Benzinszagú nosztalgia és öldöklő küzdelem: egekben a Simsonok ára

2021.07.17. 09:17

Úgy tíz évvel ezelőtt még egész vállalható, de mindenképpen működő Simsonokat lehetett venni ötvenezer forint körül. Ma viszont már örülhetünk, ha 200-ért egyáltalán megmozdul egy S51-es. Szinte öldöklő versengés alakult ki az eladó példányokért, a legtöbb motor Németországban köt ki.

Károly bácsi éppen a közeli kisváros piacáról pöfögött hazafelé Simsonján. Borongós délelőtt volt, az ütött-kopott Star pedig már napok óta köhögött, fulladozott alatta. Az öreg most is türelmes volt egy darabig, a negyedik kényszerű cigiszünet után viszont elszakadt a cérna. Egy határozott mozdulattal letépte a csomagtartóról, a gumipókok szorításából a táskáját, a motort pedig egy jól irányzott jobbossal berúgta az útszéli árokba. Aznap inkább busszal ment haza, és felhívta fiát, hogy szedje össze a Simsont, javíttassa meg, vagy adja el, őt többé nem érdekli.

6 kep

Ennek már majdnem tíz éve. Ha Károly bácsi ma rugdosná össze surranójával, majd hagyná ott a Simsont, úgy két-háromhavi nyugdíját égetné el jelképesen egy szép nagy tábortűzben. A keletnémet kismotorok ára ugyanis valósággal kilőtt az egekig, miközben az állomány durván megcsappant. Nagyjából egy évtizede még 300-400 darabot hirdettek a hahun, ebből az első száz 50 ezer forint körül keresett gazdát. Most alig százat hoz a kereső, 200 ezerért a fellelt állapotúak mennek, a csúcs jelenleg egymillió körül mozog.

Ki veszi meg a drága Simsont?

Amikor megpróbáltam megfejteni, miért szállt el így a Simsonok ára, először a Moped 91-et kerestem meg, korábban már végigkövettük, ahogy megújul a kezeik között egy S51-es. Ők 1994 óta vannak kapcsolatban az MZA-val, vagyis a Meyer-Zweiradtechnik-Ahnatal GmbH-val, amelynek hazai képviseletét is ellátják. A német cég azért fontos szereplő ezen a piacon, mert tulajdonukban vannak a gyári alkatrészek eredeti tervrajzai. A gyártási folyamatban külön tervezőcsapat vesz részt, és a termékek tesztelését is egy erre specializált csoport végzi. Tehát egyértelműen az MZA-alkatrészek képviselik most a legjobb minőséget Simson-fronton.

A hazai közösség építésével 2010-ben kezdett aktívan foglalkozni a Moped 91, és azt tapasztalták, hogy akkoriban a fiatalok is könnyen hozzájuthattak a motorokhoz, 20 és 70 ezer forint közt skálázódtak az éppen működőképestől az egész jó állapotúig. Jól emlékszem, gimiben még nálunk is elég sokan simsonoztak, mert olcsóbb volt megvenni ezeket a gépeket, mint a japán vagy olasz robogókat, és teljesen más hangulatot árasztottak.

Simson Schwalbe-22

Eközben azonban Németországban is megerősödött a márkához kötődő közösség. Míg nálunk pár száz fő vett részt a gyorsulási versenyekkel, teljesítményméréssel, szépségversennyel színesített találkozókon, addig odakint akár többezres rendezvényeket is összerántottak. Természetesen egyfajta központ lett ebben Suhl városka, a márka szülőhazája, de 2018-ban Zwickauban is ötezer moped jött össze a fesztiválra. Az utóbbi években pedig az MZA is egyre nagyobb figyelmet fordított a rajongók megszólítására, az alkatrészek mellett simsonos relikviákat, ajándéktárgyakat is piacra dobtak.

