Teszt: Harley-Davidson Sport Glide - 2020.

2017-ben mutatták be az aktuális Softail vázat, melyet a cég történelmének legnagyobb fejlesztési projektjének neveztek. Könnyebb és merevebb lett, mint a korábbiak, ami jót tesz a vezethetőségnek, és ezek alá végre elég jó futóműveket is sikerült tenniük - egyáltalán nem túlzás azt mondani, hogy ennyire jó alapja még soha nem volt a Harley-nak. A Sport Glide-nál a 107-es, azaz a kisebb, 1745 köbcentis blokkot közvetlenül a vázhoz csavarozták, gumibakok nélkül, így csak a két kiegyensúlyozótengely tompítja a vibrációkat. Mármint csak Harley-s értelemben tompítanak bármit is, hiszen ők különválasztják a jó- és a rossz vibrációkat, csak az utóbbiakat szűrik ki, és arra tippelnék, rossz vibrációból eredendően kevesebb van, mint jóból. A nagy V2-esek csühögése mindig a jók közé tartozik.

Steril tehát nem lett, a 107-es és a 114-es Milwaukee-Eight-et pedig kellően körbepolíroztuk, hogy ne kelljen rá sok szót vesztegetni: a műfaj legjobbja. Nem mintha rohadt erős lenne; 83 lóerő ennyi köbcentiből nevetségesen kevés, a nyomaték is csak viszonylagos - 145 Nm önmagában jól hangzik, de a KTM Super Duke R 1301 köbcentiből csinál 144-et. Szóval a Milwaukee-8-at nem azért kedveljük, mert olyan erős, hanem mert kellemes. Jól adja elő magát, 3000-es fordulat körül eléri a nyomatékcsúcsot, jó a hangja és szép - a Thunderstroke 111 is jól néz ki, de az hangban és karakterben nem ellenfél.

A nagyobb, 1868 köbcentis 114-es blokk érezhetően agresszívabban lök, de túrázni és közlekedni a 107 is elég, a kettő közötti különbséget akkor érezni leginkább, amikor kamiont kell előzni kétsávos úton. Érdekes, hogy ennek ellenére a 107-es tűnik hangosabbnak, valahogyan a kisebb blokk mérgesebben szól.

A Sport Glide neve 50%-ban átverés, a hátsó rugózás stimmel - Glide, tehát nem merev vázas -, de a sportot sehol nem találtam. A fordított villára még rá lehetne fogni, ha az utóbbi tíz évben nem került volna lényegében minden motor alá hasonló - a szimpla első tárcsafék pedig azt is komolytalanná teszi. Állítólag azért csak egy tárcsa, mert így jobban érvényesül az első kerék. Az tényleg jól érvényesül, de én a jól érvényesülő fékhatást is szeretem, mert például az őzeket és a vaddisznókat nem érdekli az új Mantis felni. A hátsó fék viszont végre érdemi munkát végez - a Low Rider S-en érzésre csak dísznek volt, ezen viszont egészen jó. Rejtély, hogy lehet ekkora különbség látszólag azonos alkatrészek között.

A futómű egyébként a Showától származik, és nincs rá panasz, siklik az úton - nincsenek zavaróan hosszú rugóutak, tehát nem lesz belőle enduró, de kellemes rajta az utazás. Ezt a Softail Harley-k régen is tudták, úgy tudtak lapos építéssel is egyszerre lágyak és kezesek lenni, hogy semmi elektronikus hókuszpókuszra nem volt szükség. Kíváncsi leszek, milyenek lesznek majd, ha a félaktív futóművek is beszivárognak Milwaukee-ba.

A Sport Glide hozza a klasszikus fotelcruiser érzést, a kormány lent van, a lábak pedig lábtartón, nem trepnin, ettől máris kevésbé érzem papásnak, mint a Heritage Classicot. Jó az ergonómia, nem kell feszülni rajta, és még a tankra szerelt műszer sem esik ki teljesen a látótérből - nem kell sokáig szokni, kifordulsz a kapun, a harmadik kanyarra pedig már be is laktad.

Furcsa, hogy a Harley-nál nem találtak ki valami jó nevet ennek a kicsi fejidomnak, ha már van Batwing meg a Sharknose, így jobb híján baby batwingnek hívom - ha nem is néz ki olyan jól, mint egy Street Glide, de a funkcióját hibátlanul ellátja - 120-130-ig kényelmesen lehet utazni mögötte, jól tereli a szelet, de kis tempónál vagy egy meleg napon sem reked meg mögötte a hőség.

Felőlem hülyézheted az amerikaiakat, de a mérnökeik legalább okosak, valamiért a Harley-nál meg tudják oldani, hogy a dolgok egyszerűen működjenek - a konkurenseknél hamarabb jutottak el a tényleg jól működő kulcsnélküli indításig, ezen pedig rácsodálkozhattam, hogy a baby bat fejidomot és a két dobozt előtanulmányok nélkül is legfeljebb három perc alatt le lehet kapni, és visszaépíteni sem tart sokkal tovább. Attól függően, mit hagyunk fent, három különböző karaktert kapunk.

Fejidom nélkül nekem határozottan jobban tetszik, mert baggernek sem rossz, de így klasszikus túracruiserként valahogyan mutatósabb. Ha még a dobozokat is lefejtem, már szinte városi rohangálós motor lesz belőle, igazából kicsit üres is lesz úgy az oldalnézet - egyetlen kipufogó kevés a show-hoz, kellenek rá a kofferek és kész.

Ha valaki jó mindenes cruisert keres, annak itt van 7 166 000 forintért, aminél még az alap Gold Wing is drágább, igaz, az nagyon más műfaj. Rendes konkurens nem is jut eszembe, egyrészt hasonló Indian nincs, másrészt aki Harley-t akar, annak legfeljebb egy másik Harley-Davidson lehet az alternatíva - és azok is drágábbak. A Heritage Classic 9 millió, a Road King 9,5, a Street Glide meg már 11 milla. Gondolom tavaly is ezért kapkodták el az összeset.