11,5 millióért mégis mi mást? :DD

Harley-Davidson Road Glide Ultra 114 Black Finish - 2020.

2019.11.25. 06:31 Módosítva: 2019.11.26. 14:21

Adatlap Harley-Davidson Harley-Davidson Road Glide Ultra (1868 cm3)

  • Hengerűrtartalom: 1868 cm3
  • Hengerszám: 2 hengeres, V
  • Teljesítmény: 90 LE @ 6450 rpm
  • Nyomaték: 165 Nm @ 3000 rpm
  • Váltó: 6 seb. váltó
  • Tengelytáv: 1625 mm
  • Ülésmagasság: 735 mm
  • Tömeg: 408 kg
  • Tank: 23 l
  • 11 000 000 Ft

408 kg, üzemkészen 425. Ha ráülök, bőrben-bakacsban, 535. Benzintyúk felpattan, 600. Csomagjaink is vannak, 630 kiló. két keréken.

Belőlem úgysem váltja ki a szenvedélyt. Poszterlánynak jó, poszternek mindenképp kéne. Képes könyvben, Harley-szalonban is nézegetem, ha ott van, de rákívánni Softailekre meg Sportsterekre szoktam. Én az egyszemélyes Harleykat szeretem, valószínűleg mert egyedül szeretek motorozni. Az egyszemélyes Harleykon is szokott lenni hátsó ülés, hasonló okokból, mint a Suzuki Ignisekben középső fejtámla hátul - sosem ültetünk oda senkit, de szeretjük a tudatot, hogy ültethetnénk. Ez viszont kétszemélyes. Sokkal kétszemélyesebb, mint a Road King, amelyik konstrukciósan ugyan kétszemélyes, de nincs rajta ilyen szuper magasles-fotel. Az a fotel nagyon tud valamit. Diána asszony például a szülés óta fél a motorozástól, de ahogy ezt meglátta, azonnal elkezdett ábrándozni, hogy elvihetném most már motorozni egy kicsit.

A Road Glide tehát egy Touring, a legnagyobb és legdrágább Harley-család tagja, aminek jól áll az utas. Vicces is úgy motorozni, hogy az ember mögött ott egy üres bőrfotel. A Road Kingtől abban különbözik, hogy nem egy mosógép forgódobja a lámpája, van viszont orbitális fejidoma. Orbitális fejidoma az Electra Glide-nak is van, csak azon a klasszikus Batwing, ezen meg Sharknose. Denevérek, cápák... A cápaorr talán kicsit modernebb, az én fejemben mindenesetre a batwing valahogy klasszikusabb. Ugyanakkor a sharknose sem egy 3-as szintű önvezetés; 1979-ben mutatták be, és úgy képzelem, ez se töltött szélcsatornában 10 másodpercnél több időt. A formája máshogy dögös, mint a batwingé, kicsit technóbb, mozdonyosabb, ami ebben az óriás túra műfajban nem hátrány. A szélcsatorna mellett az ergonómiával se sokat tököltek, például magunk előtt úgy 7-8 méteren nem látjuk az utat. Mindegy, megyünk emlékezetből.

A legevidensebb különbség - túl a formán, nyilván -, hogy a Road Glide fejidoma nem mozog a kormánnyal, tehát mintha rögtön egy kormányszervót is kapott volna. Szmájli. Álló helyben minden motorkormányt nehéz tekergetni, főleg 400 kilós saját tömeg felett, szóval szerintem ez inkább csak műszaki érdekesség, amit az átlagos felhasználó is ért. A szélcsatornát azért nem hiszem, mert a szélvédő speciel rossz; fél fejjel kéne alacsonyabbnak lennem, hogy ne pont a bukósisakomra nyomja a szelet úgy 70 és 130 között nagyjából mindenhol. Nem tudom, miért nem bír a 8-10 milliós túramotorokban gombnyomással állítható szélvédő lenni, mondjuk én feljebb állítanám olyan 8-10 centivel, és valószínűleg úgy is hagynám. A 2010-es Honda Gold Wing ugyanilyen igénytelen volt, mostanra szerencsére sikeresen felszerelték egy keresztirányú elektromos ablakemelővel, de ezt az anyahajó-túramotor műfajt amúgy is kivételesen a Harley nyúlta a Hondától, és nem fordítva.