Ebből aztán már lehet következtetni arra, hogy a Simsonok iránti keresletet, valamint a motorok árát nem a magyarországi piac veri fel az egekig, sokkal inkább attól pörög, hogy Németországban akarnak egyre többen ilyen kismotorokkal nosztalgiázni. Hogy miért? Erre többféle válasz is létezik: van, aki azért, mert régen volt a családban, és szeretne újra, és van, aki pontosan azért, mert mindig vágyott rá, de nem engedhette meg magának. Mostanra azonban olyan egzisztenciát teremtett, amibe belefér egy szépen felújított darab, még akkor is, ha itthoni fogalmaink szerint igen borsos az ára.

Ádáz csata a megmaradt darabokért

Idehaza szinte öldöklő versengés folyik az eladó példányokért, hogy aztán továbbadják azokat külföldre. A Marketplace-en böngészve nem egy olyan hirdetést találunk, amelyek mögött felvásárlók állnak, szinte bármilyen állapotú Simsonért hajlandóak kinyitni a pénztárcát. Éppen ezen a felületen hozott össze a sors György Lászlóval, aki már húsz éve simsonozik. Amikor kezdte, még nemigen volt internet, különféle újságokat járatott, a hirdetési rovatokból mazsolázgatott: megvette, megcsinálta, eladta – akkoriban aprópénzek voltak rajta, neki ez még ma is sokkal inkább kedvtelés, mint üzlet. Évente egyet-kettőt felújít, de nem ebből akar meggazdagodni, ellentétben sokakkal.

mp

László rávilágított arra, hogy a németek 2011 körül kezdték el kivinni a Simsonokat, közvetítőként volt velük egy magyar ember is, és már akkor faggatóztak, hogy nincs-e több ezekből a motorokból. Volt több, így simán hordták már tízesével-húszasával. Persze vérszemet kaptak a magyarok is, meglátták benne a lehetőséget, és nekiálltak felvásárolni, hogy aztán továbbpasszolják a németeknek. Volt, aki annyit vitt ki, hogy az ottani adóhatóság rászállt, már azért aggódott, hogy esetleg lecsukják. Nem tudni, mi történt, de egy ideje nem hallatott magáról. Mások pedig családi házat vettek a kiutaztatott kismotorokon keresett haszonból.

DSC 0344

Most ott tartunk, hogy egy valamire való hirdetés nem tölt el tíz percet a neten anélkül, hogy valaki rácsapna. Akik komolyan űzik ezt a sportot, szinte egész nap vadásznak, de az igazán nagyoknak külön embereik vannak erre a feladatra, egész hálózat lesi, hogy felkerül-e egy újabb gyöngyszem. Bejárják az országot, összeszedik a Simsonokat, sokszor egymásra licitálnak, de sajnos van olyan réteg, amelyik a fenyegetőzésig is elmegy. Majdnem mint egy maffiafilmben, csak itt nem alkoholon, fegyveren vagy kábítószeren megy a huzavona.

Ezen a szinten nagyjából mindegy, milyen állapotban van a gép, csak legyen tiszta vázszáma és motorszáma. A sláger az S51-es, de elkapkodják a Schwalbét is. Kevésbé felkapott például a Star, a pedálos SR2 egészen marginális, egyszerűen nem üti meg ugyanazt a nosztalgia-húrt. Mondjuk, nincs is sok belőle, de ez lassan a többi Simsonra is igaz. Éppen ezért a szemfüles magyarok egy időben Romániából szerezték be a motorokat, majd Bulgáriába jártak, mígnem a bolgárok felismerték, hogy nagyobb hasznot hajt, ha közvetlenül maguk adják el a németeknek a portékát.

