban az ilyesmi a játék része.

A kasznira mindenhol markáns éleket húztak, amik viszonylag lapos felületeket kötnek össze. A vízszintes géptetővel és a lefelé ívelő, relatíve lapos tetővel egészen guszta a sziluett, de a buta, hirtelen befejeződő farért nagy kár. Utóbbi egyébként funkcionális kompromisszum: a tető később kezd lejteni, hogy maradjon hátul is némi fejtér, így viszont az X2 hátulja bénán magas. Ezt a részletet valamennyire puhítja a hetykén égnek meredő szárny, de így se az igazi.

Az arca egyébként egészen hagyományos: a széles vesék vízszintesek, és a szúrósan néző fényszórókat se találták fel újra. A lökhárítón hatalmasak a légbeömlők, és az egészet olyan élek tagolják, amik pengének is beillenének. A gigantikus, szélesre húzott kerékjáratok mokánynak mutatják az autót, amire a 21 colos – te jó ég... – felnik rátesznek egy újabb lapáttal. Az eleve nem szerény formához és a színpadias, sportos kiegészítőkhöz tökéletesen illik ez a zseniális – és baromi drága – matt kék szín.

Kívül meredek, belül X1

Amilyen túlzó kívülről az X2, annyira váratlanul visszafogott belül. Az X1 belsejét egy az egyben beillesztették az X2-be, így aki ült már az előbbiben, annak semmi nem lesz újdonság. Ebben itt egyébként nincs semmi pejoratív, már az X1 utasterét is szerettem. Ez a sportos, vezetőközpontú dizájn nekem még mindig nagyon adja, ebben a színösszeállításban pedig kimondottan jól mutat. Az enyhén túlzó, sportos elemek miatt biztos van, akinek ez már sok, ezért jó hír, hogy ennél kevésbé harsányra is lehet konfigurálni az X2-t.

Az anyaghasználat és az összeszerelési minőség is tízpontos: semmi nem nyiszog vagy zörög, és a legtöbb felülethez jó érzés hozzáérni. Az M35i esetében a mokány külsőhöz igazították a belsőt is: vannak remek tártású és jó fazonú sportülések, rengeteg kék cérna és Alcantara. A kormányba még piros színű középjelzőt is integráltak, ami nyilván túlzás, de a hangulathoz tökéletesen illik.

A központi kijelzőt és a műszeregységet egyetlen nagy, ívelt deszkára rakták, fizikai gomb alig maradt. Bár a BMW fedélzeti rendszere egyértelműen a jobbak között van, még mindig kínosan rossz, hogy megfosztották a júzert a rendes gomboktól: a klímát például változatlanul keserves a kijelzőt tapogatva állítani menet közben. A középső könyöklő előtti, lebegő konzol némileg ellensúlyozza ezt: ott a hangerőállító, a váltó előválasztó és a többi apróság is tökéletes helyen van.

Az üléspozícióból kihozták, amit lehetett: sokkal jobb, mint a legtöbb hobbiterepjáróban, amiben olyan érzése van a sofőrnek, mintha egy padon ülne. Utóbbi nagyon halványan itt is érződik, de annyira nem zavaró, hogy akit bekötött szemmel ültetnek be, simán elhinné, hogy nem egy SUV-ben ül.

Bár az X2 a számozása alapján a legkisebb BMW hobbiterepjáró, a valóságban nagyon nem kicsi: 4,57 méter hosszú, amihez 2,69 méteres tengelytáv párosul. A nagysága főleg elöl ülve érződik, hátul viszont a korábban már említett, tetőíves trükközés ellenére is jól esne még némi plusz fejtér. A csomagtartó viszont hatalmas: alapállapotában is 560 literes, az ülések lehajtásával pedig 1470 literesre bővíthető. Így hát az X2 váratlanul jó cuccolós autó, amennyiben valakinek erre van igénye.

A rotyogás nem minden

Kétélű fegyver a drámai külső, hiszen, ha nem tartozik hozzá kegyetlen menés, akkor hamar keserűvé válik a szájíz. Ez az M35i a benzines csúcsmodell, tehát joggal várunk tőle fasza vezetési élményt és a tempótól leszakadó arcot. A valóságban azonban messze nem olyan átütő a jelenlegi legerősebb X2, mint amit sugall.

