Négy csapat nyújtott be óvást a Ducati ellen

2019.03.11. 16:53

A befutó éppen úgy nézett ki, mint tavaly, de minden más borult. Lorenzo elbukta, Rossi mentette, Dovizioso meg egyszerűen behúzta az év első versenyét.

Talán önök is emlékeznek, hogy Katarban azért kezdtek éjszakai futamokat rendezni, mert az első versenyt valamikor ősszel, délután, a legnagyobb forróságban futották a versenyzők. Alig volt ember, aki talpon maradt, itták a vizet a bőrruha púpjából, mint megfáradt tevék az évi sivatagátkelő gyorsasági versenyen, majd az összes versenyző közölte, így nem lehet versenyezni. Erre jött a forradalmi újítás, eurómilliárdokból belámpázták a teljes pályát, és megtörtént az addig elképzelhetetlen, villanyfényes MotoGP futamot rendeztek a sivatag közepén. Ennek mindenki a csodájára járt, a költségekkel viszont senki nem foglalkozott, hiszen az amúgy is dúsgazdag Al Attiyah uralkodócsalád pénztárcáját nem viselték meg a kiadások.

Most, sok-sok évvel később, megannyi lobbizás után a katari futam stabil nyitánnyá nőtte ki magát, amivel különösebb gond nincs, legfeljebb annyi, hogy maradt az éjszakai időpont, ezzel szemben a nyitófutam dátuma évről évre előrébb került, melynek hatására a levegő egyre hűvösebb, a pálya pedig a páralecsapódások miatt csúszik, mint a jég.

A versenyzők ezt jelezték, és próbáltak kiállni egy korai rajt mellett, de a szervezők nem kívántak módosítani a tervezeten. A kérdés ezek után mindössze már csak annyi: ha nincs értelme éjjel futamot rendezni, miért erőltetik? Elvileg délután is rendezhetnék, amikor a tapadással és a hőmérséklettel sincs gond, március lévén pedig még a levegő sem forró. Titkok és talányok a javából, és félő, hogy bizonyos sportpolitikai okok állhatnak a háttérben, de ezeket még csak kitalálni sem lehet. Egy biztos, Nasser Bin Khalifa Al Attiyah, aki egyben a pálya tulajdonosa is – és egykor komoly pozíciókat töltött be mind az FIA-ban, mind az FIM-ben – egy diszkóban nem az aprót csörgeti a zsebében, így ha esetlegesen olyan szerződése van a Dornával, hogy ő bizony villanyfényes futamot rendez a következő húsz évben, nem kell lámpaoltásra számítani.

Így maradt a rajt időpontja, a legóvatosabb pedig az a Jorge Lorenzo volt, aki csodára készült volna új csapatával, a Repsol Hondával, már az első futamon is. Elvileg minden adott volt számára egy jó szerepléshez, de az is köztudott, Lorenzo gyűlöli a változó körülményeket, azt pedig még inkább, ha csúszik a pálya. Ezt tetézte, hogy a verseny előtti edzésen, még szombaton akkorát bukott, hogy először csuklóját, majd a hátát fájlalta. Megröntgeneztette magát, ahol szerencsére rendben találták, de utána már nyíltan vállalta, kizárólag a túlélésre játszik. Kissé torz volt a helyzet, mert Lorenzo véleményével mindenki egyet értett, szinte megnyugtatták a többiek, ne aggódjon, ők is a túlélésre játszanak majd, csak míg a mallorcai komolyan gondolta, amit mondott, versenyzőtársai nem igazán, ezért míg ő tartotta a szavát, és óvatos duhajként motorozott, a többiek ádáz csatát vívtak a győzelemért.

Ezek után hiába alakíttatta át Lorenzo még a Repsol Honda ülését is egy elegáns, barna, bőrpárnával, a legnagyobb momentuma az volt, amikor a befutó előtt a célegyenesben, motorerőből vette vissza Andrea Iannonétól a tizenharmadik helyet.

Viszont azt, ami az edzéseken történt a hétvége folyamán, annak a felét gyorsan el is felejthetjük, hiszen a futamra akkora volt a kavalkád, hogy megjósolni sem lehetett a végeredményt. Rossi nyilatkozta még szombat este, hogy nagyjából nyolc versenyző esélyes a győzelemre. Igaza lett. Noha arra senki nem számított, hogy végül ő is megérkezik az elejébe, ami a tizennegyedik rajthelyes kvalifikáció után nem csoda. A győzelmi esélyeket illetően, egyvalaki azonban nem aggódott már szombat este sem, ő pedig maga a győztes: Andrea Dovizioso volt. Csak mosolygott, kacsintgatott, és tudta, jó eséllyel uralhatja a futamot. Nem úgy a yamahás Maverick Viñales, aki bombakört motorozott az edzésen, végül mégis negyvenéves csapattársa mögött végzett, akinek a verseny második felében történő mágikus feltámadására nincs sok magyarázat, csak annyi, hogy ő Valentino Rossi, aki ezt így szokta csinálni.

