Isten lássa lelkem, tényleg értem azokat, akik talppal előrefelé szeretik tolni a szelet. Hangulat, élményközpontú motorozás és az a fajsúlyosan gépszerű érzés, ami gyökeresen más, mint az elektronikával átitatott modern életünk, amiben már szarni sem tudunk képernyő nélkül. És a Honda elbaggeresített cruisere, a CMX1100T, a Rebel, a lázadó ezek közül egyiket sem tudja.
Állok a Szallerbeck udvarán, ahol a Honda tesztmotorokat szoktuk átvenni, és első találkozásra sem önt el az a mélységes szimpátia. Pedig tényleg akartam. Vártam. Szeretem a baggereket, és azt hittem, majd jól megmondom, hogy csak azért mondja mindenki, hogy hiányzik a Rebelből rock&roll, mert nem tudják elfogadni, hogy sorkettő is lehet jó cruiser. Nekem nincsenek előítéleteim, nem vagyok V2 fetisiszta, a Walking Deadben is imádtam Daryl Triumphból épített motorját, ami meg ugye (a korai évadokban) sorkettes volt. Csakhogy a langaléta Africa Twin, meg az igényes kis CB650R között úgy állt ott, mint a béna tesó, aki berockeresedve akar egyéniséget hazudni, de azért mégiscsak egy Ossian pólós Fortnite geek.
Hirtelen nem is tudom, hogy mi fokozta legjobban a távolságtartást köztem és Rebel között. A slendrián és aszimmetrikus gyári doboztartó konzol, amiben kb. annyi fantázia van, mintha a szomszéd Robi hegesztette volna a kert mögött talált cuccokból? A béna, dundi kipufogó? Az utólagos oda álmodott, olcsó műanyag doboz és az aránytalanul pici, a Harley batwingjét utánzó fejidom? Az 1992-ből ittfelejtett kijelző grafika?
Ráülök, hopp, ez milyen alacsony! Azt hiszem ez az, amire nem is úgy kellene hivatkozni otthon, hogy “felülök a motorra és elszaladok tejért”, mert ennyi erővel sokkal helyénvalóbb lenne a “leülök a motorra”, csak hát az hülyén hangzik. És akkor lábat fel, a tartók nem kerültek nagyon előre, inkább az üléshez közel esnek, viszont egészen szélesre széttárják a lábaid, ami kicsit vicces üléspozíciót és egy rendes esőzés után csúnya poénkodást eredményez. Hiába van jó magasságban a kormány, az üléspozícióban lazaságnak nyoma sincs.
És akkor ehhez jön hozzá, hogy a tank kicsi. Értem én, hogy a cruiser világban a mindössze néhány literes peanut (mogyoró) tank az eszményi hivatkozási kép, de hosszú távon és a kanyargós szakaszokon zavaró, hogy a lábammal nem tudok kontaktba kerülni a motor testével. Pedig 13,6 liter, nem is tűnik olyan kevésnek, aztán mégis. Egy nagyobb tartály az egész motornak masszívabb érzést kölcsönözne, nem kellene állandóan a benzinkúton dekkolni és a kezelhetőségnek sem tenne rosszat, ha lenne mivel kontaktálni anélkül, hogy úgy ülnék a motoron, mint egy 6 éves kislány, akinek nagyon kell pisilnie.
Na igen, a tankolás. Azt kell, merthogy az icurka-picurka tank a CMX500-hoz lehet, hogy elég, de azért a nagyobbik Rebel alatt mégiscsak egy 1084 köbcentis kéthengeres feszül, amivel az 5,3-as prospektus fogyasztási adatot közel nem tudtam reprodukálni. A fogyasztási mélypontot egy kellemes vasárnap délután értem el egy Diósd-Etyek-Alcsútdoboz-Óbuda-Csepel-sziget körön, ami alatt fullról tartalékig ürült a tank. Az 154 kilométer és úgy ~10 liter benzin. És megint mondom: nem a fogyasztást sokallom, a tankot kicsinylem.
De a fogyasztást sem könnyű alacsonyan tartani, mert a steril kéthengeres a gyorsulást tartogatja egyetlen örömforrásul. Alacsony fordulaton is húz, erre pedig csak rájátszik a DCT-váltó. A dupla kuplungos automata tizedmásodperceket spórol a lámpánál, de ezzel aztán ki is fújt, amit élményszerűen nyújtani tud. A Rain menetprogram majdhogynem használhatatlanul lusta, a Road teljesen rendben van, ahogy szükségszerűen 4-5 ezres fordulaton, a nyomatékcsúcshoz közeli értékeken vált el, csak hát steril, mint a szülőszoba. A Sport menetprogram pedig egészen engedi kiforgatni a motort, csak valahogy attól sem kel életre. Egy napig szenvedtem vele, de sem a szerpentinen, sem azon kívül nem olvadtam rá az ülésre a meghatottságtól, mert ez a pörgetés meg aztán végképp hazavágja a krúzolást.
És a Rebel kanyarban sem szépít. Van egy kereszteződés az 51-es úton, ahol Szigethalom, vagy az 510-es út felé ágazik el az út. Budapest felől érkezve, a jobb oldali sávban mondjuk egy szép kedd délelőtt, amikor a forgalom jellemzően a zéróhoz konvergál, egészen jól meg lehet dönteni a motort. Tudom, mert rendszeresen arrafelé járok haza. De azt csak a Rebel nyergében tudtam meg, hogy a sáv középső-szélső része fel van hullámásodva, a Honda hátsó kereke ugyanis frankón elpattogott rajta. Ránéztem a műszerre: 39 kilométer/órás észveszejtő tempóról beszélünk. 39-ről, és a CMX1100T Rebel nem tudta lekezelni. Harminckilenc! Egy olyan úthibán, aminek a létezése korábban nem is tudatosodott bennem, pedig átmentem már rajta néhány motorral.
Hiába akartam hát, a Rebel egyáltalán nem nyűgözött le. Kár, mert óriási lyuk tátong a cruiser szegmensben, pláne a stílus megfizethetőbb oldaláról közelítve. Megfizethetőbb? Elképzeltem azt a pillanatot, amikor egy tisztességesen megdolgozott élet úgy harmadik negyedében úgy döntök, teszek valamit, amire mindig csak vágytam és benevezek egy ilyen Honda baggerre. Aztán ülök a bénácska arányú, élettelen és steril motoron, amin a feláras fejidom alig dobja el a szelet, az első masszív esős menet után kiderül, hogy a dobozokba szivárog be a víz és arra gondolok: 5.189.000.- forint.