Bagnaia apja ezzel szemben teljesen másként vélekedett a történtekről, ezért elutazott Assenbe, hogy a hétvégén a fia mellett legyen, így teljes mértékben támogatni tudta, és talán védő szárnyai alá is vette. Mert most erre volt szüksége, mert erre még a legelvetemültebb őrülteknek is szüksége lehet, ha nehéz helyzetben vannak. Pecco pedig meghálálta mindezt, és úgy tett, ahogy azt sokan javasolták neki a múlt heti bakit követően. Motorozott, mint egy állat, és bizonyítani akarta, képes a győzelemre.

Kérdés sem férhet hozzá, a házi feladatot teljesítette, és talán ez a hétvége is jobb versenyzővé tette, olyanná, aki képes felállni a legnagyobb baki után, hogy végül azon a szinten folytassa, ahová tehetsége és tudása alapján besorolható. Mivel a múlt héten dobogót szerző Zarco most jóval szerényebben szerepelt, Pecco összetett ügye javult némileg, bár talán ez is inkább a múlt héten már említett hullámzásoknak volt köszönhető.

Ezzel együtt, és a hétvége legnagyobb talán legnagyobb meglepetésével, Marco Bezzecchi teljesítményével kijelenthetjük, a VR46 Akadémia ismét domborított, és Valentino Rossi MotoGP-s hagyatéka igencsak tetszetős. Az olasz újoncként nemcsak saját magának, de a csapatának is megszerezte első dobogós helyezését. De milyen is lehetne, épp Assenben, ahol a mester utolsó győzelmét szerezte 2017-ben. Itt nem volt más választás, cselekedni kellett, hiszen a főnök emléke mindenek felett. Az már sajnos más kérdés, hogy Rossinak saját féltestvérével, a múlt héten egész jó versenyt futó Luca Marinivel és a Yamahára hagyott személyes ajándékával, Franco Morbidellivel mindenképp beszélgetnie kell. Marini ez alkalommal csak 17-ik lett, míg Morbidelli bukott, és célba sem ért.

A futam utáni sajtótájékoztatón Bezzecchi már egyértelműen ellopta a show-t, és érezhető volt, a királykategóriában adott nyilatkozatokhoz több tapasztalat kell. Miután kiejtette a száján, ha utolérte volna, sem előzte volna meg Bagnaiát, kapcsolt, és igyekezett szépíteni, de olyan csodás elszólásoknak is fültanúi lehettünk, mint amikor Mat Oxley megkérdezte tőle: mi változott az előző évekhez képest, hiszen a kisebb kategóriákban Assenben soha nem motorozott kiemelkedően? Erre nemes egyszerűséggel úgy reagált: fogalmam sincs.

Végül megtudtuk azt is, mit üzentek neki a csapatnál a futam előtt az esővel kapcsolatban. „Dario azt mondta, akkor beszélhetünk esőről, ha majd fáj a nyakam, addig semmi. Ezért amikor esni kezdett, Pecco meg gyorsított, úgy voltam vele, hát akkor menjünk. Tudod, apám a szél, anyám az eső.”

Ilyen, és ehhez hasonló idézetekkel szórakoztatta a közönséget, miközben ott ült a dobogósok interjúján valaki, akire talán sokáig nem számítottunk. Maverick Viñales a németországi versenyen már jelezte, megérkezett, és talán elég jól összeszokott az Apriliával, hogy dobogóra álljon, viszont egy nem várt műszaki hiba szertefoszlatta a reményeket.

Sokan találgattak, hogy a gyakran kissé melankolikus spanyol ettől vajon széthullik, vagy újult erőre kap, de szerencsére utóbbi változat lépett életbe. Ezért egy évvel azután, hogy még Yamahával, megszerezte pont ezen a pályán utolsó dobogóját - és megkezdődött egy reménytelennek tűnő kálvária közte és a csapat között, sokan pedig úgy hitték, karrierjének mindörökre vége – ismét dobogóra állt, ezúttal annak harmadik fokára. Bizonyította, hogy elképesztő harcos, és azok között is az acélosabbak közé sorolható.