A Harley viszont nem alkuszik, ráadásul a Road Glide Special-hoz képest csökevényes a plexi. Az Ultra amúgy - akárcsak az Electra Glide-on - a fullos kivitelt jelenti. Mégpedig a speciálhoz képest, melynek csak fejidoma és oldaldobozai vannak. Felhajtott plexivel szeretek motorozni, még azon az áron is, hogy szezononként 1-3 darázs arcon csíp. Ez a perverzióm. Mármint nem a darázs, hanem a szél. A Road Glide viszont nem hagyja: a turbulencia 90-es tempónál simán az arcomra kúrja a sildet. Viszont testen úgy fogja a szelet, hogy oké, vénasszonyok nyara volt a teszt napján, de mégiscsak október 10-én mentem végig a dobogókői szerpentinen kicipzározott dzsekiben.

Lehet, hogy hülyén hangzik, de nekem nincs igényem szélvédelemre. 15 fokig öltözködéssel is elvagyok, hidegebb időben meg úgy sincs kedvem motorozni. A szélvédelem inkább zavar, mert például a lábamnak kifejezetten melege volt, hiába nyitottam a kis csapóajtókat a szpojleren, és ebben a bakancsban nem is tudom, mi lenne velem egy Road Glide-on nyáron. A fejidomon is lehet nyitogatni egy kis szellőztető csapóajtót, de egyfelől veszedelmesen előre kell hozzá hajolni, másfelől 150 kilométernyi motorozás alatt nem tudtam rájönni, mi a különbség.

Ismerünk olyat, aki 7-es BMW-vel taxizik, Teslával jár nagyobb távolságokra, átgyalogol az Antarktiszon (ez három különböző ember, még mielőtt valaki átcsörög a Velvettől, hogy elkérje a kontaktot), szóval lehet Ultrával városban közlekedni, de nagyon nem jó. Igazából Európába se nagyon való. Ez Amerika motorja, a végtelen, de még inkább egyenes utak közlekedési eszköze. A városi alkalmatlanságot nem is ragozom, ha láttál már nagy Harleyt és várost, el tudod képzelni. Viszont kényelmes. A kényelmesség kézenfekvőbbik része, hogy a szalonban ráülsz, és megállapítod, nahát, ez aztán kényelmes. Puha bőrülés, lábtartó foteles szögben, a Sons Of Anarchys felhúzott kormány pedig pont ott van, ahol kényelmes.

Ami viszont nem látszik, hogy a Road Glide milyen csodálatosan vasalja ki a sittes magyar utakat. 420 kiló eleve jól vasal, de a futómű is pazarul dolgozik. Egy olyan úton, ahol 80-nal szívod a fogad egy Softaillel, az FXDR-rel meg vissza is fordulsz, mert nincs az a tempó, amivel elviselnéd, hát ott a Road Glide annyival megy, amennyivel akarod. Minél gyorsabban, annál kényelmesebb. A Szentendrei-úti rémálom, a keresztbordás rázópad ha nem is észrevétlen, de bőven a leszarom-kategória. A kátyúk; komolyan mondom, figyelmeztetnem kellett magam, hogy attól, hogy nem érzem, érdemes ám kikerülni. Mindezt úgy, hogy a Harley futóműve nem tartalmaz olyan különleges műszaki megoldásokat, mint a BMW, mégis magabiztossá teszi az embert. Nem meglepő, hogy azokon a szakaszokon, ahol a saját, kényelmes Softailemmel visszaveszem a tempót, ezzel nem vettem vissza. A meglepő, hogy a szerpentines részen is gyorsabban mentem, pedig ugye a Fat Bob a sportosabb Harleyk közé tartozik, és bő mázsával könnyebb is.

Tényleg: a Road Glide olyan magabiztosságot ad, mint a nagy túra BMW-k, mely magabiztosságot egyébként kifejezetten utálom: én jobban szeretek félni egy kicsit. Ezzel meg csak döntögetek, kanyarodok, végig a dobogókői közútfenntartó-szégyenen. Nehezen tudom megmagyarázni, hiszen mondjuk gumiból nem tudhatja. Állítólag ezek a túraHarley-gumik (Dunlop) simán elmennek 20-30 ezer kilométert. És ami sokáig tart, kevésbé tapad. Ennek ellenére gyorsabban mentem egységnyi kanyarban, mint a saját, 13 ezret elfutó gumijaimon. Ráadásul nem úgy kényelmes a futómű, hogy plötty, mert ahhoz képest tulajdonképpen egészen konkrét, hanem... hát nem tudom, ennek egyszerűen nem lenne szabad így mennie.

