MotoGP: Misano - 2021/1.

Egyikőjük megragadja az így kapott segítséget, lehetőséget, és kamatoztatja, míg a másik tovább sopánkodik, és észrevétlenül múlik el az élete. Elképzelem, ahogy másfél hete, miután Enea Bastianini hatodik lett egy kétéves motorral, csapatfőnöke Ruben Xaus, és menedzsere, Carlo Pernat mást sem tett, csak a Ducati bolognai központját hívogatta, és győzködte a vezérkart, hogy otthon bizony csodára lenne képes ez a fiú, ha kapna némi segítséget a gyártól, és egészen biztosan megtérülne a belé fektetett bizalom.

Hasonló ez, mint amikor a The Killers együttes skóciai koncertjén felhívta a tömegből a Tony nevű srácot, aki néhány hibától eltekintve becsületesen ledobolta a „For Reasons Unknown” című számot. Nem csinált mást, csak tényleg hitt magában, és élt a lehetőséggel. Így talán mondhatjuk azt, hogy Enea Bastianini sem tett egyebet, csak kihasználta az alkalmat. Hogy tette mindezt egy Jorge Martin- vagy Zarco csomaggal, a fene sem tudja, de végeredményben lényegtelen, hiszen lehet alattad bármilyen technika, ha azt képtelen vagy kiaknázni és a javadra fordítani. Bestia – nem keverendő össze szerzőtársunkkal, a hasonló becenévvel bíró Bistei Péterrel - , ahogy mindenki ismeri, viszont nem teketóriázott, csak brutálisan leiskolázta a mezőnyt.

Olyannyira, hogy még a verseny legjobb idejét is megfutotta, amivel abszolút rekordot állított fel a tizenhetedik körben. Amikor erről kérdezték, csak annyit mondott, abban a pillanatban úgy érezte, akár még a győzelem is meglehet. Bastianini villantása egyébként is sokakat meglepett, mert az edzéseken teljesített versenyszimulációk alapján nem ő volt az, akinek a felemelkedésére sokan számítottak – sokkal inkább a suzukis Alex Rinsre, aki végül bukott –, de hát a motorversenyzés már csak ilyen. Többen egyébként azon a véleményen vannak – köztük főszerkesztőnk is –, hogy sokkal inkább az olasz misanói pályán szerzett tapasztalatai és az ott megtett kilométerek száma volt mérvadó, mintsem a technikai csomag. Ezt a felvetést erősíti, hogy itt szerezte élete első világbajnoki futamgyőzelmét még a Moto3-asok mezőnyében, 2015-ben, és a tavalyi Moto2-es futamok egyikét is megnyerte. Ugyanakkor tény, hogy rajta kívül megannyi olasz vetélytárs használja még ezt a pályát gyakorlásra.

A szombati nap ismét remekül érzékeltette, mennyire sokat számít a kvalifikáció, és mennyire végérvényesek lehetnek az ott elkövetett hibák. Történt ugyanis, hogy Joan Mir képtelen volt gyors kört teljesíteni, mert idejének nagy részét a bokszutcában töltötte, miután a Suzuki kijelzője folyamatos hibát jelzett, ilyen esetben pedig ki kell jönnie a versenyzőnek. A szerelői sem értették az esetet, de nem kizárt, hogy személyi mulasztás történhetett. Mindenesetre elkeserítő, hogy egy regnáló világbajnoknak hasonló gondokkal kell küzdenie. A technikai gondokon túl Mir még Márquezzel is szenvedett, miután a nyolcszoros világbajnok őt próbálta lekövetni a kvalifikáción, hogy jobb köröket tudjon teljesíteni. A suzukis versenyző erre nyíltan panaszkodott, de Márquez reakciója sem maradt el. A hondás vállalta az esetet, és elmondta, továbbra sem érti versenyzőtársait, akik időről időre ezzel támadják, hiszen fordított esetben, amikor ő volt a gyorsabb, soha nem kifogásolta a hasonló eseteket. A versenyt követően végül azt is hozzátette, bízik benne, hogy Mir megenyhült kissé, hiszen a futam során pont ő volt, aki a tempóját kihasználta, neki köszönhetően sikerült felzárkóznia a mezőnyre, és érhetett célba végül a hatodik helyen.