Az Aprilia pedig bizonyította azt, hogy a rajtrács talán legjobb, és legkiegyensúlyozottabb motorjává emelkedett, hiszen ezek után nem díszeleghet rajtuk a bélyeg, mely szerint motorjuk kizárólag egyetlen versenyző számára vezethető. És ami talán a legfontosabb, családként üzemelnek, együtt, egységben, és úgy tűnik, nincsenek kivételezések. S hogy mi történt a bajnoki címért továbbra is harcban álló Aleix Espargaróval? Nos, pont az a Fabio Quartararo lökte ki egy fatális bukás következtében, akivel a címért vívnak. A francia kissé frusztrált lehetett, hiszen a start után arra talán nem számított, hogy test-test elleni küzdelmet kell vívnia körökön keresztül, sikertelenül, így meglógnia sem sikerült. Ennek lett az eredménye, hogy az ominózus kanyarban, amikor épp ismét Espargarót előzte, bukott, és magával rántotta a sóderágyba a spanyolt. Az apriliás versenyző viszont mentette a helyzetet, és visszacsúszott a tizenötödik, tizenhatodik helyre.

Ami viszont ezután következett, motorverseny volt a javából, és olyan felzárkózást mutatott be, amelyre csak a legnagyobbak, egyszóval világbajnok aspiráns versenyzők képesek. Nagyjából róla szólt minden, és úgy motorozott, mint egy félisten. Hasonlókat korábban Valentino Rossitól, majd Marc Márqueztől láthattunk, így talán már senkinek nincs több kétsége afelől, hogy Espargaro nem véletlenül van harcban továbbra is a világbajnoki címért. Bevallom, régebben, hasonló helyzetekben tőle minimum hisztérikus rohamra számíthattunk volna, most viszont egy olyan bajnok, egy győztes alkat formáját mutatta, akinek koncentrációja egy pillanatra sem lankad, a legnehezebb helyzetekben is hidegvérrel teszi a dolgát, és a kilátástalan pillanatokban sem adja fel. Az utolsó sikános duplaelőzéséről pedig legfeljebb csak szuperlatívuszokban beszélhetünk.

Nem véletlen az sem, és a családi összetartást mutatja, hogy a futam utáni első dolga volt a csapathoz rohanni, és gratulálni csapattársának, Maverick Viñalesnek, miközben szívélyesen fogadta Quartararo bocsánatkérését is, aki nagyjából kétszáz méterre lakik tőle Andorrában. A legnagyobb sportemberek hozzáállásával, méltósággal, mosolyogva örült, és fogadta el a helyzetet. Erre szintén csak a legnagyobbak képesek.

Quartararo hibáját jellemezni sokféleképpen lehet, de megtette helyettünk maga a bajnok, amikor mindenkitől elnézést kért, és jelezte, úgy motorozott, mint egy amatőr. Persze joggal kérdezhetik, mit mondok most, miután múlt héten azt írtam róla, kiemelkedő. Nos, a párhuzamot tovább fejlesztve úgy vélem, a legjobbat az különbözteti meg a robotoktól, hogy szerencsére hús-vér emberek, és szintúgy hibázhatnak. A kérdés most csak annyi, mihez kezd a francia az öt hét szünettel, amely most következik. És gyanítom azt is, egy ilyen hiba után inkább éli meg kényszerpihenőnek, mintsem jól megérdemelt lazításnak. Fontos hozzátenni, a bukás után visszaállt a versenybe, de másodszor is elesett, amely minden bizonnyal amiatt történt, hogy az első bukásnál megsérült a kipörgésgátló szenzor.

Ami viszont a leginkább borzolta a kedélyeket a futam után, az a hosszúkörös büntetés, amit Quartararóra róttak az esetet követően. Sokan nem értették, még többen ellenezték, és úgy érezték, mindenki jobban járt volna, ha Freddie Spencer inkább Goodwoodban tölti a hétvégét, és nem Assenben. Főleg azok után, hogy Nakagami a múltkori torpedózását követően nem kapott büntetést.

