Totalbike Vakbarát Hírportál

Quartararo nyert, Bagnaia bukott a német hőségben

MotoGP: Sachsenring - 2022.

2022. június 20., hétfő 14:51

Jó érzés látni a tömeget, és hogy ismét kétszázezer ember látogatott ki a hétvégi versenyre. És még a futam sem volt csapnivaló.

Úgy érzem, lassan eljöhet a pillanat, amikor befagyaszthatjuk a kérdést: vajon mely Ducati lehet még idén világbajnok? Mivel Fabio Quartararo egy Yamahával megy. És nincs ebben kérem semmi rosszindulat a többiekre nézve, a francia egyszerűen más ligában játszik jelenleg, és nem kizárt, hogy amit látunk, már a Quartararo-érának a része.

Pedig a futam előtt néhányan aggódtak érte, amikor közepesen kemény hátsó abroncsot választott, miközben a mezőny szinte teljes egésze a kemény változattal várta a rajtot, a szokatlan, harminc fok feletti hőmérséklet miatt. A Michelin vezető mérnöke, Piero Taramasso is jelezte a futam előtt, az első néhány körben megléphet, de azt követően hímes tojásként kell beosztania a gumikat, ha jót akar. Quartararónak viszont ez sem jelentett különösebb problémát, mert bár egész hétvégén influenzával küszködött, figyelme egy pillanatra sem lankadt, motorozása mesteri volt. Végeredményben úgy tűnik, a Yamahával meggyőzték egymást a bizalomról, és arról, hogy összepasszolnak, mert rajta kívül Morbidelli és Dovizioso kizárólag a kiesőknek köszönhették pontjaikat, így az egyetlen, akire a gyártó számíthat, továbbra is a francia. Persze a kérdés időről időre felmerül sokakban, vajon a Yamaha tényleg ennyire elvetemült módon kizárólag egyetlen emberre koncentrált és fejlesztett?

Nos, talán pont ez az, amit jó darabig nem tudunk meg, de egy valami biztos, ha szegény Franco Morbidelli a jövőre gondol, talán nem a boldogság az, amit a szívében érez.

Ha fejlesztésekről és kiegyensúlyozott motorokról beszélünk, nagyon úgy tűnik, az Aprilia ezen a téren is ugrott egy nagyot. Az elmúlt évek eddig mindvégig arról szóltak, hogy a motor kizárólag Aleix Espargaro számára használható, a hétvégi német nagydíjon viszont olyan csodának lehettünk szemtanúi, amelyre eddig ritkán volt példa. A két Aprilia a harmadik és negyedik helyen csatázott a dobogóért, Viñales üldözte Espargarót, és nagyon úgy tűnt, a tempója is gyorsabb, mint a világbajnoki összetettben továbbra is második csapattársáé.

Az Aprilia-álomnak végül egy technikai malőr vetett végett, amikor Viñales rajt-alakváltója kanyar közben aktiválta magát, és lesüllyesztette a motor hátulját, így fel kellett adnia a futamot. Teljesítménye ettől függetlenül meggyőző és sokat sejtető volt. Espargaro a futam után elmondta, szíve szerint már a következő hétvégén esedékes asseni futamon betiltaná ezeket az eszközöket. Nála valószínűleg azért nem jelentkezett a probléma, mert az alakváltó teljesen manuális változatát használja, míg csapattársa az automatát.

Espargaro egyébként sokáig küzdött a harmadik helyért, de végül a ducatis Jack Miller bekebelezte és megelőzte. Miller bámulatos versenyt motorozott, egy hosszúkörös büntetést követően állhatott dobogóra. Espargaro a futam után elmondta, véleménye szerint selejtes hátsó gumit kaphatott, mert végig a bukás lehetőségével küszködött. Így számára ez a verseny inkább a pontok mentéséről szólt. A spanyol csodaszériája immár többszörösen megszakadt, és másodjára csúszik le a dobogóról. A két héttel ezelőtti katalán nagydíjon történt számolásos baki minden bizonnyal alaposan megtépázta lelkileg. És nem csodálkoznék azon sem, ha az Aprilia kicsit bánná, amiért idő előtt szerződést hosszabbított vele a nyomás hatására, hiszen úgy tűnik, Espargaro szárnyal a bizonytalanságban, azóta viszont inkább döcögnek a dolgok. Bár tény, az összetettben továbbra is a második helyen áll, és ha sikerül összekapnia magát, nem kizárt, hogy akár világbajnoki reményeit is képes lesz életben tartani.

