Elmehetek? Mondom elmebeteg!

Teszt: Ducati Hypermotard 950 - 2020.

2020.09.22. 07:02

Adatlap Ducati Hypermotard 950 (937 cm3)

  • Hengerűrtartalom: 937 cm3
  • Hengerszám: 2 hengeres, V
  • Teljesítmény: 114 LE @ 9000 rpm
  • Nyomaték: 96 Nm @ 7250 rpm
  • Váltó: 6 seb. váltó
  • Tengelytáv: 1493 mm
  • Ülésmagasság: 870 mm
  • Tömeg: 200 kg
  • Tank: 15 l
  • 4 690 000 Ft

Valahogy így hangozhatott el a beszélgetés, amikor Pierre Terblanche a kétezres évek közepén tálalta ötletét a Ducati vezetősége felé. Úgy néz ki, az elmebetegekre lehet építeni, hiszen a Hypermotard már 2007 óta a kínálat szerves részét képezi. A 2020-as modell pedig visszatért a gyökerekhez: újra ülés alatti dupla harsonákból játssza a bugit!

Supermotóval közlekedni eleve olyan, mint viperával a zsebedben focimeccsre járni – ha nálad van, eleve keresed vele a bajt. A rendszámos, egyhengeres supermotók általában a városlakók rémálmai, ropogó kipufogókkal őrjöngő huligánok játékszerei. Na, pont ilyen ellenszenves gyökér voltam én is 18 évesen a kettes Duke-ommal: kanyarba lehetőleg becsúszva menni, kifelé egy keréken távozni, lámpához szigorúan elsőkeréken érkezni. Csak azért váltottam sportmotorra, mert az összes haverom sportmotoron ült és városon kívül nem tudtam utánuk menni.

Sajnos, vagy hál'Istennek, a Ducati csak néhány évvel később, 2007-ben dobta piacra az 1100-as Hypert. Nyilván a KTM-től kaptak hozzá kedvet, hiszen a karbis 950 Supermoto akkor már két éve kapható volt. Csak éppen az olaszoké még szép is lett: a lég-olajos mászóka főleg S változatban, Öhlinsszel és karbonnal gazdagon megszórva volt szívszorító, nyálcsorgatásra késztető motorkerékpár. Azt a kevés idomot is hibátlan ízléssel rajzolták, azonban az irányjelzővel és tükörrel egybeépített kézvédő jellemzi igazán Terblanche zsenialitását. És ezen kívül minden olyan műszaki megoldás benne volt, amire a hardcore ducatisták a cerkát hegyezik: légolajos blokk száraz kuplunggal, felhúzott dupla kipufogó, egykarú lengővilla. A sok ponton átdolgozott Evo modellekből (2010-től) száműzték a dupla gyújtást, és öt lóerővel (95 LE) lettek erősebbek.

Ezért is volt némileg csalódást keltő a 2013-ban megjelent 821-es széria. Szépséges hűtőlamellák helyett fröccsöntött műanyagok, zörgő száraz kuplung helyett kommersz olajos, dupla fenti helyett snassz egyoldali kipufogó. Tovább súlyosbította a helyzetet a mindenféle elektronika és a Hyperstrada, a plexivel és dobozzal túrásított változat. 2016-ban ennek is átdolgozták a blokkját, a nagyobb furat nagyobb lökettérfogatot és zsíros nyomatéktöbbletet eredményezett.

2019 óta 950-es szám szerepel a Hyper neve mellett, holott a Testastretta blokk ugyanúgy 937 köbcentis, mint az előző 939-cel jelölt modellnél. Így jut a telitankolt kétszáz kilóra 114 lóerő. De hagyjuk is a logikát meg a számokat, mert ez a motor nem a józan gondolkodásúaknak készül. Hiszen, ha szigorúan nézzük, igazából semmire sem jó: túrázáshoz kényelmetlen, gyorsan menéshez gyenge és magas, gokartpályára viszont böszme. Azonban Ducatit eleve szerelemből vesz az ember, az aktuális Hypermotarddal pedig nagyon is könnyű szerelembe esni.

Először is, újra veszett jól néz ki. Visszahozták a legelső generáció fent elhelyezett kipufogóját, csak ezek a tömzsi kis trombiták még vagányabbak. És bizony a hangjuk pont olyan jó, mint ahogy kinéznek: igazi telt, kellően hangos vékettes dohogás, az agyonszabályzott emissziós normák ellenére is. Az összekötő csövek pont úgy kunkorodnak, mint anno a 916-oson – nem is értem, hogy tudták ezt megoldani az új motorokon általános óriási középdob nélkül. A dobok felett ékszerként ül a kis szárnyacskába integrált hátsó lámpa, a jóval keskenyebb ülést pedig öntött alumínium helyett újra mívesen hegesztett térhálós segédváz tartja.

Sajnos a fényszóró is a múltat idézi a hagyományos izzóval, de azért tettek mellé modern ledes menetfényt. Az ősmodell kézvédőbe épített tükrét gondolom, praktikus okokból nem tartották meg. A TFT-műszerfal a kis méret ellenére is jól látható, a menüje pedig hál'Istennek nem japános: minden logikusan és gyorsan beállítható, de sajnos az üzemanyag-szintmérőt kispórolták belőle. Hasznosabb lenne, mint az extraként kapható bluetooth-kapcsolat, aminek pont egy ilyen mókamotoron semmi értelmét nem látom.