Így viszont megtörtént a Yamahával is az, amely múlt héten a Hondával, hogy egyetlen versenyzőjük sem szerzett pontot. Elképesztő történelmi mélypontokról beszélünk, amelyek még néhány éve is elképzelhetetlennek tűntek. A gyártó legjobb versenyzője Andrea Dovizioso volt, aki tizenhatodikként ért célba, és minden bizonnyal rendkívüli módon bánja, hogy nem fogadta el az Aprilia által felkínált gyári ülést a tavalyi évre.

A KTM szépen lassan ismét lépegetett előre, Brad Binder ötödik lett, és hátránya Bagnaiahoz képest kevesebb volt, mint három másodperc. Csapattársa, Miguel Oliveira is a top10-ben végzett, miután kilencedik lett.

A Suzukinál a nagy durranás ismét elmaradt, de legalább mindketten célba értek. Míg Joan Mir a nyolcadik, addig Alex Rins a tizedik lett. A Honda ez alkalommal viszont szerzett pontot, miután Nakagami és Alex Márquez is célba értek. Előbbi tizenkettedik, utóbbi a tizenötödik helyen.

A legbizarrabb helyzet viszont ismét a Ducati háza tájékán van kibontakozóban, miután a második gyári motor ülésének sorsa, úgy vélem, egyáltalán nem rendezett. Noha többen állítják, egészen biztosan Martin kapja, a szerény hetedik hely minden bizonnyal nem túl meggyőző. Bastianini hullámzása pedig szintén, aki most is tízen kívül, tizenegyedik helyen ért célba. Így talán az sem volt véletlen, amikor Bagnaiát arról kérdezték, mennyire örülne esetlegesen annak a nem várt fordulatnak, ha Bezzecchi lenne jövőre a csapattársa. – Igen, jól sejtik, kabaré a versenyzők nevének változtatása, de jelenleg egyre inkább hasonlít a helyzet Bolognában egy óvódás székfoglalóhoz, hiszen futamonként változik az esélyesek személye.

Persze írhatnám, mindez annak is köszönhető, hogy a mezőny harmada Borgo Panigale rakétáját használja. – Bagnaia, talán épp Bastianininek üzenve annyit mondott, hogy boldoggát tenné egy hasonló felállás, de végeredményben neki mindegy, a lényeg, hogy a csapattársa csapatjátékos legyen, és ne vele szembe menjen. Mivel a Gresini versenyző ennek ellenkezőjét bizonyította már idén néhány alkalommal, nem kizárt, hogy Valentino Rossi legtöbb kimenő hívása jelenleg Domenicalihoz vezet. Egy valami viszont így is biztos, Bastianini jövőre nem a Gresini versenyzője, miután azok bejelentették, hogy Di Giannantonio csapattársa Alex Márquez lesz, így sokat sejtetően megszakad a hagyomány a Márquez család és a Honda között. Ebből viszont még mindig nem következtethetünk semmire, hiszen a lehetőségek tárháza végtelen, és talán az sem kizárt, hogy Bastianini nemcsak csapatot, hanem márkát is vált. Ezek után egyetlen kérdés maradt: vajon megérte elküldeni a gyári csapattól Jack Millert?

A Yamaha egyetlen mentsége a hétvégére viszont az alábbi videó lehet, amely minden motorsport rajongót megríkatott a földkerekségen mindenütt. Wayne Rainey legendák között ismét a nyeregben, közel harminc évvel azután, hogy...

Most hosszú szünet, lehet nyaralni, öt hét múlva viszont ne feledjenek ismét tévét kapcsolni.

MotoGP Sachsenring 2022
Végeredmény
1.	Francesco Bagnaia	ITA	Ducati Lenovo Team
2.	Marco Bezzecchi	ITA	Mooney VR46 Racing Team
3.	Maverick Viñales	SPA	Aprilia Racing
4.	Aleix Espargaro	SPA	Aprilia Racing
5.	Brad Binder	RSA	Red Bull KTM Factory Racing
6.	Jack Miller	AUS	Ducati Lenovo Team
7.	Jorge Martin	SPA	Pramac Racing
8.	Joan Mir	SPA	Team Suzuki Ecstar