Egyvalamit nem szabad elfelejtenünk, a francia ezért a győzelemért alaposan megszenvedett, és megtörhetetlen lelkét is beleadta, mert bármennyire is hitték, a megtörés határán billeg, ezt csak azok feltételezték, akik félreismerték. Fabio Quartararo világbajnok, nem véletlenül, és kár lenne azt állítani, hogy valaha is feladja majd.

Csodálatos győzelem volt ez a Yamaha számára, és bár tudjuk, imádja a pályát, hisz motorját tavaly is győzelemre vitte, abban azért nem lehetünk biztosak, hogy némi motorerőt is sikerült varázsolni az M1-be.

Quartararo ezt a győzelmét inkább magának köszönheti, és elképesztő képességeinek, amelynek hála képes volt úgy rajtolni, hogy megelőzte az addig vezető Joan Mirt, és biztosította motorjának azt, ami a legjobb: a szabad, akadálymentes levegőáramlást, amellyel a Yamaha ezen a trükkös, szintkülönbségekkel tarkított pályán csillámpóni módjára szökdécsel, vígan nyerítve.

Örvendetes hír mindazoknak, akik úgy vélik, a szezon csak Európában kezdődik, hogy a fiúk megérkeztek, kissé kellemetlen viszont, hogy lassan megvagyunk a naptár egynegyedével. Persze kapaszkodhatunk még Jerezbe is, amely már a következő hétvégén esedékes, viszont a régi mondás, mely szerint, aki Jerezt nyeri, év végén világbajnok lesz, már régóta irreleváns.

Érdemes viszont egy pillantást vetni a világbajnoki tabellára, hogy a döbbenet végképp eluralkodjon rajtunk. Ez alkalommal egy Yamaha és egy a Suzuki vezeti holtversenyben, pont annak a két gyártónak a pilótái, akik az elmúlt két évben világbajnokságot nyertek. Apró különbség, hogy a Suzukival ezúttal Rins lohol Quartararo nyomában, a harmadik pedig az Aprilia. Ha jobban belegondolunk, talán a sornégyes motorokat is kár lenne temetni, és aggódni miattuk, ahogy tették a szezon előtt tömegesen, mert hiába az innováció és a megannyi elkölthető Euro millió, eddig valami mégsem kerek.

Ugyan azt is kár lenne elkiabálni, hogy a regnáló világbajnok kritikáira a Yamaha máris lóerővel reagált, de nem kizárt, hogy menedzserének texasi megjegyzései lódítottak valamennyit dolgon – mely szerint Quartararo a Hondával tárgyal. Bár abban még a szakma legelvetemültebb képviselői is egyet értenek, talán nem a legmegfelelőbb opció lenne számára. Más kérdés, mit kíván a menedzser a pénzen túl, de a franciát kedvelők leginkább józan gondolkodást kívánnának Eric Mahének.

Ha azt kérdezik, mégis kinek lehet még esélye megnyerni a világbajnoki címet: egyértelműen azt kell felelnem, a Suzuki jó úton halad. Míg a Yamahában rejlő potenciál eddig még képlékeny, a halványabb kékek műszaki csomagját badarság lenne figyelmen kívül hagyni.

A Suzuki mérnökei állítólag 2015 óta nem fejlesztettek ennyit a motoron, mint az idei évre, így a kiegyensúlyozott teljesítménynek köszönhetően ez már most jól látszik az eredményeken. A gyár projektfelelőse, Szahara Sinicsi részleteket ugyan nem árult el, de állítja, nem a lóerőben nyertek ennyit, hanem az apróbb részletekben. A szakma feltételezi, hogy a blokkban a súrlódáscsökkentésre mentek rá minden fő elemnél, továbbá újra tervezték az áramlást, a leszorítóerővel pedig azért játszanak, mert ha fokoznák, veszítenének a végsebességben. Emiatt is láthattuk, hogy Joan Mir néha küszködött a motor elejével, ezt leszámítva viszont mégis úgy tűnik, megvan az egyensúly, és ahol veszítenek, azt más területen könnyedén visszanyerik.

