Mert bár a nyugodtabb futamok közé tartozott, mégis olyan teljesítményeket láthattunk, melyek lecsorgó könnyeket csaltak arcunkra. Egy valami egészen biztos, fájdalomcsillapítóban nem volt hiány a Clinica Mobile kamionban.

Mind Arón Canet (Moto2), mind pedig Pecco Bagnaia sérülten, előbbi frissen műtve lépett a pályára, és motorozott valami egészen elképesztő tempóban. Canet ugyan „csak” a pódium második fokára állhatott, Bagnaia viszont eszelősen teljesített, és megnyerte a futamot.

Az olasz teljesítménye sokakat meglepett, egyrészt mert ekkora áttörésre talán csak kevesen számítottak, másrészt mindenki lábadozást várt még tőle. Meg persze voltak, akik úgy hitték, Bagnaia motorra vonatkozó pozitív megjegyzései csak üres szavak, a mögöttes tartalom csekély. A Ducati viszont nem aggódott, és talán azt is tudta, a GP22-ben már tényleg ott a potenciál. Csak hát az eredmények nem ezt mutatták. A szombat végül kiadta, és olyan rekordot motorozott össze, hogy nemcsak a teltháztól zengett Jerez. Sokan nevezték egyszerűen űridőnek, sokan csak a tökéletes körnek. A versenyző maga, nemes egyszerűséggel élete körének. A számok viszont nem hazudnak, a valóság pedig jól mutatta, ez a kör valóban a tökéletes kör volt.

Szerencsére olyan korban élünk, amikor a számítógépes technika uralja a földet, ez pedig a szektoridők alapján pontosan kimutatja, egy adott versenyző mennyi idő alatt teljesíti a pálya egyes részeit, és kalkulálja azt is, adott esetben mennyit hagyott bent a pálya angyalainak. Bagnaia pole-t érő ideje viszont jól ábrázolta, ebben nem volt több. Hasonló teljesítménnyel rég találkoztunk, mert minimális ezredek jó eséllyel mindig maradnak, kivéve most. Ehhez pedig szükség volt egy olyasfajta precizitásra, elszántságra, nyugalomra, és önbizalomra, amely csak keveseknek adatik meg. Persze sokan még ekkor is türelemre intették a ducatistákat, jelezve, a verseny csak vasárnapra várható, de aki kicsit is emlékszik a tavalyi évre, tudja jól, Pecco Bagnaia nem az a kippukadós típus. Egyedül a válla lehetett kérdés, és az, hogy a rajt utáni darálásban képes lesz-e maga mögött tartani Fabio Quartararót.

A francia múlt heti győzelme után nyugalmi állapotban várta Jerezt, mert pontosan tudta, ezen a pályán a Yamaha ismét felveheti a versenyt. De Bagnaia most más ligába tartozott, ennek köszönhetően őrizte az első helyet, a felmelegedés, és az elől haladó Ducatiból áramló forró levegő a franciának cseppet sem kedvezett. Az első gumik a vártnak megfelelően túlmelegedtek, csökkent a tapadás, így támadási pozícióba nem került. Fontos győzelem volt ez a Ducatinak, különösen a gyári csapatnak, mellyel a kritikákat sikerült talán csillapítani. Jack Miller ötödik helye nemkülönben, mert a dupla pódium ugyan elmaradt, az érzés mégis megmaradt, hogy Bologna visszatért. Vagy ahogy David Emmett szakíró fogalmazott a közösségi médiában, utalva a szezon kiegyensúlyozott mivoltára: „Idén előbb veszíted el a szüzességed, mint a bajnokságot”. – kissé erős, olyannyira, hogy néhány kollégája inkább kirohanásnak, mintsem gondolatnak érezte.

