Szerelmem, Scott Redding

2019.12.07. 08:17

Jött egy srác az angol kisváros legszegényebb sarkából, és majdnem meghódította a világot, ezután pedig majdnem feladta. De csak majdnem, mert ha valamit visszatérésnek hívhatunk, ez bizony az.

Ne aggódjanak, bár a szerelem valóban szerelem, ez mégsem valami coming out, talán csak a lelkem mélyéről fakadó tisztelet, és őszinte rajongás. Scott Reddinget nagyjából mindenki ismeri, aki nézett az elmúlt tíz évben motorversenyeket. 2008-ban robbant be a köztudatba, amikor élete első szezonjában megnyerte a doningtoni nagydíjat a 125-ösök között, és lett a valaha élt legfiatalabb GP győztes, mely titulus egészen az elmúlt év végéig őt illette. (A 2018-as valenciai versenyen, a szabadkártyával induló és Moto3-as futamot megnyerő török Can Öncü döntötte meg rekordját.)

Két évvel később már a Moto2-ben versenyzett, ahol Alex de Angelis mellett ő volt a másik érintett versenyző Soja Tomizawa halálos balesetében. Sokan azt hitték, Redding képtelen lesz mentálisan feldolgozni, de felkelt, és tovább menetelt, 2013-ban csak kevéssel maradt el Pol Espargaro mögött az összetettben, így második lett. Egyébként máig élete legnagyobb hibájának tartja, hogy nem maradt a kategóriában, és szerezte meg végül a címet, de mivel versenytársainál sokkal magasabb, és nehezebb volt, úgy ítélte meg, a MotoGP-ben talán könnyebb dolga lesz. Végül nem így történt, a súlyprobléma a királykategóriában is gondot jelentett.

De Redding mégsem feltétlenül remek teljesítményével került a média középpontjába. Őket sokkal inkább érdekelte a versenyző tetoválásgyűjteménye, és fehérneműmodell barátnője, „mindenki Penny-je", - a modell egy időben váltogatta a versenyzőket, olyannyira, hogy voltak idők, amikor pontosan meghatározni sem lehetett, épp melyikük ágyában hál - azaz Penny Sturgess, a briteket meg leginkább az, hogy szőkére festett haja miatt hasonlít picikét James Huntra, továbbá szívesen hozta a fenegyerek attitűdöt.

Redding végül a Marc VDS csapaton át a Pramac Ducatinál kötött ki, ennek ellenére személyes menedzsere maradt az a Michael Bartholemy, akit végül tavaly rúgtak ki a belga csapattól sikkasztás vádjával – a felek később megegyeztek. Ezt követően megkapta a hőn áhított gyári ülést, csak épp az Apriliánál, amely idősebb Espargarón kívül leginkább süllyesztőbe küldte versenyzőit. Mivel Redding akkoriban már aktívan használta a közösségi médiát, hamar szárnyra kapott, hogy összejött Maverick Vinales volt csajával, a krosszos Kiara Fontanesivel, és bár eredményei az olasz csapatnál gyalázatosak voltak, élete az olasz babával rendezettnek, idillinek, és kiegyensúlyozottnak tűnt.

Nagyjából nyár lehetett, amikor felborult minden, és az Instagramról az is kiderült, Redding barátjához, az egykori GP versenyzőhöz, Jasper Iwemához költözött Hollandiába, és az addigi idilli posztokat felváltották az őrült edzős tartalmak, amikor éjt nappallá téve biciklizett, boxolt (2016-ban néhány amatőr MMA versenyen is részt vett), és konditerembe járt. A rajongók érezték, nagy a baj, többen érdeklődtek a párkapcsolatról mind Reddingnél, mind Fontanesinél, de egyikőjük sem kommentálta az esetet, viszont nyilvánvalóvá vált, az álompár rövid idő után szétvált.

Redding pedig egyre mélyebbre és mélyebbre került, az Apriliánál szenvedett, az eredménytelenség közel olyan depresszív állapotba sodorta, mint az idén Johann Zarcót, az Aprilia pedig bejelentette, 2019-ben versenyzőként semmiképp sem számítanak rá, legfeljebb tesztpilótaként. Reddinget minden bizonnyal a heves endorfin termelés mentette meg a végső mentális összeomlástól, mert saját bevallása szerint egy idő után már képtelen volt kontrollálni a körülötte kialakult szituációt.