A kereskedők tehát jellemzően 200-220 ezer körül veszik meg a fellelt állapotú, járóképes példányokat, aztán amennyire lehet, megcsinálják szépre. László szerint egy rendesen összerakott gép anyagköltsége hozzávetőleg 350 ezer forint, így összességében már félmillió fölött jár a projekt. Ezt követően van, aki maga viszi ki, másokhoz közvetlenül jönnek a német vevők, jellemzően 2000-2200 eurót fizetnek darabonként – ez átszámolva 700-800 ezer forintot jelent. Lényeges a darabszám, ha már viszik, szívesen visznek egyben többet, ezért is lehet látni a Simsonnal megpakolt utánfutókat. Akad, aki saját bevallása szerint is nyolcszáz motort adott már el kintre.

Érdekes vetülete a dolognak, hogy a német fórumokat böngészve egész gyakran előforduló kérdés, hogyan lehet felismerni a Magyarországról behozott Szimókat, és hogy egyáltalán szabad-e olyat venni. Itt persze nem minőségi problémákról van szó, hanem egyszerűen arról, hogy a kinti forgalomba helyezés tekintetében nem mindegy, hogy eleve magyar piacos gépről van szó, vagy német szempontból reimportról beszélünk. A sokszor mindenféle papírokat nélkülöző magyar gépek forgalomba helyezése macerás lehet, és sokan a CM50 beütésre, és az ebből fakadó 45 km/h-s sebességkorlátra is húzzák a szájukat.

DSC 0303

Ezzel szemben viszonylag kevés az a kismotor, amelyet eleve azzal a szándékkal vásárol meg magyar vevő, hogy megtartsa. Akit megmozgatott, és meg is tehette, pár évvel ezelőtt már beállította a garázsba, de azért most is vannak még olyan fanatikusok, akik saját kedvtelésükre vásárolják fel a Simsonokat, lehet tudni olyan Fejér megyei gyűjtőről, aki százas nagyságrendű kollekciót tudhat magáénak. Megint mások meg azért csapnak le rájuk, hogy ne kerüljenek ki az országból.

Megóvott vagy felújított?

A felújítások minőségében nagy lehet a szórás, a vevő nem lát bele a blokkba, így e pillanatban a kulcs, hogy a motor jól nézzen ki, és szép legyen a hangja. Azt ilyenkor még senki nem mondja meg, mi fog rajta rövid időn belül berozsdálni vagy széthullani. Itt sokat számíthat a kereskedő igényessége. Azt csak én teszem hozzá, hogy egy gondosan dokumentált, bizonyíthatóan normális cuccokból megvalósuló felújításnak a kasszánál talán meglesz az eredménye.

DSC 0269

Arra pedig már ismét a Moped 91-es srácok világítanak rá, hogy hatalmas különbségek lehetnek egy felújított/restaurált és egy eredeti állapotban megőrzött Simson között. Ha nagyapáink, dédnagyapáink annak idején gondosan konzerválva letámasztottak a pajtába egy jó állapotú motort, az unoka pedig mindenféle komolyabb javítás, alkatrész-cserélgetés nélkül működésre tudja bírni, akkor bizony megütötte a főnyereményt. Ha neki is kedves ez a nosztalgia, akkor van egy nagyszerű veteránja, de ha nem érinti meg annyira, akkor akár egymillió forint körüli hasznot is húzhat belőle.

hahu

Az igényes felújítás vagy restaurálás ellenben nehéz feladat, mert a piacon elérhető alkatrészek minősége elképesztően nagy szórást mutat. Sajnos vannak egészen hitvány holmik is, amelyekkel csak ideig-óráig működik megfelelően a gép. Aki viszont hosszútávra tervez, talál jó minőséget is, a korábban már említett MZA-val például közel gyári állapotot lehet elérni. Tapasztalataik szerint a németek szívesen megfizetik a minőségibb példányokat, ha lehet választani.

img 3582

Azt hiszem, most már igazán ideje lenne elővennem a sufniból a Károly bácsitól megvett Start, amely évek óta egy kosárban, darabjaira szedve várja jobb sorsát. Ja, nem eladó.

A cikk elkészítéséhez nyújtott segítséget köszönöm a Moped 91-nek, valamint György Lászlónak.