Márquez egyébként ismét fantasztikusan motorozott, és bár negyedik lett, az itt elért eredményét szinte mégis többre tartotta, mint a múlt heti dobogót, mert az edzések alapján sok jóra nem számíthatott – a Q2 utolsó perceiben bukott, emiatt nem sikerült a jobb rajtpozícióért harcolnia. De végre úgy sikerült extra kockázatot vállalnia, hogy talpon is maradt. Ebből pedig arra következtethetünk, ha apránként is, de lassan ismét lépegethet előre.

Persze ha valakit csodálni kell, az újfent Pecco Bagnaia, miután az olasz zsinórban második futamgyőzelmét aratta. A papírforma alapján ugyan nem meglepő a sikere, mégis elmondhatjuk, kettőből kétszer sikerült csont nélkül kihasználnia az elé táruló lehetőséget. A türelmére ismét szükség volt, ezúttal a yamahás Quartararo mutatott be egy bámulatos felzárkózást, de Pecco védte a helyzetet, így végül esélyt sem adott a franciának az előzésre.

És bár mindenki ezt várta tőle, be kell látnunk, óriási teljesítmény a részéről. Most már tényleg csak az a legnagyobb kérdőjel, jelenlegi formáját meddig sikerül fenntartania.

A Ducatik kivétel nélkül esélyesei voltak a futamnak, de a Pramac versenyzői ezúttal nem tudták lehozni a papírformát. Jorge Martin bukott, noha nagy reményekkel kezdett. A versenyt követően elmondta, kissé titokzatos számára, miként került a földre, mert a telemetria alapján mindent egészen pontosan úgy csinált, ahogy az előző körökben. Zarco végül csak tízen kívül végzett, és a jó rajtot követően Jack Miller sem tudta tartani az iramot. Az ausztrál ezúttal egy titokzatos technikai problémára hivatkozott, miszerint kanyarodás közben a motor indokolatlanul csúszkált, és lement az ívről. Annyi időközben már kiderült, hogy Miller egyre többet tanulmányozza csapattársa telemetriai adatait, és állítólag a csapaton belül is kérik tőle, néhány ponton változtasson a stílusán, miután egészen pontosan kimutatható volt, hogy a tavalyi évben egy bizonyos kanyarban Bagnaia tizenöt km/h-val gyorsabban fordult, mint ő. Ezt az idei évre redukálta ötre, de nyilvánvaló, hogy ebből kifolyólag megannyiszor a komfortzónán kívülre kerül. Ezek alapján talán megkockáztathatjuk azt is, hogy Miller épp ismét egy tanulási fázisban van, amellyel talán még inkább összeállhat a kirakós a jövőben.

Fabio Quartararo viszont továbbra is kiegyensúlyozott és megingathatatlan, amikor pedig nincs titokzatos gumiproblémája, jó eséllyel borítékolható, hogy dobogóra áll. Elképesztő szezont fut a francia az idei évben, és mentális kiegyensúlyozottsága versenyről versenyre megfigyelhető.

A kvalifikáció utolsó perceiben ő is bukott – ennek ellenére az első sorból rajtolhatott –, de még ez sem zökkentette ki belső harmóniájából, és egy nappal később teljes magabiztosággal állt a rajtrácsra. Senkitől sem zavartatva futott egy egészen elképesztő versenyt, emberfeletti felzárkózást bemutatva. Ezek után kijelenthetjük, az idei évben pont úgy motorozik, ahogy azt egy világbajnoki aspiránstól a közvélemény elvárja. Más kérdés, hogy a Yamaha csapaton belül továbbra is ő az egyetlen, aki értékelhető eredményeket képes felmutatni.

Noha kivételesen nagy szerepet kapott a többi yamahás a hétvégén, nem az eredményeik miatt. Míg Valentino Rossi leginkább a lányos apa elnevezésű egyedi sisakfestés miatt került reflektorfénybe, addig újdonsült csapattársa, a visszatérő Andrea Dovizioso inkább csak az új vendég státusz miatt, Franco Morbidelli pedig azért, mert nagy várományosa lehetett volna gyári motorral a futamnak. Ehhez képest Rossi a 17., Morbidelli a 18., Dovizioso pedig a 21. helyen ért célba. És ugyan nem számottevő, érdekesség gyanánt mégis leírom, hogy a tökutolsó Dovi átlagtempója mindössze 2,7 km/h-val volt lassabb a futamot megnyerő Bagnaiához képest, és ebből a gyűszűnyi különbségből szedett össze közel 43 másodperc hátrányt a versenytáv alatt.