Végül úgy döntött, nem vállalja a tesztfeladatokat, és a MotoGP-ben sem kíván tovább szenvedni, a csapatok egyébként is leszerződtek addigra már mindenkivel, ezért a legbátrabb utat választotta, és azt kérte menedzserétől, szerezzen neki egy motort, amivel újra nyerni tud. Mindegy hol, milyen motort, melyik bajnokságban, a lényeg, hogy visszaszerezze önbizalmát. Lássuk be, egy mentálisan mélyponton heverő embertől, aki a depresszió küszöbén táncol, senki nem számítana egy ennyire rizikós, embert próbáló és bátor kérésre.

Bartholemy eleget tett neki, és jött a bejelentés, amely talán a leginkább meghökkentette tavaly év végén a motorsport világát: Scott Redding a brit Superbike bajnokságba igazolt, Paul Bird csapatához, motorja pedig egy Ducati Panigale V4 R lett.

Redding kissé tartott a kritikus véleményektől, de a hírt viszonylag mindenki jól fogadta. Persze a negatív megjegyzések ennek ellenére nem kerülték el. Sokan menekülésként fogták fel, különösen a BSB címért harcoló ellenfelek, és azt üzenték neki a közösségi médián keresztül: egy GP-ben mutatott jó teljesítmény nem jelenti azt, hogy itt majd rögtön a győzelemért harcolhat, sőt, az angol pályákon igazán megmutathatja, mennyire tökös gyerek valójában. A sorba még az angolok legendája, Shane Shakey Byrne is beállt, aki egy súlyos gerincsérülést követően visszavonulni kényszerült, tulajdonképpen az ő helyét kapta meg Redding.

Byrne, mint az Eurosport szakkomentátora később bevallotta, utólag sajnálja, hogy így vélekedett, és az első találkozást követően maximálisan támogatta. A többiek pedig szimplán úgy érezték, Redding megfutamodott, nem való a világ élvonalába, mások pedig úgy vélték, hazafutott a sebeit nyalogatni. Redding egy szót sem szólt, csendben tűrte a kritikákat, és fáradhatatlanul készült élete talán legnagyobb harcára. Mert a valódi Scott Reddinget, és annak múltját csak nagyon kevesen ismerték, és értették igazán. Négy éves volt, amikor az anyja elhagyta a családot, nővérével és apjával maradt, anyjáról azóta nem hallott. Az apja akkoriban távolsági kamionsofőrként dolgozott, ezért leginkább a nagyszülei nevelték, és amíg apja szakmát nem váltott, hogy ablakszerelőnek álljon, elég ritkán látta. Nem rossz kezdés, ugye?

Ezt tetézte, hogy a Gloucestershire-i Quedgeley legrosszabb környékéről származott, a városrészből, ahol saját bevallása szerint nem egyszer látta, ahogy a vele egyidős haverjai verik a szüleiket. Sokan emiatt azt vallják, Redding kitörése aligha különbözik egy Bronxból kiemelkedő boxolóétól. Ő maga pedig úgy nyilatkozott egyszer: „azt gondolom, az apám, és Daryl nagybátyám pont a versenyzéssel akartak megóvni attól a sorstól, ami esetleg várt volna rám. Simán benne volt a pakliban, hogy egy zűrös, kábszeres gyerek leszek, és végleg eltűnök abban a lyukban, amit az élet oly sokszor elém sodort. De végül kirángattak, és szerencsésnek érzem magam, hogy megadták nekem a lehetőséget. Bár, ha visszagondolok, eszem ágában nem volt versenyezni, soha, inkább csak féltem megmondani. Tudtam, hogy Daryl bácsikám iszonyú dühös lenne, és bevágna a furgonba, ha rinyálni kezdenék.