Az effajta cruiderek és touringok mindig farnehezek, még akkor is, ha egy oversize méhkasból készült a fejidom. A Road Glide már annyira farnehéz, hogy meglepően komolyakat lehet hátsóval fékezni. Komolyan: még el is bizonytalanodtam, hogy vajon integrál alapon rak-e bele egy kis elsőt is, de valószínűleg nem, mert komolyabb fékbe taposásokkor azért lekattogja az ABS. Lassan csinálnunk kell már egy nagyobb összehasonlító féktetsztet motorokkal, mert valójában nem tudom, igazi vészfékre ez hány méter alatt áll meg egy mindenféle motort tartalmazó mezőnyben. Úgy képzelném, szar, de a régi Yamaha XJR-emről is azt hittem, aztán egyszer egy éles tesztben simán megálltam egy 100-as tempóról váratlanul satuzó autó mögött.

A Touring vázat 2009-ben cserélték a jelenlegire, ami Harley-szinten ropogós, ráadásul most a motor, a Milwaukee 8 is belekerült a hengerenkénti 4 szepeles, nagy (10:1) kompressziójával, dupla gyertyás gyújtásával, lapos égésterével és félig-meddig vízhűtésével (a Harley Dual Coolingnak hívja). Utóbbi volt a Milwaukee 8 motorgeneráció nagy újítása, annyira nyomták, hogy sokáig azt hittük, minden új Milly Vanillyben van víz. De nincs, csak a térdszpojleres Touringokban - az emissziós szarakodás miatti szegény keverékes égést, a körbeépítettséget, az irtózatos súlyt, meg a Harley-szinten nagy teljesítményt (88,5 LE a 114 köbhüvelykes, 3000-es fordulattól) csak így lehetett lehozni anélkül, hogy minden olajcserénél a hengerfejtömítést is kikukáznák.

A vízhűtés egyben természetesen fűtés is, a radiátorokat pedig a lábszpojlerekbe dugták el. Most rá is jöttem, hogy én egyszerűen nem igénylem a lábfűtést. 15 fokban még nem kell, 10 fokban meg úgyse megyek motorozni, meg a csúszkálástól is félnék, de nem vagyunk egyformák. A szélvédelem majdnem tökéletes. Hogy ilyen 10-11 milliós motorokról, mint a Honda Gold Wing, meg ez, miként sikerül lespórolni a motorral állítható szélvédőt, fel nem foghatom, bár a szarrágósági versenyben a Harley eleve komolyat húzott azzal, hogy most már a nem is tudom hányadik modelljéről spórolja le a sarokváltót. A pénz Milwaukeeban sem a fán terem, ugye.

A műszaki leírásban jóval tovább tart az infotainment rendszer, mint a motor. Szép a kijelző, ami ráadásul felül van, ellentétben az Electra Glide-dal, ahol a kilométerórát és a fordulatszámmérőt látjuk jobban. És ellentétben az új Gold Winggel, ahol viszont sikerült megoldani, hogy egy sorban, felül, látható helyen legyen minden, és még jól is nézzen ki. Az érdekesség, hogy van hozzá mobilapp, hiszen ha a BMW-nek is van, a Harleynak ne lenne? Mindenféle hülyeséget tud, többek között csörög, ha macerálják a motorunkat, meg túrákat tervezhetünk a telón, és áttolhatjuk a motor kijelzőjére. A legviccesebb az ára: első évben ingyenes, aztán évi 25 ezer forint. Mondtam, ugye, hogy vicces. A Boom Box nevű hifi rendszer meg... nem tudom, milyen, örültem, hogy le bírtam halkítani a Sláger rádiót, vagy valamelyik hasonszőrű szutykot.

Formára brutálisan jól néz ki, de nekem az új Gond Wing valahogy sokkal ütősebb, kiforrottabb jelenség, mind a tömböt, mind a részleteket tekintve. A Harley se rossz, de az inkább a négy évtizedes szobor óvatos reszelgetése, plusz ez a lélegzetelállító fekete fényezés, ami valószínűleg úgy jött létre, hogy vették a fáradságot és munkaórát, és adtak neki egy alapos, profi polírt. Úgy képzelem, a Gold Wing motornak is jobb, de engem a hatos boxer trolis simasága egyszerűen idegesít, a gumiányazású Harley-blokk csodálatos, lágy dorombolása viszont egyszerre megnyugtató és megunhatatlan. Ha tíz milliót költenél motorra (igazából 11,6), nem mondhatok mást, próbáld ki mindkettőt, és vedd, amelyik tetszik, mégiscsak te fogsz járni vele.