Arra a kérdésre, hogy mégis miért nem Mir áll Quartararóval holtversenyben, a válasz nagyon egyszerű. 2020 világbajnoka nem kezdte jól az évet, emiatt jelenleg kissé szenved, az az Alex Rins, akit tavaly viszont már mindenki leírt, és sokan abban is kételkedtek, helye van a mezőnyben, most újra magára talált. A spanyol elmondta, eddig sem a motor hibája volt a gyengébb teljesítménye, sokkal inkább saját magát gátolta, ezért az elmúlt télen a hangsúlyt inkább a mentális felkészülésre helyezte. Választott maga mellé egy szakembert, akivel kizárólag az elméjét fejlesztette, mert bár töretlenül hitt önmagában, és a képességeiben, mégsem tudta megmutatni mindezt. Minden bizonnyal az már csak hab a tortán, hogy a Suzuki vezetése állítólag szóban beígérte neki az ülést jövőre, amely felszabadította, ezért már csak a versenyzésre kell koncentrálnia. Azt hiszem mindannyian tudjuk, Rins nagyon jó versenyző, így ha sikerül ezt a formát egész évben megtartania,..., de ne szaladjunk ennyire előre. Csapattársa, Joan Mir helyzetét ugyanakkor az is tovább bonyolítja, hogy állítólag őt is megkörnyékezte a Honda, amely nyilván sok fejtörést okoz számára, kivéve, ha rápillant a tabellára.

Persze Jack Miller sem segített neki, amikor kiütötte alóla a motort, bár az ausztrál becsületére legyen mondva, szép gesztus volt amikor bocsánatot kért, és az is, amikor átballagott a Suzuki garázsba. Miller igyekezete bőven meghaladta a képességeit, ahogy egykor Casey Stoner fogalmazott Valentino Rossival szemben, még akkor is, ha a brit szakkomentátorok szinte felmentő dalokat harsogtak érte. Van, ami van, ahogy ő mondaná, és jó tanár módjára megtanította ezt mindazok számára, akik jövőre az ülésére pályáznak. Kissé tragikomikus volt ezt hallani a szintén versenyzői hiba miatt kieső Jorge Martin szájából, miközben Enea Bastianini a DNS-re hivatkozott. Nem szívesen lettem volna Bolognában a hétfő reggeli kilences értekezleten, mert amit a Corse eddig az asztalra tett, több mint siralmas. Írom ezt akkor is, amikor pontosan tudom, nem az én szavaim számítanak a kanapéról. Van, ami van. – Millert egyébként szóba hozták a hétvégén az LCR Hondával, de miután Tardozzi jelezte, mindenki nyugodjon le, az ausztrál is visszautasította a pletykát.

Ezen a ponton talán érdemes megemlíteni azt a bonyolult kapcsolatrendszert is, amely kialakulhat egy adott versenyző és a főmérnök között. Bizalmi játék ez egyrészt, másrészt a tapasztalatról is szól, valamint az adott versenyző intelligenciájáról, képességeiről, és alázatáról. A kommunikációs képességeket, és a nyelvi problémák áthidalását már meg sem említve. És persze még akkor is adódik probléma, hiszen lássuk be, sokan hajlamosak vagyunk túlmisztifikálni egyes műszaki vezetőket, mert előfordult már a történelem során nem egyszer, hogy ez csak egy kinevezés volt, egy adott csapat döntése, valódi mögöttes tartalom nélkül. Ezen a ponton pedig hiába van egy szuper versenyződ, ha a mellé helyezett szakmai megmondó csak a saját feje után megy.

A kitérőt magunk mögött hagyva nézzünk végül a tabella harmadik helyezettjére. Nem mondok semmit, még a végén elfogultságra hivatkoznának ellenem, de öt verseny után talán nem a legyek hordták össze. Aleix Espargaro bizony jó, és ahogy a futam utáni nyilatkozatban is odaszúrt – feltételezem az Aprilia vezetőinek a szerződéshosszabbításával kapcsolatban – mindig is tudta, hogy ő bizony nagyon magas szinten képes MotoGP motort vezetni, és még akkor is hitt a sikerben, amikor bizonyos szerelők és mérnökök már csak legyintettek. Most, hogy a motorban is megvan a potenciál, úgy érzi, végre ideje lesz elfogadni mindenkinek, hogy a dobogó ezek után már nemcsak véletlen. A hétvégén sokan piszkálódtak, amiért az olaszok saját sommelierrel készültek a hospitalitiyben, és hát mi tagadás, frankó borral versenyt nyerni nem lehet, de jó kedvvel és elszántsággal igen. No meg valljuk be, egy borászati vőfély gázsija minden bizonnyal kisebb, mint egy alakváltó fejlesztésének tökéletesítése, főleg annak tudatában, hogy jó motort építettek, sőt, jelen mezőnyben nevezhetjük akár kiemelkedőnek is, főleg annak tudatában, hogy az Aprilia talán az egyetlen olyan, V elrendezésű blokkal szerelt motor, amely szinte minden pályán képes domborítani.