Ő volt velem többet, amíg az apám dolgozott. Sokszor éreztem, hogy gyermekként nincs életem, mert előfordult, hogy suli után párszor lementem a közeli deszkaparkba a haverjaimmal, de tudtam, hogy a bácsikám tíz perc múlva ott lesz. Amikor a többiek meglátták, már suttogták, hogy megint itt van. Én meg úgy csináltam, mint aki nem veszi észre. Akkor általában odajött, megragadta a kezem, és elmondta, menjek haza, csináljam meg a napi kötelező edzésem, és visszajöhetek. Minden erről szólt, motorozni, edzeni, motorozni. Voltak pillanatok, amikor őszintén utáltam, de egyszerűen féltem bevallani. Amikor négy voltam, egy régi világháborús repülőtéren motoroztam, ahol óriási hangárok voltak, és rendszerint összefostam magam, amikor valaki kinyitotta az egyik ajtaját. Mert akkoriban mi gyerekek másról sem beszéltünk, minthogy ott szellemek laknak, meg ilyesmi.”

Reddinget végül Riminibe vitte az apja és nagybátyja, amikor elkezdődött az olaszoknál a minimotoros őrület. Sokat edzett együtt például Sam Lowes-szel, és Manuel Poggialival, majd elkezdtek utazni Európa szerte, és benevezték szinte minden bajnokságba. Végül Redding ugyanazon a spanyol akadémián kötött ki, ahol a jelenlegi legnagyobb MotoGP ászok, és amíg meg nem érkezett a 125-ösök mezőnyébe, őt tartották Marc Márquez legnagyobb ellenfelének. Redding például soha nem is tagadta, hogy simán tartja magát egyenrangúnak a spanyolok immáron nyolcszoros világbajnokával, egyszerűen porszem került a gépezetbe.

Ez pedig leginkább két dolognak volt betudható szerinte. Az egyik, hogy tizenegynéhány évesen egyszerűen nem bírta az apja és nagybátyja nélkül a spanyol akadémián, ezért ki kellett venni, mert lelkileg úgy megnyomorodott, hogy nem jöttek az eredmények. Másrészt úgy ítéli meg, Márquez ugyan hasonlóan szerény családi háttérrel érkezett, mégis mindig ott volt mögötte a Red Bull és a Repsol, így profi karrierje során szinte soha nem voltak anyagi gondjai, sőt, a Moto2-ben a csapatot egyszemélyben rá építették. Úgy vélte, hasonlóan nyugodt körülmények között igenis bizonyította volna ő is, képes bárkit elverni a jelenlegi mezőnyből.

Később azt is elmondta, hogy a havi ötszáz fontot, amit akkoriban a csapattól kapott, a nővérének adta, az idő tájt vele élt, hogy a lány ki tudja fizetni a lakbért. Ehhez képest mégsem panaszkodik soha, legfeljebb úgy definiálja tinédzser éveit, hamar fel kellett nőnie, meg kellett tanulnia főzni, és mosni, egyszóval gondoskodni saját magáról.

Ezek után legyenek kedvesek belegondolni, milyen érzés lehetett elveszíteni mindazt 2018 végén, amire az egész életét alapozta, amire a családja gyakorlatilag a jövőt alapozta, és amelyből teljesen úgy tűnt, elveszett minden.

Redding ilyen élőélettel érkezett haza Angliába, és látott munkához. Miközben a háttérben kőkeményen edzett és motorozott, folytatta tevékenységét a közösségi médiában, és már-már minden határon túlmenő tartalmakat osztott meg. Ezekből úgy tűnt, hogy ismét összeverbuválódott tinédzserkori barátaival, akikkel minden este félholtra itta magát, máskor meg azt videózta, ahogy barátja egy kocsma pultja alatt vizel, miközben a többiek drum and bass zenére táncolnak. Öltözködésük, és viselkedésük alapján rendszeresen hozták a Gozsduban járkáló brit turisták nemkívánatos attitűdjeit, egyszóval, minden jóérzésű ember rúgta volna őket tarkón azon nyomban.

De csak elsőre. Mert mint utóbb kiderült, és ezt Shane Byrne is bevallotta, a tartalmak után egyszerűen félt tőle, de miután először találkoztak, pontosan tudta, a közösségi médiában látottak a közönségnek szólnak, de ez a fiú a lelke mélyén annyira érzékeny, mint egy szál szellőrózsa, és olyan elszántan fog harcolni, mint Churchill Hitler ellen. Továbbá a sokak számára megterhelőnek bizonyuló önkéntes valóságshow tartalmazott azért megannyi meghitt, és megindító pillanatot is. Például Redding bensőséges kapcsolatát kutyájával, Bernarddal, valamint a két barátjával eltöltött tavalyi szentestét Olaszországban, ahová akkor tért vissza először a Fontanesivel történt szakítását követően.

