Elsőbbség - miért ne add át boldog-boldogtalannak?

Belátom, hogy elég messziről indulunk, de sokaknál ugyanez érhető tetten a közlekedésben vagy a vezetni tanulás közben: tipikus helyzet a tanítványaimmal, hogy sokan rendszerint inkább átadnák az elsőbbségüket a közlekedési partnernek, mint hogy érvényesítsék azt. Akár azért, mert gyerekkoruk óta azt tanulták, hogy az erősebb nyer, és tolakodni csúnya viselkedés, akár azért, mert a bizonytalanság nagy úr: a másik úgyis biztos jobban tudja, mit kell csinálni.

Nagyon gyakori például a jobbkezes kereszteződésben a balról érkező elengedése. 

Na de mi ezzel a baj? Mármint azon túl, hogy akkor sem kell az embernek meghúzni magát, és mindenkit elengedni saját rovására, ha nőnek született. Ez természetesen egyáltalán nem csak nemi kérdés, de nagyon sok női attitűdöt látok (kezdő) vezetés közben, és ezeknek elég ritkán a ki-ha-én-nem tolakodás az alapja, bár bizonyosan van ilyen is.

Az a jó a közlekedésben, sőt a KRESZ-ben is, hogy nem ismer nemi, faji, szexuális, életkori kérdéseket, még azt se, hogy kié a drágább autó, mindenki egyenlő a teremtésben, csak az számít, hogy van-e elsőbbségadási kötelezettséged, vagy nincs. Elméletben legalábbis így van, és most az egyszerűség kedvéért induljunk ki ebből.

Ez ugyanis messze nem csak önérzeti, hanem sokkal inkább biztonsági kérdés.

Elsőbbséged ugyanis nem véletlenül van.

Ha nyakra-főre átadod a téged illető előnyt másnak, akinek nagyobb autója van vagy agresszívebben viselkedik vagy csak elbizonytalanodtál, az nem csak az önérzetnek tesz rosszat, hanem veszélyes is.

Miért? Mert mindenki ugyanazt a szabályt ismeri (hellyel-közzel), mindenki úgy tudja, hogy az egyenrangú (jobbkezes) kereszteződésben a jobbról érkezőnek elsőbbséget adunk.

Legyél most ebben a példában te a jobbról érkező. A balról érkező meglát téged, már készül, lelassít, várja, hogy te menj át. Te úgy gondolod, hogy jaj, biztos siet, meg én ilyen kis béna vagyok, meg hogy is van ez a szabály, nem vagyok biztos benne, á, olyan nagyon jön, hát hadd menjen.

Álltok egy másodpercig. Az illető ráébred, hogy te indokolatlanul átengedted neki az elsőbbséget. Nem érti ugyan, de rövid tétovázás után elindul.  Ugyanebben a pillanatban te rájössz, hogy itt tulajdonképpen mégiscsak tiéd az elsőbbség, és elindulsz.

Dirr. Betétlap, ordibálás, kellemetlenség, kinek-kinek vérmérséklete szerint.

Vagy vegyünk egy másik példát. Mész a védett úton. Valaki balról kicsit betolja a kocsija orrát előre, hogy kilásson. Megijedsz, hogy úristen, ez jön, na jó, hát hadd menjen akkor, hirtelen megállsz. Te hirtelen megijedtél, és elbizonytalanodtál, hogy biztos elsőbbséged van-e, de a mögötted jövő, aki tudja, hogy védett úton vagytok, mindezt a gondolatmenetet nem érzékeli.

Dirr. Ismerős történet ez is.

Mi a tanulság? Először is, ha az ember önállóan közlekedik, elég jól kell tudnia felmérni, hogy kinek van elsőbbsége. Ez nem olyan bonyolult, ezzel kezdődik az egész KRESZ-oktatás, és ez az egész közös körtánc, más néven a közlekedés alapja is.

Ha nincs lámpa, akkor az ember fel tudja tenni az alábbi kérdéseket magában:

• Van STOP vagy Elsőbbségadás kötelező táblám?

Ha van, mindenkit elengedek keresztben.

• Ha nincs, akkor a jobbról érkezőnek látom hátulról a tábláját?

Ha igen, akkor megyek, mert ő ad elsőbbséget.

• Ha neki sincs táblája, akkor jobbkezes az utca.

Ebben az esetben jobbról elsőbbséget adok, balról nem. Ha jobbra fordulok, akkor nem nagyon érdekel az egész, mert a balról jövő megáll, a jobbról jövő mellett meg elférek.

