Újravizsgáztunk KRESZ-ből, az eredmény minket is meglepett

Határozottan érezhető gombóccal a torkomban nyitom meg az oktatási felületet, bátortalanul kattintok a kezdés gombra, és kapkodva futom át a tananyag útmutatóját. Pontosan húsz évvel ezelőtt szereztem meg a jogsimat. Ahogy a törvény megengedte, ott toporogtam a KRESZ vizsgán, és büszkén, de nagy drukkal ültem az ezüst Xsarában a forgalmi vizsgán, mintha a jövő függött volna ettől. Ma már tudom, hogy így volt, hiszen valóra vált az álmom, autósújságíró lettem. Kezemben a sikeres vizsgát szimbolizáló papírral boldog voltam és vezetni akartam. Sokat.

Megpróbáltam összeszámolni, hogy azóta hány kilométert mentem mindenféle autóval, ami szinte lehetetlen, egy biztos, a szabályokat napi szinten és rutinszerűen használom, azzal a meggyőződéssel, hogy minden helyzetet jól értelmezek, és amikor csak lehet, be is tartom a KRESZ-t. Ez biztosan nincs így, pedig úgy emlékszem a tanórákra, a tanpályás és a forgalmi gyakorlásra, mintha tegnap csináltam volna végig az egészet. Emlékezetemet most az új, a mai kor elvárásaihoz passzoló digitális tananyagból frissíthettem fel, amit a tesztben részt vevő kollégák fele kapott meg, a többiek a KRESZ teszt kitöltésében csak magukra számíthattak.

Anno az említett tanórákon és a modern borítójú, de még mindig a bevált alapanyagból dolgozó tankönyvben én is a retró fotókat nézegettem, ami a veterános szívemet nem zavarta, de belátom, a sok animációval és 3D grafikával, az Octaviával és E39-es BMW-vel egész más formát kap a tudásanyag, különösen a több szemszögből megmutatott forgalmi helyzetekkel és rövid videókkal kiegészítve. Aki mostanában tanulja a KRESZ-t, a digitális tananyagban elsőre talán bonyolultnak tűnő, valójában teljesen egyértelmű kezelőfelületet kap, a különböző fejezetek logikusan felépítve haladnak előre, a látványos összképet több extra információ és önellenőrző teszt is kiegészíti. 

Még élvezetes is előhívogatni a lenyíló ablakokat, és lépésről lépésre képbe kerülni az egyes közlekedési helyzetekben releváns szabályokkal, ami átláthatóbbá teszi az egészet, és segít a megértésben. Én próbaként csak egy meghatározott egységet, a főútvonalra, illetve a rendőri karjelzésekre vonatkozó fejezetet ismételtem át, utóbbi a mindennapi közlekedésben az egyik legritkábban használt része a szabályrendszernek. Érdekes volt viszontlátni a részleteket, én ilyen helyzetben a józan eszem meglévő darabkáit használom, és nem tipródok rajta sokat, viszont azok a kollégák, akik nem ismételték át a tananyagot, többen is a pokolba kívánják ezeket a helyzeteket.

Ezért is volt érdekes látni az arcukat, amikor szembesültek vele, hogy kis szerkesztőségen belüli házi versenyünk döntően erről szól. Ismétlés és gyakorlás nélkül valószínűleg én is hibáztam volna a tesztben, amit végül a beavatottakkal együtt 100 százalékra sikerült teljesítenem. A mindezt arculcsapásként megélők ezt sajnos nem tudták összehozni, persze a jogsijukat azért nekik sem kellene visszaadniuk. Számomra a teszt legmeglepőbb, de praktikusan belegondolva leglogikusabb része, hogy egy kérdés megválaszolására csak egy perc áll rendelkezésre.

Amiért az utcán dudaszó és ökölrázás jár, azért itt hibapontot osztogatnak, ami bukást is jelenthet. A forgalmi vizsgán is a leggyengébb láncszemeket szokták kiejteni, szóval érdemes minél meggyőzőbben megtanulni mindent, úgy, hogy mi is azt érezzük, nemcsak bemagoltuk, hanem értjük is az egészet. Akit a szíve mélyén egy kicsit is érdekel a közlekedés, ezzel a digitális tananyaggal jó esélyekkel indul a vágyott, rózsaszín kártyáért.