Totalbike Vakbarát Hírportál

Egy szezon egy drága sisakkal

2021.11.20. 06:43

Nem azt mondom, hogy idén már nem ülök motorra, de ettől függetlenül kijelenthetem, a szezonnak vége, nagy dolgokra már nem számítok, így levonhatom az éves tanulságokat - legalábbis az AGV K6 sisakomról, amit szépen keretbe foglal, hogy az első nagyobb bevetése Barcelona körül volt a Yamaha MT-09 nemzetközi bemutatóján, az idei utolsó pedig ugyanazon a vidéken, csak most a Honda NT1100 volt az utazás apropója.

A kettő között pedig beleszaladt egy változatos szezon: ezt hordtam a mindennapi ingázásoknál, voltam benne túrázni és versenypályán is. Ez ugye egy allrounder sportsisak, aminek pont az a lényege, hogy robogótól, túraenduróig mindenhez felvehető, és én így is tettem, 50-től 2500 köbcentiig bármihez felvettem, ebben ugrottam el bevásárolni, és ebben tekertem koppanásig a Ducati Streetfighter V4-nek is. Tehát az alap ígéret, hogy a krosszozást leszámítva mindent tud, az igaz.

Olyan másfél-két hónap volt, mire rátágult a fejemre, azóta ugyanolyan passzentos. Kontrollnak ott van a régi sisakom, amit a beépített Intercom miatt időnként előveszek, és ugyanazt érzem, mint nyár elején is: az AGV után a régi bukó mintha egy számmal nagyobb lenne. Ez annyiban jó hír, hogy a K6 szivacsainak van tartása, igaz, ebben az ársávban már minimum elvárás, hogy intenzíven használva is 4-5 évig kiszolgáljon a bele. Nem látok a jövőbe, de ígéretes, hogy egy szezon után sem csúnya belül, se nem büdös, se nem koszos, pedig én simán beletömködöm a kesztyűt.

Az átfestés kapcsán felmerült, hogy majd a fényezés a szellőzőknél vagy kopni fog a nyitogatástól, vagy szorulni fognak a szellőzők, egyelőre egyik sem következett be, sőt volt szerencsém motoron elkapni a nyár legnagyobb viharát, és amikor már a csizmámban is lötyögött a víz, a bukó nem ázott be. Tehát jól zár mindenhol.

Tavasszal, hideg időben feltűnt, hogy keményen tud párásodni, ugyanis belül kevés a hely, a plexi közel van archoz, a légköbcentiket nagyon szűken mérik a K6-ban. Ugyanakkor egészen a szezon végéig húztam a pinlock felrakását - ennek egyik oka, hogy sokat motorozom szemüvegben, és olyankor mindegy a pinlock, mert nem a plexit, hanem az okulárét lihegem párásra. Vacilláltam is, hogy a sötét vagy a világos plekóra tegyem fel a páragátlót, végül a sötét mellett döntöttem, hiszen azzal motorozom többet.

A pinlock csodás találmány, ha jól rakod fel, odafigyelve arra, hogy körben tökéletesen tömítsen, akkor onnantól a plexi garantáltan páramentes. A látótérből sem vesz el, csak a periféria szélén érzékelni, de mondom, szemüveges vagyok, megszoktam, hogy ha más nem, akkor a keret ott van a látómezőmben. Együtt lehet ezzel élni. Így ha kontaktlencsézem, tényleg páramentes a kilátás.

A plexi cseréjét továbbra is lenyűgözően egyszerűnek tartom a kis rugós mechanikával, ha besötétedik, tényleg egy perc alatt megvan, jól végiggondolt rendszer. A világos plexi 26 ezer, a sötét 30, az irídiumos pedig 37, húzós árak, ezeknél a Shoeira és az Araira is olcsóbb - valamit valamiért, azokban nincs kicsi mechanika, és az anyaguk is vékonyabb.

És ha már plexi: sejteni sejtettem, és végül be is igazolódott a feltevésem, pályán remek sisak. A motorról lelógva felfelé nézel, hogy lásd a kanyar kijáratát, és ezen kellően nagy hozzá a látószög. Ugyanakkor megtaláltam benne, hogy miért nem jó: van az a tempó, aminél hiába passzentos - még mielőtt beindulna a karvalyozás meg a kajmánozás, nincs tipikus közel-keleti pónemem -, az orrom beleér a sisakba, ahogy a menetszél rápréseli a fejemre. Különösen akkor kellemetlen, amikor tartósan utaznál azon a tempón. Természetesen racionális megoldás, hogy nem megyek annyival, de előtte még szívesen kipróbálnám más arcpárnával.

Ahogy a szezon elején, most is 160 ezer az ára, de a matt feketét 130-ra, míg a kék-piros-fehéret 140-re árazták le, ami még mindig nem olcsó, de már közel van a Bistei kolléga által alaposan megdicsért HJC RPHA11-hez, igaz, a HJC-hez alapból jár a két plexi, és a sisakzsákja is szebb. Ez utóbbi miatt, ha utazom, jellemzően egy Arai zsákban viszem, mert féltem a csodálatos fényezést, ami kapcsán legutóbb a Honda egyik európai fejesétől egy nagyon szép bókot is begyűjtöttem: “ez a legbetegebb dizájn, amit valaha láttam.”

Egy dologgal maradtam adós, és nagyon remélem, ez így is marad: nem estem.



Rovatok