Bagnaia hét támadást védett ki az utolsó két körben, és olyan leszegett fejjel előzgette vissza a nyolcszoros világbajnokot, miként az már abszolválhatatlannak tűnő féktávokkal próbálkozott, mintha csak egy számítógépes játékban lenne. Pecco Bagnaia klasszisként motorozott, és megannyi elszalasztott, balszerencse miatt elúszott győzelmi esélyét most végül kamatoztatni tudta, és meghálálta a belé fektetett bizalmat. Márquez a verseny teljes egészében a nyakán loholt, és bevallom, ötletem nincs, az olasz miként vált mentálisan ennyire erőssé, megingathatatlanná. A kérdés csak az, karrierje szempontjából mennyire sorsfordító a hétvégi győzelem.

Könnyen elképzelhető, hogy ettől a pillanattól kezdve egy új, mások számára eddig nem ismert Bagnaiát láthatunk majd, aki vérszomjas és kíméletlen, noha első pillantásra azt gondolnánk, ha az utcán sétálna velünk szemben, egy komolyzenében utazó olasz, aki esténként frakkban virít a porondon. De Pecco Bagnaia ennél sokkal összetettebb figura, és munkabírása is emberfeletti, győzelme pedig remekül érzékelteti, a VR46 Akadémia létjogosultsága megkérdőjelezhetetlen. Hiszen sokáig Pecco volt a srác, akiről úgy vélték, nem a legélesebb kés a mezőnyben. Ha így is volt, ez a tény a hétvégi győzelmet csak további magasságokba repíti, mert jól mutatja, kellő szorgalommal és szakértelemmel igenis lehet fejlődni, és fejleszteni egy versenyzőt. Arra a szintre, ahol még a világ legjobbjai között is a legjobb lehet.

De itt, ezen a ponton megállok, nem lenne fair ezt a vonalat tovább boncolgatni, mert Bagnaia mégiscsak egy Moto2-es világbajnok, és a győzelem is régóta benne volt. Mentora, Valentino Rossi a futam után elmondta, régebben gyakran elgumizta magát, így a verseny előtti szombat este behívatta magához lakóautójába, és próbált a lelkére hatni, ezért csak azt ismételgette, kemény-lágy, kemény-lágy, célozva ezzel a gumiválasztás helyességére. A mesternek igaza lett, még úgy is, ha ő maga csak a mezőny végén ért célba.

De ettől függetlenül ne menjünk el szó nélkül Marc Márquez mellett sem, aki - ha a győzelem nem is jött össze - a régi formáját idézte, és inkább vállalta, hogy a világ szeme láttára vall kudarcot sikertelen előzési manővereivel. Mégis pont ez az, ami őt naggyá tette, és teszi naggyá a jelenben is. Egyértelmű, a Hondának kell a jó eredmény, a jelenlegi vezetés veszélyben, Márquez pedig igyekszik megtenni minden tőle telhetőt, de az idei év mégis más volt, mint a többi. Elmondta, pont az a képessége sérült leginkább, amellyel rendre a mezőny fölé kerekedett, mert amikor baj volt a motor elejével, nem gondolkodott, csak vállalta a rizikót, és simán megfogta könyökkel. A jobb karja viszont jelenleg sincs abban az állapotban, hogy hasonló mentéseket véghez vigyen, és nem kizárt, hogy többé nem is lesz, így az idei szezonban a hasonló esetek kivétel nélkül bukással végződtek.

Megtudtuk még tőle azt is, hogy már a 2022-es szezonra készül, és a Honda mindent megtenne azért, hogy kissé engedékenyebb motort építsen számára, de talán mindvégig a túlzott rizikóvállalása és az erre való képessége miatt vált élő legendává. Erről számolt be Jorge Lorenzo is, aki vendégként volt jelen a hétvégi versenyen, a Dorna pedig csepegteti az interjúrészleteket, amelyeket vele készítettek. A visszavonult világbajnok megosztotta azt is, számára egészen elképesztő volt látni Márquezt közelről, amikor csapattársak voltak, és valójában soha nem értette, hogy a bámulatos gyorsasága mellé miért vállal folyamatosan extra rizikót. A mallorcai úgy véli, a hondás kockázatvállalásai sokszor olyan helyzetekben is meghaladták a kritikus szintet, amikor erre nem lett volna szükség, hiszen alapból is gyors volt. De konstatálta azt is, sikereinek minden bizonnyal ez is nyilvánvalóan a része lehet. Ugyanakkor Lorenzo szerint ez a bukás igenis megváltoztatta a karrierjét, mert enélkül minden bizonnyal már a tizedik világbajnoki címéért harcolna, jelenleg pedig csak azt látjuk, félénkebb, megfontoltabb versenyző vált belőle, ami persze az eredményekre is hatással van.

A fentiekkel egyébként Lorenzo nincs egyedül, akadt olyan szakíró, aki elmondta, véleménye szerint a Honda már évek óta a mezőny leggyengébb, legkevésbé használható motorja, egyedül Márquez istenadta tehetségének köszönhetően nyertek vele. Más úgy vélte, a gyártó mélyrepülése akkor kezdődött meg igazán, amikor kiszálltak a Moto2-ből, hiszen bizonyos konspirációs elméletek szerint megannyi elektronikát tesztelhettek ezáltal, amit később bevetettek a királykategóriában. Tudjuk, hogy ez eleve tiltott dolog, de amint belső forrásunk elmondta: ahol emberek vannak, ott bizony a csalás is jelen lehet.

Lorenzo legyen szimpatikus vagy sem, szavaira mégis érdemes lehet figyelni, mert a verseny előtti tippelés során szinte csont nélkül nevezte meg a befutót, nemes egyszerűséggel arra hivatkozva, amit a hétvégi köridők alapján sejteni lehetett. Nem szabad elfelejtenünk, Lorenzo mégis az egyetlen, aki a Márquez-érában még világbajnok lett, az elemzésekből való építkezés és precizitása pedig mindig is kiemelte.