Szóval fülnek és szemnek is élmény a bringa, menet közben pedig tovább kényezteti az érzékeidet. Kifejezetten kellemes meglepetésként ért, hogy egyáltalán nem nyers. Az új Panigale V2-ben elvileg ugyanez a blokk van, az mégis darabosabb kis fordulaton, és mintha jobban is rezegne. A Hyper viszont már majdnem alapjáratról terhelhető, nyilván a jóval rövidebb áttétel eredményeként. A 950-es Multistradában is szolgáló blokknak magasabb dugattyúkkal kicsivel nagyobbra vették a kompresszióviszonyát, és gázreakcióját is harapósabbra hangolták. Legnagyobb nyomatékának (96 Nm) 80%-át már háromezres fordulattól szállítja. Lehet ugyan forgatni, de szükség nem nagyon van rá, kilencezer felett már csak hang jön ki belőle. Egészen lustán is lehet közlekedni vele, mert a váltó és hidraulikus kuplung is finoman működik - olyan kulturált az egész. Sajnos a gyorsváltó nem képezi az alapfelszereltség részét.

Bár a súlycsökkentés miatt nincs rajta semmilyen felesleges elem, papíron nem különösebben könnyű. Örökös referenciám, a Street Triple RS például tizenkét kilóval könnyebb. Ettől még a Dukszi iszonyúan kezes, kezdő motornak is elmenne – már ha leér róla a lábad és nem érzed cikinek a pötyögést egy tűzpiros célszerszámmal, amit hangulatkeltésre találtak ki. Mellesleg létezik 35 kW-ra fojtott A2-es verziója is. A kormányszöge jóval nagyobb egy csupasznál, a magas üléspozíció és a hosszú rugóutak miatt városban sokkal praktikusabb például a Monsternél.

Csak az kevésbé teszi beléd a kisördögöt, hogy ön- és közveszélyes módon közlekedj. A korszellem jegyében természetesen az összes modern vezetéssegédlet megtalálható a fedélzeten és mindegyiket ki lehet kapcsolni. Mert hát mi értelme lenne egy olyan supermotónak, amivel nem lehet egykerekezni vagy ide-oda csúszkálni? Az előbbi feladat a magas felépítés és a bőséges nyomaték ellenére nem is olyan egyszerű, mint azt elsőre gondoltam. Hiába, az elektromos gáz talán már soha nem fogja adni azt a közvetlen érzést, mint amikor még a jó öreg bovdennel nyitottuk a fojtószelepet. Urban módban csak a teljesítmény 75 százalékát adja le, a Touringban az egészet, Sportban pedig jóval élesebb a gázreakció.

Szerencsére mindhárom menetmód alapbeállítása teljes mértékben egyedileg konfigurálható, az egykerék-kontroll és a kipörgésgátló kiiktatható, és még a kanyar-ABS-nek is három fokozata van. Az egyes fokozat 10 fokos szlipet enged a hátsó keréknek – ha ráérzel, kontrollált körülmények között tudsz becsúszni a kanyarba. De a legnagyobb öröm, hogy 2020-as új motorokkal ellentétben teljesen kikapcsolható a blokkolásgátló. Nehogy már az EU döntse el, hogy ne tudjak szájra esni.

A futóművet mintha a magyar utakra teremtették volna. Az elöl teljesen állítható Marzocchi villát egy himba nélküli Sachs hátsó rugóstag egészíti ki. A hosszú rugóutak miatt rossz minőségű burkolaton is élvezeteseket lehet kanyarodni vele, a dobbantós vasúti átjárókat szimplán át lehet ugratni. Míg az egyhengeres supermotók nagyobb tempónál nem éppen stabilak, a Hypernek a hosszú tengelytáv és nagyobb súly miatt nagy tempó mellett sincs baj az egyenesfutásával. Bár nem a top Brembo féknyereg dolgozik elöl, a fékhatás és fékérzet is elsőosztályú. És legalább nem nyikorog a betét, mint az M50-esekben.

A viszonylag rövid próbaút alatt igazából ugyanazt éreztem, mint az ilyen mókagépekkel általában: lehet vele csak úgy simán közlekedni vagy nyugisan túrázni, de minek. A Hyper élettere a szerpentin vagy valami igazán kacskaringós versenypálya. Főleg a nyálcsorgatós SP-változatnak: teljesen állítható Öhlins futóművet, gyorsváltót, mart alu Marchesini felniket és jó néhány karbon elemet adnak a közel másfél milliós felárért, és a futómű-geometriát is agresszívebbre hangolják.

Nem kevés pénz az egyébként sem bagatell alapárra, de hát a Ducati sohasem tartozott az olcsó dolgok közé. Ha csak utcán és sokat motorozol, jobban jársz egy 950-es Multival. Ami nem fog ilyen jól fordulni, de sokkal jobb használni. Ha viszont a motorozásnak csak a nettó élmény részét szeretnéd kiélvezni, a Hypermotarddal igazán boldog leszel!