Redding egyébként nem egy nagyigényű fickó, a luxusra kimondottan sajnálja a pénzt, egyrészt mert angol, másrészt mert pontosan tudja, honnan érkezett, és hogy ezért kinek mennyit kellett dolgoznia, miközben egyetlen komolyabb esés akár azonnali hatállyal véget vethet mindennek. A karácsonyi vacsorán a fő desszertet például egy olasz karácsonyi kenyér képezte, melynek húsz eurós árán dobott egy hátast, és az idei teljes szezont két, huszonöt fontos farmenadrágban tolta végig úgy, hogy Ford Transitjának hátuljában volt az a felszerelése, kutya, biciklik és egy sporttáskányi ruha, amelyekkel járja a világot sokadik éve.

Visszatérve a versenyzésre, a szezon nem indult éppen zökkenőmentesen számára, mert bár a dobogóra felállhatott, már az első forduló egyik futamán kiütötték alóla a motort. Voltak pályák, ahol mint utólag elmondta, szabályosan becsinált, hiszen a brit helyszínek némelyike sokkal szűkebb a világbajnokságban szereplő pályáktól, emellett a sebesség pont annyira szédítő. Egyszerűen úgy érezte, az élete minden másodpercben veszélyben forog. Ennek ellenére már a szezonkezdet előtt úgy nyilatkozott – mellyel egyébként sokakat megbántott – élvezi a kiegyenlített küzdelmet, és azt, hogy a brit bajnokság mennyire politikamentes a MotoGP-hez képes, továbbá itt végre mindenki megmutathatja mit tud, mert a brit szabályrendszer szerint mind a traction control, és egyéb elektronikai nyalánkságok – anti-wheelie system, launch control - mind a karbon féktárcsa használata tilos. Ezeket eleinte úgy harsogta, hogy minden bizonnyal rászóltak - ha még egyszer világbajnokságon menne, fejezze be - mert egy idő után elcsitult.

Végül nagyon elegánsan megvárta első futamgyőzelmét, és csak azt követően publikálta a videót, mely rögzítette a felkészülési időszakban elszenvedett gigantikus bukását, ahol combcsontját törte, miután Spanyolországban egy Ohvale minimotorral edzett, elcsúszott, és a pálya menti betonfalba csapódott. Ez a videó mutatja be a rehabilitációt is, amelyből kiderül, hogy Redding a hónapokig tartó lábadozási idő helyett néhány hét után már újra motoron ült, miközben saját fizioterapeutát fogadott Spanyolországban, miután megműttette magát, és magánedzőt kellett alkalmaznia, aki egyben gyógytornászaként is funkcionált. Ez leírva is sok, számszerűsítve pedig még inkább, és pont ezek azok a tényezők, melyek a közönség számára láthatatlanok. Ha a nehézségekről - és arról, ahogy ez a fiú még azelőtt megjárta a poklok poklát, hogy életében először felült volna új motorjára - nem is beszélünk, azzal sem számolunk gyakran, hogy egy hasonló bukás a kudarcon túl egy kisebb vagyonba kerül a versenyzőnek, mert ilyenkor bizony nincs csapat, aki ezt finanszírozná, és még annak is örülni lehet, ha nem rúgják ki. Mindenesetre az, ahogy ezt az egészet titkolta, szándékosan azért, mert nem szerette volna sajnáltatni magát, és azt sem, hogy bárkinek úgy tűnjön, erre fogja a sikertelenségét, viszont egy győzelem után bejelentette, számomra ismét olyan emberi magasságokról tesz tanúbizonyságot, mellyel találkozni túl gyakran nem lehet.

Szerencsére csapatfőnöke, az egyébként botrányhősként nyilvántartott, de annál sikeresebb Paul Bird nem aggódta túl a dolgot, és úgy gondolta, az eredmények alapján fog dönteni. Az eredmények mára ismertek, bár mint írtam, a szezon nem volt sétagalopp a brit versenyzőnek sem. Sőt. A mélypont talán az volt, amikor Cadwell Parkban Andrew Irwin Silverstone után másodszor is kiütötte. Ezen a ponton Reddingnél elszakadt a cérna, torkaszakadtából üvöltött megrémült versenyzőtársával, és talán csak azért nem ütötte meg, mert minden reggel meditációval kezdi a napot. Irwint ezt követően megbüntették, de ez sokat nem segített Reddingen, mert a bajnokságban átvette a vezetést legfőbb riválisa, egyben csapattársa, az ausztrál Josh Brookes.

