TB24 edzés Visontán

A franc se gondolta volna, hogy mekkorára nőhet egy hülye ötlet: 2015-ben a Le Visonta egy poén volt, aztán pár évvel később már rendes verseny lett belőle. Mint rendezvény, nem az volt a legjobb, de ugye minden első alkalom a legemlékezetesebb. Rommá hajtottuk magunkat a verseny előtti hetekben - Pistával annyira rottyon voltunk, hogy amikor szombat hajnalban mentünk le Pestről a pályára, a furgonba kiraktuk laptopon a Jay és Néma Bob visszavágot, hogy valami ébren tartson minket. És ebből az állapotból indítottuk a 24 órás versenyt, ami igazából nem 24, hanem inkább 36 óra ébrenlétet jelent. Az is csoda, hogy végig tudtuk csinálni, ami viszont még nagyobb meglepetés, hogy milyen elképesztő mennyiségű emlék maradt meg az egészből, miközben zombiként nyomtuk a köröket. Pontosan emlékszem, mi járt a fejemben, amikor a furgonban próbáltam elaludni a kemény padlón, ahogyan arra is, hogy mire gondoltam, amikor begörcsölt lábakkal nagy nehezen megtaláltam a sötétben, hogyan kell belülről kinyitni a raktérajtót, éppen egy másodperccel azelőtt, hogy behugyoztam volna. Arra is emlékszem, milyen íze volt a maradék pörköltnek, amit a verseny utáni pakolászás közben kaptam a BME-s srácoktól, végtelen számú apró részlet örökre beégett. Azt hiszem, ilyesmire szokás mondani, hogy életre szóló élmény.

Azóta nem is mentem a visontai pályán, így volt bennem némi izgatottság. Az eltelt hat évben velem is sok mindent történt és a pályával is - ami ott volt, összefoglalni sem tudom, annyira zavaros. Volt tulajdonoscsere, aztán csak azért nem tudta elvinni a bank, mert közben az is csődbe ment, szóval zűrös volt, végül a pálya egy új tulajdonosnál kötött ki, aki maga is aktív pályamotoros, a gyors csoportba szóló bérlettel, és az elmúlt bő egy-másfél évben alaposan gatyába rázták a helyszínt. Újra jó odamenni.

A történet ezen pontján pár magasztos gondolat jól mutatna, de szombat reggel rongy fáradtan gurultunk be az utánfutóval a parkolóba, ez pedig nem a magasztos gondolatok táptalaja. Meg sem lepődtem, mennyire hajtós napok előzték meg a levonulást. Csütörtökön hívott a robogóversenyző-legenda Ráski Robi, hogy elkészült a kipufogóm kiégetése, azt gyorsan elhoztam, és még aznap éjjel ledurrantottam hőálló feketével, aztán ránéztem a hajtásra, pár dolgot megszereltem a Quartzon, másnap a kipufogót játszottam fel, elszaladtam az utánfutóért, mármint ezt munka, cikkírás, szervezés, meetingek közben, a végére megint benne jártam az éjszakában. Reggel aztán kicsit késve is indultunk, meg félre is kellett állni ráhúzni a spanikra, de a megérkezés ugyanolyan jó volt, mint hat éve.

Nem féltem attól, hogy gyorsan újratanulom az egyébként trükkös pályát, a hurkokból összerakott hátsó rész rafinált, tudtam, hogy erre rá kell szánnom az időt. Aztán az első felmenetel után körvonalazódni kezdett, hogy a kék Quartznak, a privát edzőgépemnek jártányi ereje sincs. A célegyenesben csak vánszorgott - mindenre gyanakodtunk, a műgonddal összekészített szerszámok és alkatrészek közül csak a fúvókakészlet és a görgőkészlet hiányzott, éppen azok, amelyekkel feltárhattuk volna a hibát. Párszor azért szétszedtük a hajtást, szíjat cseréltünk, tettünk fel rövidebbet, hosszabbat, de jobb egyiktől sem lett.

Nyilván a kipufogó okozta a gondot, amivel már nem volt időm próbakörre, csak felraktam, aztán bíztam benne. Nem jött be, van ilyen. Így is ez volt a helyes döntés, hiszen ezzel a dobbal már lehet jobbra is kanyarodni - Visonta pedig egy jobbos pálya. Így is buli volt, aki csatázni akart, bevárt az egyenes végén, és akkor onnantól mehetett az adok-kapok. Miután az első gátló előfeszítéséből pár menetet visszavettünk, egyből könnyebb volt szűkebbre venni az íveket, és felépült a kanyartempó. Az utolsó pár felmenetel színtiszta örömcsapatás volt Filep Tomi ellen, aki pimasz módon összeszokott a fekete versenygéppel.

A nap végén hulla fáradtan pakoltuk vissza a futóra a robogókat, és sokadjára is rácsodálkoztunk, hogy ezek a harmincéves nyomorúságok mennyire szórakoztató játékok. 5-6 lóerővel is arasznyi mélyen túrhatod a térded az aszfaltba - aztán hétfőn ugyanezzel megyek be dolgozni, majd hazafelé megállok a boltban, és a trepnin egy ikeás zsákban hazaviszem a heti bevásárlást.

Sztoriznék még, hogy milyen jó buli ez, de mennem kell, mert Gépátvétel Gábor tanácsát követve még rá kéne próbálnom egy másik kipufogót a Quartzra, hogy lássam, azzal mit csinál.