Ugyanitt megjegyzem, Jack Miller helyzete a jövőre nézve talán mégsem annyira ingatag, miután az ülésére pályázó Jorge Martin ismét bukott. Martin mélyrepülése egyébként sokak számára talány, megfelelő magyarázatot találni rá még nem sikerült, az viszont biztos, hogy a rá helyezett nyomás talán nagyobb lett, mint amennyit elbírt. Drámáját a Pramac szempontjából tovább fokozta, hogy Johann Zarco is bukott, így mindkét motor kiesett. Zarco esése egyébként több volt, mind megdöbbentő, a képek alapján szinte leesett a motorról. Sokan úgy hitték, történt valami a kormánnyal, de a francia később úgy nyilatkozott, saját hibájából kifolyólag történt az eset. A hétvége során egyébként megannyi furcsa esést láthattunk. Kezdődött Quartararóval, aki ezt követően tökönverte magát, miközben visszaugrott a motorra, ott volt egy érdekes mentés Joan Mirtől is, majd Marc Márquez három kanyaron belül kétszer is elesett. Bár állítólag a pálya ezen pontján voltak láthatatlan nedves foltok, amelyeket feltehetőleg az aszfaltborítás elöregedett kopórétege okozott. A bukásokat követően sokszor nehéz volt eldönteni, versenyzői hibát, vagy elektronikai zűrzavart láttunk, bár utóbbit bevallani ritkán megengedett. Sokan egyre gyakrabban felteszik a kérdést, vajon miért van erre szükség, és meddig lehet fokozni még a külső kontrollt? Bár ha csak a számokra hagyatkozunk, magunk is rájövünk, hogy háromszáz lóerő körüli motoroknál felesleges ábránd az elektronika kitiltásáról beszélni.

Összegezve mindent, Bagnaia helyzete a világbajnoki tabellára nézve már közel sem annyira kétségbeejtő, mint volt múlt héten, de a felzárkózáshoz egy nagyon kiegyensúlyozott teljesítményre lesz szükség, ha a többiek nem hibáznak.

Quartararo második helyével viszont tovább stabilizálta a helyét, és inkább a biztos pontokra ment, elengedve a győzelmi reményeket, és elkerülve a felesleges kockázatvállalást. Pontosan nem tudjuk, mi történt a Yamahával, és miben fejlődött – a gyár és a versenyző szerint nem történt különösebb beavatkozás – mégis azt látjuk, hogy összességében jobban működik, bár az elért legnagyobb sebesség tekintetében a különbség megmaradt.

Ennek ellenére az elmúlt héten napvilágot láttak olyan pletykák, mely szerint a francia szerződést hosszabbít a csapattal újabb két évre, amely talán nem is lenne annyira meglepő fordulat. A jövő évi csapattárs kiléte viszont még bizonytalan, miután a Yamaha egyre inkább felvállalja Franco Morbidelli iránt érzett elégedetlenségét, továbbá jelezték azt is, hogy a Superbike regnáló világbajnoka, Toprak Razgatlioglu még a nyár elején kipróbálhatja a gyári MotoGP motort. Ezek után úgy tűnik, a gyár egyértelműen felkészült a váltásra, és hajlandóak teljesíteni Toprak menedzsere, Kenan Sofuoglu követeléseit, melynek megfelelően védence gyári motorra ülhetne. A legnagyobb kérdés a Pirelli gumikról való áttérés lenne a Michelinekre.

Azt talán nem írnám, hogy a Hondán egyértelműen a fejlődés jeleit tapasztaltuk, ez inkább talán csak Marc Márquezre volt igaz. Rajta kívül egyedül Nakagami villantott, a többiek inkább szenvedtek. Így a Hondának a hétfő fontos nap lesz, amikor a csapatok hivatalosan is tesztelhetnek. A japán gyártó számára ez pedig kiemelt jelentőséggel bír, miután a történelem egyik leginkább átdolgozott motorját tolták a rajtrácsra a történelem egyik legrövidebb téli tesztidőszakát követően. Márquez ismét villantott, volt egy csodálatos mentése – igaz a baloldalra, állítása szerint jobbra nem ment volna, mert a karja még nem százszázalékos – és úgy tűnik, elfogadta a motor állította határokat. Nem győzöm hangsúlyozni, ehhez szükség van jókora alázatra, és akaratra, hogy végül meg tudja kezdeni az építkezést a jövőre nézve.