És ezzel meg is érkeztünk a 2019-es év legnagyobb gócpontjához. Brookes - mint az köztudott, az angol bajnokság öregrókája, aki emellett gyakori TT résztvevő is - az első pillanattól kezdve gyűlölte Reddinget, és már attól is irtózott, hogy csapattársak legyenek, viszont tudta, a PBM Ducati az egyetlen esélye a bajnoki címre, és úgy készült, gond nélkül be is húzza. Kapcsolatuk megromlása nem újkeletű, még 2014-re vezethető vissza, arra az évre, amikor Redding hivatalos volt egy bemutató körre a TT-re. Ezt megelőzően izgatottan nyilatkozott az egészről, de a hivatalos esemény előtt két nappal lemondta a meghívást, miután meghalt apjának az egyik legjobb barátja, Bob Price, és egykori versenyzőtársa, Karl Harris. A közösségi médiában kikelt a verseny ellen, és egyszerűen túl veszélyesnek tartotta, talán még halálversenynek is nevezte. Köztudott, hogy Angliában az ilyesmi nem illik, főleg angol versenyzőként íratlan szabály, hogy a TT-t támogatni kell. Így a Twitteren közölt kritikát követően több újságírót is felbőszített, akikkel talán máig rossz a kapcsolata, és noha egyetlen versenyzőt sem bírált, sőt, tiszteletét fejezte ki, és biztonságos versenyt kívánt mindegyikőjüknek, Brookes volt az egyetlen, aki becsmérelte, gazembernek nevezte, és üzente a szervezőknek, hogy látni sem akarja, mondják le a meghívást.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Doubled up at Doninghton Park! 5 races 5 wins, I would say I’m happy with that. ⚡️💥

Reddingpower (@reddingpower) által megosztott bejegyzés,

Redding erre kimérten reagált, és közölte, hogy nem megy, de sok sikert kíván. Redding nagybátyja, Daryl viszont már nem volt ennyire elnéző, és nyilvánosan pöcsnek nevezte az ausztrált, majd kussolásra intette. Nagyjából ilyen előélettel érkezett ez a két versenyző egy csapatba, ahol egészen nyilvánvaló volt, Redding már az első pillanattól kezdve mentális harcot vív Brookes ellen, és úgy próbálja megtörni, és fölé kerekedni, ahogy csak tud. Ami persze nem ritka eset két hasonló kaliberű ász esetében. Ettől függetlenül türtőztették magukat mindketten, bár utólag úgy tűnt, az ausztrál csak arra várt, hogy átvegye a vezetést, mert Cadwell Park után azonnal kifakadt, és a szezonzáró versenyek előtt kígyót-békát kezdett kiabálni a britre. Leginkább azt a Cadwell Parkban történt esetet fájlalta, amikor Redding beállt mögé, hogy tanulmányozza a motorozását. Ezt Brookes gyerekesnek nevezte és becsmérelte, mondván, azt hitte, a világbajnokságon felnőttek motoroznak, és nem infantilis alakok, akik képtelenek elfogadni, hogy egy adott pályán nem elég gyorsak. Redding nagyon erre sem reagált, távol tartotta magát a szópárbajtól, válaszul csont nélkül nyert Assenben és Doningtonban, így az utolsó fordulóra ismét némi előnnyel érkezett, miután Brookes bukott.

Három futamra volt a bajnoki címtől, miközben mindenki tudta, Brands Hatch nem az ő helyszíne. De erre a versenyre is egy új Redding érkezett. Még azt is képes volt kontrollálni, hogy rossz kvalifikációt futott, miután a szezon során először motorhiba babrált ki vele. A fedélzeti kamerából tisztán hallani lehetett, ahogy a Ducatihoz beszélni kezd: „Ne csináld ezt velem bébi, legalább ne most. Ezt nem teheted velem.” A vége az lett, hogy leszállt, és futva tolta le a pályáról. A három futamot viszont kibekkelte, és noha Brookes csont nélkül nyerte mindegyiket, Redding valahogy felzárkózott, és háromszor állt a dobogóra, ami elegendő volt a végső győzelemhez. A különbség így öt pont lett a javára, 697-692 ellenében.