Hosszasan taglalhatnánk, hogy ki volt a futam legnagyobb vesztese, és ki a legnagyobb nyertese. Nyertese csak egy volt, Andrea Dovizioso, aki lemásolta a tavalyi futamot, és az utolsó pillanatban verte meg Márquezt, ezzel szemben a vesztesek száma kétségbeejtő. Közéjük sorolhatjuk egyértelműen Fabio Quartararót, a franciák legújabb reménységét, aki bemutatkozó versenyén az ötödik helyről várhatta a rajtot a Petronas Yamahán, de a jelek szerint a rajtrácson lefullasztotta a motort, így csak a mezőny után rajtolhatott. Óriási hiba, amit később ő is elismert. Úgy tűnik a franciákat ezen a téren elátkozták némileg, emlékezzenek csak Johan Zarco kísértetiesen hasonló bemutatkozására, bár ő egy bukással tette teljessé a keserű sorsú főhős szerepét.

A futam második legnagyobb vesztese számomra egyértelműen Alex Rins. A spanyol olyan szinten iskolázta versenyzésben, mind Márquezt, mind Doviziosót, hogy a képzeletbeli győzelmet azt hiszem mindenki neki adná legszívesebben. Úgy motorozott mint egy álom, és egyértelműen kijelenthetjük, megérett a győzelemre, egyetlen pillanatban azonban mégis hibázott, így még a dobogóra sem fért fel. Mondhatjuk, erről ennyit, kár tovább alakítani a sorokat, de ez esetben tovább védem, és simán állítom, ez a hiba mindössze annak a frusztrációnak volt köszönhető, hogy rájött, bárhogy motorozik a kanyarokban, az egyenesekben sem a Honda, sem a Ducati erejével nem veheti fel a versenyt. Így történt, hogy az egyes kanyar féktávját egy pillanatra elkottázta, mert hallotta az őrült brit, Cal Crutchlow motorjának fenyegető üvöltését.

Ettől függetlenül azt gondolom, a Suzuki megépítette minden idők legjobb Yamaháját, ezzel a motorral jelen pillanatban olyan íveken lehet fordulni a kanyarokban, ami a többiek számára csak elérhetetlen vágy, ezzel a versenyző-motor kombinációval pedig messzire juthatnak még évközben. A motor zsenialitását tovább erősíti a tény, hogy Joan Mir a legjobb újoncként a nyolcadik helyen zárta a futamot.

Apropó Crutchlow, csendben ismét dobogóra állt, ami azért is heroikus teljesítmény, mert tavaly elszenvedett bokasérülése nem szimplán súlyos volt, hanem bizonyos pillanatokban azért dolgoztak az orvosok, hogy legalább megmaradjon a lába. Nem egy nyavalygós srác, de ezek után dobogóra állni elképesztő.

A legnagyobb csalódást elszenvedők pedig minden bizonnyal az immáron gyári motoron ülő Petrucci, és Viñales voltak.

Sajnos a tavalyi szezonzárón bemutatott fellángolást követően a KTM-ek ismét a csapnivaló motorok táborát erősítették, olyannyira, hogy sokáig nem is gyári motor vitte a prímet, hanem Oliveira a szatellit csapattal, végül Pol Espargaro mentette a mundér becsületét, és bemotorozott tizenkettediknek. A gyár ettől függetlenül pozitív, és úgy bővíti a MotoGP projekt büdzséjét évi több-tízmilliós eurós nagyságrendekkel, mintha a világ összes pénzével (is) rendelkeznének. Zarco ettől függetlenül épphogy csak pontot szerzett, bár tény, a csapat már a hétvége során kritizálta, és közölték, ettől azért gyorsabb átállásra számítottak.

Az Aprilia és Aleix Espargaro ezzel szemben egy Top 10-es helyezéssel nyitott, ami persze nem akkora újdonság, a spanyolnak voltak már nagyobb villanásai is. Legújabb szerzeményük, Andrea Iannone viszont jelesre vizsgázott küzdőszellemből, mert ugyan röhöghetünk naphosszat plasztikai műtétjein, és sajnálhatjuk egyre labilisabb idegállapota miatt, szinte a mezőny legvégéből verekedte fel magát pontszerző helyre, ami persze így is roppant szerény, mégis remek fricska az őt bírálók számára.

Más kérdés, hogy az Aprilia kicsiben továbbra is azt a játékot játssza, amit nagyban a Ducati. Mely szerint amíg az egyik versenyző képes kiemelkedően jó eredményeket elérni, addig a másik csak szenved, melynek okai mindenki számára érthetetlenek. A versenyző panaszkodásait a csapat elutasítja, majd amikor borul a bili, dobják a süllyesztőbe. Kérdés, Iannone túléli-e az apriliás kiruccanást? Mindenesetre remekül tükrözte a kialakult helyzetet a frissen menesztett Scott Redding televíziózás közbeni reakciója, amikor az Instagram oldalára feltöltött videóban egy feltartott hüvelykujjal nyugtázta, amint Iannone éppen tápászkodik fel a sóderágyból az egyik edzésen.