A futam legnagyobb vesztese viszont a Suzuki volt, aki hiába próbált mindent, egyszerűen nem adta ki. Az adatok alapján egyértelműen megállapítható, hogy sebességben a legjobbak között vannak, csak az aszfaltra nehézkes ennek átvitele. Érdemes megkockáztatni, hogy ebben a leszorítóerő optimalizálása is közrejátszik. Miközben próbálják a motor elejét az aszfalton tartani, a sebességből veszítenek, a gumik pedig rohamos mértékben roncsolódnak, adott esetben túlmelegednek, amely tapadásvesztéshez vezethet. Leginkább mindkét versenyző erre panaszkodott. Ha pedig csökkentik a leszorítóerőt, megváltozik a motor egyensúlya, és körülötte minden, így valahol kompromisszumot kell kötni. Ez az, ami a halványkékeknek most nem sikerült. Alex Rins csapnivaló versenyt futott, Joan Mir pedig az előbb említett túlhevülés miatt képtelen volt előzési helyzetbe hozni magát, így még a televízióból is kitűnt talán, hogy féktávokon rendszerint elhagyta a fékezési út ideális vonalát, amikor üldözni próbálta az előtte haladót. Bízom benne, hogy a Suzuki képes lesz megoldani ezt is, mert bár a helyzet nem optimális, nem is reménytelen. Az elektronika finomhangolása még szintén javíthat a helyzeten, így a hétfői tesztnap számukra is jelentőségteljes.

És van még valaki, akire hétfőn embertelen feladatok várnak, ez pedig az Aprilia. Miután Aleix Espargaro zsinórban másodszor is dobogóra állhatott, kijelenthetjük, az olasz gyár teljes mellszélességgel megérkezett a világbajnoki címeket dédelgetők táborába. Az érkezés viszont már sokaknak megadatott, a legnagyobb feladat az ottmaradás. Hiszen a szabályok értelmében, az újabb dobogóval a gyár elveszítette kivételes helyzetét, mely szerint ott és akkor tesztelhet, ahol és amikor csak akar, a tesztpilótán túl akár a gyári versenyzők bevonásával is. Ezek a jogok azonnali hatállyal megszűntek. A blokkokra vonatkozó számkorlátozás, a szabad fejlesztés évközben és a szabad kártyák, mely szerint a tesztversenyző évközben futamokon indul tesztelés céljából, csak jövőre lépnek életbe. Ez alapján a gyár tovább reszelhet még a blokkon évközben, Savadori pedig akár ki is próbálhatja néhány versenyen, Espargaro viszont nem kérhet több magántesztlehetőséget a gyártól a szezon hátralevő részében. A futamon egyébként annyira gyors volt az apriliás spanyol, hogy a verseny utáni nyilatkozatában Marc Márquez kiemelte, azért menekült Miller elől, mert tudta, Espargaro támadni fog.

Egyrészt csodálatos hírek ezek, másrészt félelmetes is egyben, mert, ha visszagondolunk, a KTM 2020 szárnyalását követő mélyrepülés pont akkor következett be, amikor elveszítették ezeket a jogokat. Így a gyár, ahelyett, hogy 2021-ben a világbajnoki címért harcolt volna, szinte a túlélésért küzdött, és jelenleg sem túl rózsás a helyzete. Persze pontos kimutatások nincsenek, hány alkalommal éltek az olaszok ezzel a lehetőséggel az osztrákokkal szemben, a közösségi médiás tartalmakra pedig butaság volna hagyatkozni, de a ráfordítható büdzsé tekintetében úgy hiszem a KTM többet költött erre. Ennek fényében kíváncsian várjuk a folytatást, személy szerint pedig bízom Espargaro további menetelésében, mert úgy lenne igazán releváns Albesiano mottója, mely szerint nem pénzzel oldotta meg a gondokat, hanem józan paraszti ésszel.

Következik Le Mans, és bár tény, hogy a Tech3 főmérnök Guy Coulon hazai versenyéről beszélünk, valami óriási csodának kell történnie, hogy Remy Gardner kiemelkedjen, miután úgy tűnik, csapattársa Raul Fernandez még Franciaországban sem lesz hadra fogható.

MotoGP Jerez 2022
Végeredmény
1.	Francesco Bagnaia	ITA	Ducati Lenovo Team
2.	Fabio Quartararo	FRA	Monster Energy Yamaha MotoGP
3.	Aleix Espargaro	SPA	Aprilia Racing
4.	Marc Márquez	SPA	Repsol Honda Team
5.	Jack Miller	AUS	Ducati Lenovo Team
6.	Joan Mir	SPA	Team Suzuki Ecstar
7.	Takaaki Nakagami	JPN	LCR Honda Idemitsu
8.	Enea Bastianini	ITA	Gresini Racing MotoGP