A verseny egyik legnagyobb meglepetése ezúttal mégis talán a harmadik helyen célba érkező suzukis Joan Mir lehetne. A kilométer hosszú egyenes miatt sejtettük, hogy a V4-es motorok itt bivalyerősek lesznek, de Quartararo idei elképesztő teljesítménye alapján mégis azt gondolhattuk, ha valaki, ő lehet, aki egy sornéggyel dobogóra esélyes. Ennek ellenére mégis a Suzuki világbajnoka brillírozott, és használta ki az elképesztő kanyarsebességet, még úgy is, hogy a motorban nemrég bemutatott süllyesztő elektronikát még pénteken kivetette, mert úgy érezte, ezen a pályán nem számít sokat, inkább csak hátráltatja. Ezzel szemben csapattársának, Alex Rinsnek most nem jött ki jól a lépés, csak tizenkettedik lett.

A világbajnoki címért hajtó Fabio Quartararo viszont a nyolcadik helyen ért célba, amely sokakat egészen megdöbbentett, de ezen a ponton meg kell állni egy pillanatra. Utóbb kiderült, hogy Silverstone után sokan baljós elméleteket gyártottak, és nemes egyszerűséggel azt állították – a szakmán belül is –, hogy elcsalták a futamot, leginkább a Michelin, amely kizárólag a francia versenyzőnek adott használható gumikat, míg a többi esélyes hibás abroncsot kapott. Vádaskodni persze könnyű, bizonyítani annál nehezebb, de a hibás termék esetét Márquez esetében megerősítette a gyár. Tőle függetlenül Mir szintén arra panaszkodott, hogy nem érezte a motort, Pecco Bagnaia pedig elkeseredetten annyit mondott: „ez így nem normális, oda a bajnokság, rajtunk kívül álló okok miatt szerepeltünk ennyire rosszul, beszélnünk kell a gumikat beszállító gyárral.” Mindezt leszegett fejjel, félénken, a sportpolitikai érdekeket nem sértve. A paddockból kiszűrődő hangok végül egyre erősebbé váltak, és egyre többen állították, a francia gyár a francia versenyző felé lejt. Ez kifejezetten azért kétségbeejtő, mert hátsó információk nélkül hasonló vádaskodásba senki nem lenne hajlandó beleállni, hiszen egy perrel, amelynek tárgya a jó hírnév megsértése lenne, hamar megbuktathatna a gyár néhány embert.

Ezzel szemben az a furcsa helyzet állt elő, hogy Aragónban Quartararo abroncsai nem működtek, és a francia panaszkodott hasonló jelenségre, mint tették riválisai két héttel korábban. Előnye még így is tetemes, ötven pont feletti, egy nyolcadik hely mégis remekül érzékelteti, a MotoGP-ben bármi megtörténhet. A kérdés csak annyi, mindez az asztal mögött, vagy a pályán történik?

Külön kiemelném Aleix Espargaro teljesítményét, aki az Apriliát ugyan most nem állította dobogóra, negyedik lett, ami továbbra is azt sejteti, a gyárnak sikerült előrelépnie. A szezon legőrültebb versenyzőcseréje is végbement, miután Maverick Viñales Misanóban szép köridőket motorozott élete első apriliás tesztjén. A gyár már a hétvégére is benevezte, ez viszont kevésbé volt meggyőző, mert mindössze a tizennyolcadik lett. Ennek ellenére mégis boldogan nyilatkozott, és pozitívnak értékelte a hétvégét. Elmondta, hogy leginkább a fékezési pontokon kell javulnia, mert a V-motorral másként kell fordulni, mint a sornéggyel.

Enea Bastianini volt a mezőny másik kiemelkedő figurája, aki egy kétéves Ducatival a hatodik helyen ért célba, míg az elmúlt időszakban brillírozó Jorge Martin fizikai gyengeségre panaszkodott, miután csak kilencedik lett. A másik gyári Ducatin motorozó Jack Miller sokáig dobogóra esélyesnek tűnt, végül kiszélesített egy kanyart, veszített két pozíciót és csak ötödik lett. Miller ismét egy érdekes hibára panaszkodott, előbb újfent magát hibáztatta egy rossz váltás végett, végül kiegyeztek a Ducatival egy titokzatos technikai malőrben. A mezőny kiegyensúlyozottságát egyébként remekül érzékeltette Iker Lecuona kisebb hibája, amelynek következtében veszített négy helyet, és már nem tudta visszaverekedni magát eredeti pozíciójába. Pedig könnyedén a top10-ben végezhetett volna.

Cal Crutchlow minden bizonnyal ismét búcsút int a versenyzésnek egy időre, mert a hétvégétől már Franco Morbidelli, a Yamaha újdonsült gyári versenyzője kap szerepet. Ez pedig azért különösen nagy szó, mert a VR46 Akadémia másik versenyzője ezen a helyszínen már tavaly is nyerni tudott, akkor még szatellit motorral.

MotoGP Aragon 2021
Végeredmény
1.	Francesco Bagnaia	ITA	Ducati Lenovo Team
2.	Marc Márquez	SPA	Repsol Honda Team
3.	Joan Mir	SPA	Team Suzuki Ecstar
4.	Aleix Espargaro	SPA	Aprilia Racing Team Gresini
5.	Jack Miller	AUS	Ducati Lenovo Team
6.	Enea Bastianini	ITA	Avintia Esponsorama
7.	Brad Binder	RSA	Red Bull KTM Factory Racing
8.	Fabio Quartararo	FRA	Monster Energy Yamaha MotoGP