Ezek után kijelenthetjük, jelen pillanatban a Yamaha-jelenség az egyik legvitatottabb, és legtitokzatosabb a mezőnyben, de sajnos arról ne is álmodjunk, hogy valaha is kiderül ennek háttere.

A verseny előtt, mint megszokhattuk, a Michelin sportigazgatójától, Piero Taramassótól kaphattunk néhány választ a gumikkal kapcsolatos kérdésekre. A beszállító minden csapatnak a kemény első keveréket ajánlotta a versenyre, tekintettel a pálya vonalvezetésére és az ebből adódó agresszív fékezési pontokra, míg hátra a médium és a lágy abroncsokat javasolták. Megtudtuk azt is, hogy a médium hátsó keverék valójában 45 fokos aszfalthőmérséklet körül játszhatott volna kulcsszerepet, de a valós 29 fokkal ettől jócskán elmaradt. Így javarészt a blokkelrendezés döntött. Míg a ducatisok kivétel nélkül a lágy hátsó abroncs mellett döntöttek, addig a többi V-elrendezésű blokkot használó versenyző között a választás már nem volt annyira egyértelmű. A blokkelrendezés az alapvető magyarázat szerint azért befolyásolhatta ezt, mert míg a sornégyes blokkal szerelt motorok nagyobb kanyarsebességet és nagyobb íveket használnak, ezért elviekben a hátsó abroncs is nagyobb igénybevételnek van kitéve, addig a V-elrendezésű blokkokkal szerelt motorok fékezéses-beesős-kigyorsítós jelleméből fakadóan jobban tűrik a lágyabb hátsó gumikat. Hangsúlyozom, ezek elvi felvetések, de a gumiválasztásokból erre lehetett következtetni. Ettől függetlenül természetesen voltak, akik mind a papírformától, mind az ajánlásoktól eltértek. Közéjük tartozott például Jorge Martín is, aki kemény helyett médium első abroncsot szereltetett.

Az Apriliák, annak ellenére, hogy nemrég itt teszteltek, most kissé hátrébb sorolódtak, mégis kiegyensúlyozottabb sorrendben értek célba. Gondolok itt arra, hogy ezúttal nem csak Aleix Espargaro, hanem Maverick Viñales is bejutott a Q2-be, és míg csapattársa a nyolcadik, addig ő már a második versenyén a pontszerző, tizenharmadik helyen ért célba. Szép teljesítmény, bár valami kuplungmumus árnyékolhatja karrierjét, mert a futam után ismét arra panaszkodott, hogy a motor vadlovakat megszégyenítően egykerekezett a rajtnál. Ennél nagyobb rejtélyt már elképzelni sem lehet, két különböző gyártó, mégis azonos a probléma. A KTM-ek továbbra is szenvednek, az egykor brillírozó Miguel Oliveira utolsó előtti lett a gyári motorral, míg az elviekben régi vázra visszaváltó Brad Binder a tizenhetedikről a kilencedik helyre motorozta fel magát, ami nemhogy egészen elképesztő, hanem véleményem szerint pont annyi prémium járna érte, mint egy győzelemért.

A következő futamhelyszín Austin, a bajnokságot kiszolgáló infrastruktúra egy része már a helyszínen, és kíváncsian várjuk, mire lehet képes Márquez egy számára különlegesen kedves pályán. És ha valamiért, ezekért a pillanatokért különlegesen kedveljük a MotoGP-t. A kisfiút Valentinónak hívják, édesanyja szettjét látva felesleges megkérdezni miért, de ő valahogy mégis másként döntött.

MotoGP Misano 2021
Végeredmény
1.	Francesco Bagnaia	ITA	Ducati Lenovo Team
2.	Fabio Quartararo	FRA	Monster Energy Yamaha MotoGP
3.	Enea Bastianini	ITA	Avintia Esponsorama
4.	Marc Márquez	SPA	Repsol Honda Team
5.	Jack Miller	AUS	Ducati Lenovo Team
6.	Joan Mir	SPA	Team Suzuki Ecstar
7.	Pol Espargaro	SPA	Repsol Honda Team
8.	Aleix Espargaro	SPA	Aprilia Racing Team Gresini