Egy valami viszont már az utolsó futam előtt is tisztázódott mindenki számára, Redding, a bajnokság végeredménytől függetlenül elhagyja a brit szériát, hogy átvegye Alvaro Bautista helyét a világbajnokságon. A brit közönséget ez persze nem tette boldoggá, és talán még a csapatvezető is fújt rá kissé, mondván ugródeszkának használta, de a végeredményen nem változtat semmit, az olaszok pedig pontosan tudják, meg kell találniuk Jonathan Rea ellenfelét, a bajnokság pedig azt, hogy épp egy olyan karakterre van szükségük, mint ő, ha nem akarják, hogy a süllyesztőben tűnjenek el.

De az olasz gyár törekvéseit a bennfentesek már a szezon közben is látták, és sejtették, hogy Reddingen kívül a Ducati sem vette félvállról a bajnoki címet. Ő volt az egyetlen, aki a gyár által delegált mérnököt kapott teljes évben, Giovanni Crupi személyében. Ugyan az olasz szakember évek óta a PBM csapatot erősíti, de gyakorlatilag a gyár alkalmazottja, és minden szezonban az esélyesebb versenyző mellé helyezik. Továbbá az utolsó fordulóra, Troy Bayliss egykori álomcsapatát összefogó olasz szakember, Ernesto Marinelli is megérkezett, aki immáron a Termignoni gyárat képviselte szoros együttműködésben a Ducatival. Talán fontos kiemelni, hogy a brit bajnokságban szereplő Paul Bird féle Ducatik, és az Oxford csapatnál versenyző Tommy Bridewell speciális Termignoni rendszert kaptak az idei évre, amelynek gyakorlatilag semmi köze a világbajnokságon szereplő Akrapovic-hoz, feltehetően a teljesen más elektronika miatt.

Redding a bajnoki cím behúzása után éjszaka még pörgött egy nagyot, és privát buliban csapta szét magát, de másnap reggel már autóban ült, és Spanyolország felé tartott, hogy kipróbálja a gyár világbajnokságra szánt motorját. Itt az is kiderült, hogy a világbajnokságon nem Bautista idei főmérnöke, Giulio Nava fogja segíteni - aki tavaly még Redding főmérnöke volt a MotoGP-ben az Apriliánál - hanem vitte magával Crupit, amely minden bizonnyal nagy érvágás lehet a jövőre nézve a brit bajnokságban maradó PBM csapatnak. De a versenysport már csak ilyen.

Jelen pillanatban már az első hivatalos aragóniai teszten is túl vagyunk, ahol Redding először másodikként zárta a napot Rea mögött, majd másnap megfutotta a teszt abszolút leggyorsabb körét, miközben a kawasakis világbajnok távol maradt. Külön kiemelném, hogy érkezése előtt Redding az egekbe magasztalta Reát, noha azt is elmondta, véleménye szerint fel tudja venni vele a harcot. Nem sokkal később valaki, Rea közösségi médiában megjelenő fotóját kommentelte, mely szerint Redding jövőre le fogja vadászni, hogy begyűjtse a skalpját, melyre az ír csak annyit reagált: jó vadászatot neki.

Úgy vélem, ideges lehet, és erre minden oka megvan. Persze Reddingnek ismét tanulnia kell, ami nem lesz egyszerű, és Crupival közösen kell kitalálniuk a teljesen eltérő specifikációjú motor minden csínját-bínját, de az eddigiek alapján nem hiszem, hogy gondot okozna. Ha ezek után megkérdezik: miért szerettem bele Reddingbe? A válaszom egészen egyszerű lesz: mindazért, amit fent leírtam.

Egy valamit sajnálok igazán, hogy a brit bajnokság egyetlen idei versenyére sem mentem el, de azt mégis megígérhetem, hogy a Superbike Világbajnokság valamelyik futamán jövőre ott leszek, talpig Redding szettbe öltözve.

A cikk megírásában segítségemre volt Mat Oxley és Mike Devilock, illetve a crash.net, a amcn.com. au, az Independent és a Bennetts cikkei.