Az Aprilia egyébként új aerodinamikai rendszerrel is készült a futamra, de végül úgy ítélték, forró levegőt kreálna, amivel hátrányba kerülnének, így a parányi, kanyargós pályán inkább elengedték a lehetőséget.

Ha viszont valakinek továbbra is főhet a feje, az a Ducati. Az olasz gyártót minden bizonnyal leginkább versenyzői hátráltatják, akik valamiért nem tudnak kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtani. Jelen állás szerint éppen Johann Zarco menti a mundér becsületét, összetettbéli harmadik helyével. A német futamon bemutatott csendes, annál magabiztosabb második helye meggyőző volt, de sajnos Zarco sem a kiegyensúlyozottság mintapéldánya.

A két gyári motor jelenleg a tabella hatodik és hetedik helyén áll pontegyenlőséggel, miután Bagnaia ismét bukott, Miller pedig minden bizonnyal megkönnyebbült a szerződéshosszabbítás körüli hercehurcát letéve. Az ausztrálnak a gyári KTM-hez való távozása cseppet sem meglepő, még úgy sem, hogy néhány éve inkább belengette volna a visszavonulást, mintsem az osztrákokhoz szerződjön. Az átigazoláshoz szükséges hidat minden bizonnyal menedzsere, Aki Ajo - aki erős kötelékben dolgozik a kisebb kategóriákban a gyártóval – és egykori főmérnöke, a jelenlegi KTM-csapatvezető Francesco Guidotti építette. Ebből kifolyólag két dologban lehetünk biztosak: az egyik, hogy Miller még meglovagolta a gyári szerződés adta lehetőségeket, a másik pedig, hogy valószínűleg ez lehet az utolsó állomás számára a MotoGP kategóriában.

Elnézve viszont Bagnaia bukdácsolásait, talán már közel sem annyira egyértelmű Miller elengedése. Bagnaia látatlanban való szerződtetése és két olyan ifjú versenyeztetése a gyári ülésért, akik közül az egyik: „a saját maga által épített labirintusban bóklászik”, míg a másik: „időnkét az asztalra pattanva mindenkinek a fenekét mutogatja, a köztes időszakban pedig hangosan szenved.”

Ezek után talán nem meglepő, amikor a Ducati környékéről olyan hírek érkeznek, amelyekben Joan Mir neve is felmerülhet, bár Domenicali helyében nem biztos, hogy leigazolnék valakit, aki négy futamból három alkalommal kiesett, miután bejelentették, hogy megszűnik a csapata. Természetesen a nyomás érthető és érezhető, megítélni ezért senkit sem lehet, de az eset sajnos semmivel sem tolerálhatóbb, mint Espargaro számolásos bakija. Ezen a szinten egyszerűen nem megengedhető.

A nem létező megoldóképlet kulcsa viszont mélyen rejtőzik, és talán érthető, miszerint a jelenlegi mezőnyben lasszóval sem találjuk azt a legényt, aki hasonló dominanciára lenne képes, mint jelen helyzetben Quartararo, vagy tette azt anno Marc Márquez. A megszerezhető 250 pontból eddig a francia az, aki a legtöbbet bezsebelte, szám szerint 172-t, a többiek több mint harminc ponttal mögötte. Ebből is jól látható, a kiegyensúlyozottság sajnos leginkább a hullámzó teljesítménynek köszönhető, ezek után pedig érthető lenne, ha a kínálatból a Ducati legalább egy olyan versenyzőt választana, aki tudja, milyen érzés világbajnoknak lenni.