Kész, alapvetően ennyi (a kanyarodás szabályaira máskor térünk majd ki). Ezt én minden egyes kereszteződésnél elmondatom a tanítványaimmal, ameddig nem biztos a dolog.

Azután ha már tudod, hogy hol kinek van elsőbbsége, akkor ne csak azért élj a jogaiddal, mert neked az jár, hanem mert ez az egész rendszer úgy van kitalálva, hogy az összes közlekedő ugyanarra számíthasson. És ha te bizonytalanságból vagy merő jóindulatból keresztülhúzod ezt a számítást, akkor attól mások is csak megzavarodnak, és a közlekedés áramlása megakad.

Persze, van az a helyzet, hogy a jobbkezes kereszteződésben tényleg egy agresszív alak közelít balról, akinek a mozgásán látszik, hogy esze ágában nincs megállni, az ilyentől jobb távol maradni, ez nem vitás. De nem olyan rossz a helyzet, hogy ez minden sarkon megtörténjen. Nem kell azért mindenhol megállni, és megvárni mindenkit, mert hátha valaki nem ad elsőbbséget.

Azután pedig van olyan eset, amikor egy kis jófejséggel valóban megkönnyíthetjük a másik ember dolgát, és ki lehet küszöbölni egy csomó macerát. Tehát: át lehet adni az elsőbbséget, ha valóban értelmes indok van rá, és tudatosan történik. Sokat járunk például ebben a kereszteződésben.

Ez egy jobbkezes kereszteződés, és van egy parkolósáv a jobb oldalon. Ha szeretnél itt balra fordulni, akkor örömmel veszi a balról érkező illető, ha a jobbkezesség ellenére elengeded, mert ha szó nélkül élsz a neked járó jogokkal, és befordulsz balra, akkor nem fogtok elférni egymástól, és jön a macera, mindenkinek csak nehezebb lesz, hiába volt jogod.

Itt ez a szegény figura a fekete autóval, nem ment semmire az elsőbbségével, mert jól látszik a képen, hogy épp nagy nehezen próbálnak ellavírozni egymás mellet a szembejövővel, pedig mindenki jobban járt volna, ha itt kivételesen a fekete autó lemond az elsőbbségről. Na, ilyen esetben jogos egy kis extra jófejség.

De ha kedves akarsz lenni, akkor közöld ezt egyértelműen a másikkal, villantással, integetéssel, mert így lehet benne biztos, hogy most tényleg ez történik. Eredetileg ugyanis ő is arra számít, hogy mindenki a szabályok szerint jár el (még egyszer mondom, elméletben). 

És ha egyszer már így döntöttél, akkor nem gondolhatod meg magad, úriember, avagy úrinő állja a szavát. Ugyanúgy, ahogy a gyalogosokkal való viselkedésnél is, az egyértelmű kommunikáció hiánya iszonyú nagy balesetveszély. Ha valakinek üzenni szeretnénk, akkor azt egy egyértelmű jelzéssel tegyük: lassítás vagy gyorsítás, amit éppen a helyzet kíván, villantás, intés, és nincs visszavont üzenet, mint a Messengerben.

Egyszóval a közlekedés nem az a terep, ahol az embernek meg kell húzni magát, és kétszer olyan előzékenynek lenni, mint a többiek, mert csúnyán viaszaüthet. Ez az egész jó kis lecke a saját jogaink érvényesítésére annak, akinek esetleg lelki nehézsége van ezzel. Ezek az emberek nagyon sokszor nők, akik már megszokták, hogy aki csak az alapvető jogaival élne, az arrogáns, törtető picsa.

Persze nem általánosítanék ekkorát: bőven vannak így férfiak is a dologgal, most mégis inkább az általánosságot emelem ki. Meg kell szokni, hogy aki - akár tévesen értelmezett előzékenységből, akár az agresszió első jelére vagy akár csak úgy magától elbizonytalanodva - nem él a saját jogaival, az csak hátráltatja a többieket is.

És nyilván, még egyszer mondom, nem mindenáron. Ha csak így lehet elkerülni egy balesetet, vagy ettől jelentősen könnyebb lesz mindenkinek, akkor mondj le az előjogokról, persze, nem kell fejjel a falnak menni. De azt ne szokd meg, hogy jaj, én egy szegény, szomorú kis nyuszi vagyok, meg különben is olyan bonyolult, hogy mikor ki mehet, úgyhogy majd én akkor, ha már mindenki más áttolakodott. Ez neked, meg mindenki másnak is árt.