A futam legpikánsabb mozzanata talán Jack Millerhez volt köthető, amikor a rajt után valami okból kifolyólag letépte sérült ülését, és nemes egyszerűséggel hátrahajította. Nyilván ez egy türhő viselkedés volt az ausztrál részéről, de úgy tűnik, gondatlanságból elkövetett veszélyeztetés miatt nem büntették meg. Miller egyébként remekül ment az edzésen, de az üléses mozzanat után fel kellett adnia a versenyt.

És ha valakit érdekel a Ducati legújabb főszponzora, a Mission Winnow háttere, azt meg kell nyugtatnom, hogy nem történt semmi különös, az elképzelhetetlenül sok pénzt továbbra is a Philip Morris utalja a számlájukra, a kampány hozzájuk köthető. Kommunikáció szempontjából persze jelesre vizsgáztak, mert dohányt reklámozni természetesen továbbra is tilos, a Mission Winnow pedig arról szól, hogy csináljunk dolgokat a megszokottól jobban. Nagyjából ahhoz tudom hasonlítani, mint hogy a McDonalds a világ dietetikusainak szövetségében elnöki tagságot tölt be, és kampányban hirdeti, hogy mindent megtesznek az egészséges étkezésért. Ettől függetlenül a Mission Winnow kampány ettől sokkal vékonyabb jégen táncol, noha a kommunikáció ügyes, mégis bújtatottan arról szól az egész, miként lehetne a dohányzás kevésbé káros az egészségre.

Pont úgy, ahogy tavaly, amikor a vállalat Lausanne-i irodájában ültem, és Helder, a portugál HR-es elővette a cég által bejegyeztetett forradalmi újítást, amely az iQOS. Ez egy olyan elektromos kütyü, amelyben a cigaretta csak felhevül, és nem ég el, megspórolva a füstöt, és felszabaduló kátrányt, a legnagyobb erénye pedig, hogy akár egy szobában is használhatjuk, mert szagtalan, miközben a felhasználó számára nem csökken a cigarettázás okozta élmény. Helder legalábbis valahogy ezt magyarázta nekem, miközben nagyokat pöfékelt. A találmány viszont nem ért el átütő sikert, legalábbis egyelőre, mert a világméretű kampányt az idei évre tervezték, ebből kiindulva gyanítom, hogy az egész Mission Winnow kirakatnév mögött nagyjából ez állhat. Persze nem biztos.

A cikk megírásának pillanatában két óvást is benyújtottak.

Az egyik, a Ducatikon felbukkanó érdekes alkatrészre irányult, mely a hátsó lengővilla előtt kapott helyet. A szárnyra hasonlító szerkezet, minden bizonnyal Gigi Dall'Igna legújabb agyszüleménye volt, és hivatalos megerősítés ugyan nem érkezett, de elképzelhető, hogy leszorító erőt képezett, és esetlegesen megakadályozta a hátsó abroncsok egyenesekben való kipörgését. Az elemet az FIM szakemberei először jóváhagyták, de a futam végén a Honda, Suzuki, KTM, és az Aprilia közösen nyújtották be az óvást, melyben kifogásolták a titkos alkatrész szabályosságát. Éjfél előtt néhány perccel az óvást elutasította az FIM, egyelőre minden versenyző megtarthatja a verseny elért helyezését, de ma reggel érkezett az újabb fejlemény, hogy további vizsgálatokra átadták az ügyet a fellebbviteli bíróság számára. Hangsúlyozom, mindezt egy olyan alkatrész miatt, melyet az FIM illetékes műszaki igazgatója előzetesen jóváhagyott.

A másik óvást Cal Crutchlow ellen nyújtotta be a Suzuki csapat, mert állításuk szerint a brit versenyző sárga zászlós jelzésnél előzte meg Alex Rinst. Bradley Smith bukása miatt lengették a sárga zászlót. Állítólag mindkét versenyzőt meghallgatták az ügyben. Crutchlow állította, hogy a jelzést nem látta, mivel a pálya olyan pontján zászlóztak, amelyet motoron ülve nem észlelhetett. Állítólag Rins kissé vonakodott, de nem cáfolta meg ellenfele állításait, így minden bizonnyal a harmadik hely sorsa sem kétséges.

MotoGP Katar 2019
Végeredmény
1. Andrea Dovizioso ITA Mission Winnow Ducati
2. Marc Marquez SPA Repsol Honda Team
3. Cal Crutchlow GBR LCR Honda
4. Alex Rins SPA Team Suzuki Ecstar
5. Valentino Rossi ITA Monster Energy Yamaha MotoGP
6. Danilo Petrucci ITA Mission Winnow Ducati
7. Maverick Viñales SPA Monster Energy Yamaha MotoGP
8. Joan Mir SPA Team Suzuki Ecstar