Apropó alakváltó, halkan megjegyzem, hogy Johann Zarco az első olyan dobogós Ducatista, aki használta verseny közben az első alakváltót, legalábbis a szakma ezt állítja. Voltak egyébként kritikusok, aki állították, Zarco dobogója legalább annyira bizonytalan volt, mint Macron választási győzelme, de abban mindenki egyetértett, hogy legalább sikerült.

A futam nagy felzárkózómestere ezúttal Alex Rins volt, aki ugyan a huszonharmadik helyről várta a rajtot, az első kör végén már tizedikként haladt át a célvonalon, miután azt úgy abszolválta, mintha egy számítógépes játékban az amatőr beállítással ment volna a profik ellen. Összetettbéli negyedik helyét is ennek a bámulatos felzárkózásnak köszönhette, és gyalázat lett volna nem kiemelni, miután Marc Márquezt az Austinban látottak miatt az egekbe emeltük.

A futam másik nagy mentését pedig Pecco Bagnaiától láttuk, miután az edzésen akkorát bukott, és úgy megsérült a válla, hogy még az indulása is kétséges volt. Az olasz tökutolsó helyről verekedte magát egészen a nyolcadikra, sérülten, úgy, hogy a karját szombat este állítólag még csak vízszintes pontra volt képes felemelni. Bár Pecco állítja, a 2022-es gyári Ducati végre beérett, és olyan érzése volt a motoron, mint előtte soha, néhányan mégis úgy gondolják, az idei szezon mindig a következő versenyhétvégék reményében fog telni az olasz számára. Várjuk ki Jerezt.

Migule Oliverira hazai pályán ötödik lett, a győzelem ezúttal is messze volt, de legalább nem kellett tökutolsóként szégyenkeznie. Csapattársa Brad Binder bukott, így Pit Beirer szem fénye ezúttal ő lett. A hatodik, valamint hetedik helyen a Márquez fivérek értek célba. Marc előbb, öccse utóbb, bár az olyan előzésekkel tarkította a futamot, hogy attól talán még a bátyja is elszomorodott. A szurkálódásból és túlzott igyekezetből nemcsak Marcnak jutott, és bár ő diszkrét maradt, Aleix Espargaro veszélyesnek ítélte, és jelezte, háromszor ütköztek a futam elején. Azt sem értette, ha nincs meg a sebessége, miért böllenkedik feleslegesen, és rontja el mások versenyét. A Honda, bár tragikusnak nem mondanám, mégis szerény hétvégét zárt, és mind Marc Márquez, mind a csapattársa, Pol Espargaro a hátsó tapadásra panaszkodott. Márquez elmondta, a dobogóért folytatott harc jelenleg esélytelen, nincs meg a komfortérzete a motoron, egyszerűen nem áll össze. Esparagaro hozzátette azt is, teljesen mindegy volt, hogy kemény, vagy médium hátsó gumit választanak, egyszerűen nem működött a motorral egyik sem.

A futottak még yamahások szintén a hátsó tapadásra panaszkodtak, és állították, Quartararo azért sikeresebb, mert jobban ismeri a motort. A francia ezen kissé felbőszült, és a futam utáni interjúban jelezte, pont akkor érkezett a gyárhoz a királykategóriába, amikor csapattársa, Franco Morbidelli, így a hiba máshol keresendő.

Ez volt Portugália, felkészül Jerez.

MotoGP Portimao 2022
Végeredmény
1.	Fabio Quartararo	FRA	Monster Energy Yamaha MotoGP
2.	Johann Zarco	FRA	Pramac Racing
3.	Aleix Espargaro	SPA	Aprilia Racing
4.	Alex Rins	SPA	Team Suzuki Ecstar
5.	Miguel Oliveira	POR	Red Bull KTM Factory Racing
6.	Marc Márquez	SPA	Repsol Honda Team
7.	Alex Márquez	SPA	LCR Honda Castrol
8.	Francesco Bagnaia	ITA	Ducati Lenovo Team