A kétliteres, turbós benzines 300 lóerőt és 400 Nm-t tud, a váltója hétsebességes automata, és az X2 minden kereke hajtott. A nulla-százhoz 5,4 másodperc kell, a végsebességét 250 km/h-nál limitálták. Ez papíron nem rossz, de vegyük figyelembe azt is, hogy egy nehéz, 1770 kilós testet kell kanyarról kanyarra hajigálni azoknak, akik nem csak egyenesben szeretnének gyorsan menni.

Egyenesben tényleg istenesen megy az X2, a tetemes tömeg ellenére is szépen meglódul. A váltó minden vezetési módban remekel: minden módban gyorsan kapcsol, és nem csak agresszív menésnél működik jól, a finom, észrevétlen váltogatást is ügyesen csinálja. Érezhető, hogy bár adaptív a futómű, erősen a sportosság irányába tolták el a karakterét: normál módban szépen rugózik, de nem a komfort az erőssége.

Ha berakjuk sportba, a futómű olyan kemény lesz, mint a beton, a váltó keményen kapcsol és a kormányzás is direktté válik. Ami viszont igazán ördögi, az az összkerék-hajtás: úgy leragasztja az útra a magas X2-t, hogy érzésre le se lehet robbantani az ívről, hihetetlen tempóban lehet vele kanyarogni. A kormányzás pontos, a futómű magabiztos, az ülés kiváló, minden adott tehát egy óriási autózáshoz.

Ezzel csak az a baj, hogy a kelleténél kevesebb játékosságot hagytak az M35i-ben: picit csúszkál, picit mozgolódik, de összességében túl szintetikusnak, túl bombabiztosnak érződik. Van, aki ezt szereti, de aki klasszikusan BMW-s vezetési élményre vágyik, az biztosan csalódni fog. Jó hír, hogy a fék viszont pokoli durva: megdöbbentően jól megfogja a nagy testet. A motor karaktere és hangja se az igazi: a kétliteres nem elég vérmes, simán csak jól húz – érzésem szerint a Z4-ben jobb volt ugyanez –, az olykor halkan durrogó kipufogó hangja pedig mesterkélt. Összességében egyébként élvezhetően lehet autózni az X2-vel, de nekem egy lehelettel több csípős jól esett volna.

A fogyasztással ezúttal nem voltam elégedetlen, annak ellenére sem, hogy 13 litert benzin csúszott le a BMW torkán száz kilométeren. A tesztidőszak alatt szinte végig támadósan közlekedtem vele, tehát valószínűleg normális használat mellett jóval kevesebbet kér. A gyári kombinált adat 8 liter, ami nem tűnik reálisnak, de a 9-10 litert simán el tudom képzelni, ami egy 300 lóerős, összkerekes autótól egyáltalán nem rossz.

Az X2 és a többiek

A 4,57 méter hosszú, 2,67 méteres tengelytávú X2 ára 16,2 milliónál indul, az M35i viszont jóval magasabban, 22,7 milliónál kezd. Hagytak teret azoknak is, akik költenének még: a tesztautót annyira kifullozták, az ár is felkúszott 29 millióig. Akinek nem jön be a túl harsány BMW, vagy csak kevesli a hengerek számát, választhat helyette sorötös, 400 lóerős Audi RS Q3 Sportbacket. Ha a kupés tető nem kell, de hasonló méretet és menést szeretne, vehet Mercedes-AMG GLB-t.

A 4,64 méter hosszú, 2,83 méteres tengelytávú Mercedes-AMG GLB 35 kétliteres, turbós benzinese 306 lóerős, és a BMW-hez hasonlóan 5,4 másodperc alatt gyorsul százra. Ennek az alapára 25,5 millió forint. A 4,51 méter hosszú, 2,68 méteres tengelytávú Audi Q3 14,9 milliónál indul, és a cikk írásának pillanatában sajnos nem elérhető az RS Q3 az Audi honlapja szerint.

Tehát

A BMW X2 M35i lényegesen szimpatikusabb autó, mint amilyennek elsőre gondoltam. A külseje végtelenül pofátlan, a kifinomultságot hírből sem ismeri, ugyanakkor büszkén felvállalja túlzó mivoltát. Belül klasszikus BMW, amiben maradt még egy kevés a nagy ősök hangulatából. A menés messze nem olyan mellbe vágó, mint a dizájn: lehet vele nagyot autózni, szórakoztatni is tud, mégis hiányzik belőle egy csipetnyi plusz karakter.