A KTM-ek fejlődése lassú, de magabiztos, mindketten a top10-ben zártak, bár Miguel Oliveira minden bizonnyal menesztését követően szomorkás. A legnagyobb meglepetés Luca Marini volt, akinek sokáig még egy dobogó is kinézett, amikor a futam vége felé elkezdte szórni a leggyorsabb köröket. Valentino Rossi féltestvére későn érő típus, tudjuk jól, így látva a hétvégi teljesítményt, rajongói reménykedhetnek Marini felemelkedésében. Eredménye mindenesetre azért is megdöbbentő, mert nemrég épp arra panaszkodott, hogy testalkata miatt képtelen megfelelően menedzselni az abroncsokat, nincs meg a megfelelő tapadás, és fél, hogy ez a jövőben sem fog megváltozni. Így nem kizárt, hogy a Michelin végre reagálni próbált a nagyobb termetű versenyzők kéréseire, miszerint megkérdőjelezhető hozzáállás a beszállító részéről, hogy kizárólag a pehelysúlyú versenyzők számára készítenek értékelhető abroncsokat.

Ha azt írom, a legjobb hondás Stefan Bradl lett, aki még így sem szerzett pontot, hiszen az utolsó, tizenhatodik helyen zárt, talán önök is meglepődnek. Ebből ismét csak arra következtethetünk, kizárólag Marc Márquez az egyetlen, aki a motort valamelyest uralni képes, és nem kizárt, hogy az ő beállításait veszi mindenki alapul, amikor a pályán van. Márquez hiánya viszont azonnal érzékelhető, és kaotikus körülményeket teremt. A KTM betétcsapatához távozó Pol Espargaro helyére eddig ugyan Joan Mir pályázott a legnagyobb eséllyel, de ismerve a körülményeket és olvasva a fentieket, nem vehetjük száznak ezt sem. A kérdés továbbra is csak az, vajon ki boldogulna a motorral? Hiszen inkább Miguel Oliveira és Alex Rins is a biztosabb márkák betétcsapatai felé ballag, mintsem hogy az unikornisnak számító RCV martalékává váljon.

Pecco Bagnaia bukásának margójára azért annyit megjegyeznék, jól mutatja, hogy a mai MotoGP-ben a versenyzők minden határ mezsgyéjén táncolnak, sokszor azon is túl. Bagnaia pontosan tudta, ha a győzelemért csatázna, fel kell vennie a versenyt a sokkal fordulékonyabb, nagyobb kanyarsebességet elérni képes Yamahával. Mivel ez volt az egyetlen esélye a világbajnoki cím életben tartására, jó versenyzőhöz méltóan mindent egy lapra tett fel. A bukást követő testbeszéd viszont remekül ábrázolta, mennyire meglepte, ami történt. Bagnaia egy elemző típus, aki minden bizonnyal előtte vagy hatvanszor befordult ugyanebben a kanyarban ugyanezzel a sebességgel, ugyanilyen dőlésszöggel, és azt is pontosan tudta, matematikailag ennek ki kellett volna adnia.

Így azonban nem értette az egészet. Ez viszont már az a pont, amikor az elemzés nem számít, az adatokat érdemes figyelmen kívül hagyni, egyedül arra a bizonyos belső megérzésre kell hagyatkozni, amikor képesek vagyunk elhinni, hogy nem a technika, hanem mi oldjuk meg a feladatot. Ez egy nyilvánvaló gát, ami elválasztja a nagyon jó versenyzőket a legjobbaktól. Így talán nem véletlen az az egyöntetű tanács, amit Bagnaiának adtak mindazok, még vasárnap este, akik töretlenül hisznek benne: Pecco, ez alkalommal ne egy magas hegyet keress, ahol mélyen elmélkedhetsz a történtekről, hanem ülj vissza a motorra, és motorozz úgy, mint egy állat, magad mögött hagyva a kudarcot. Mert tudjuk, hogy képes vagy rá.

MotoGP Sachsenring 2022
Végeredmény
1. Fabio Quartararo FRA Monster Energy Yamaha MotoGP
2. Johann Zarco FRA Pramac Racing
3. Jack Miller AUS Ducati Lenovo Team
4. Aleix Espargaro SPA Aprilia Racing
5. Luca Marini ITA Mooney VR46 Racing Team
6. Jorge Martin SPA Pramac Racing
7. Brad Binder RSA Red Bull KTM Factory Racing
8. Fabio Di Giannantionio ITA Gresini Racing MotoGP

Rovatok