60 évvel ezelőtt robbantották fel a Nemzeti Színházat: sosem látott felvétel került elő az esetről

A Blaha Lujza téri Nemzeti Színház 1965. március 15-én történt felrobbantását azóta sem tudta kiheverni a magyar társadalom. Pontosan 60 év telt el azóta, hogy a metróépítkezésre hivatkozva lerombolták Budapest ikonikus épületét, amelyre egyre kevesebben emlékeznek már. Az NFI Filmarchívumban most feldolgozott filmfelvételek segítenek abban, hogy azok is átélhessék az élményt, akik sosem járhattak az épületben. 

Nemzeti Színház felrobbantása

Nem tudni pontosan, mi célból készült az a 40 percnyi filmanyag, amely az egykori Könyves Kálmán körúti filmstúdióból került át az NFI Filmarchívumba a rendszerváltás után. A Nemzeti Filmintézet filmtörténészei folyamatosan tárják fel és azonosítják a híradófilmgyár hagyatékát, amely több évtizednyi filmfelvételt és soha nem látott, kimaradt jelenetet tartalmaz.

Annyi bizonyos, hogy a felvételek célja a dokumentálás volt, annak ellenére, hogy a kádári kultúrpolitika kerülte a kínos esettel kapcsolatos állásfoglalást. Valószínű, hogy az akkori Mafilm egyik jóérzésű gyártásvezetője lehetett az, aki fél éven át nyersanyagot és operatőrt diszponált arra, hogy az épület bontásának előkészítése és a színház utolsó hónapjai mozgóképen is dokumentálva legyenek. Így fekete-fehérben is lenyűgöző az operatőrök munkája, ahogyan örökül hagyták azt az érzést, amit 60 évvel ezelőtt még átélhetett a látogató, amikor utoljára belépett a Nemzeti Színház Blaha Lujza téri épületébe. Érezhető a megrendültség, ahogyan kamerájukkal bejárják az épületet és a színház környékét, de az igyekezet is, ahogyan megpróbálják a lehető legplasztikusabban megörökíteni a pusztulásra ítélt épület részleteit és hangulatát. 

A dobozok fedele megőrizte a forgatás pontos dátumát is. Az 1964. október 12. és 1965. február 17. között eltelt öt hónap alatt a Mafilm operatőrei hatszor jártak a helyszínen, eltérő mennyiségű filmet fotografálva. Végjáték a Nemzetiben címmel ezekből és az NFI gyűjteményében korábban őrzött mozgóképfelvételből állította most össze az NFI Filmarchívum azt a húszperces dokumentumfilmet, amelyet az első robbantás hatvanadik évfordulóján tesz szabadon elérhetővé videómegosztó csatornáján. 

A film végigkíséri az épület történetét a Nemzeti Színház 1908-as beköltözésétől az 1965-ös bontásig, részletesen bemutatva benne a most előkerült felvételeket is. Híradófilmeket és a kihagyott jeleneteket is használja az összeállítás. Ez utóbbiak szintén most kerültek elő az egykori MOVI-stúdió „snittbankjának” feltárásakor, és korábban soha nem látott képsorokat tartalmaznak az épület bontásáról is. Minden kockája szívszorító képet őriz a végóráit élő és exkavátorokkal dacoló színházépületről.

Még légi felvétel is előkerült a lekopasztott térről, egy másik unikális amatőr filmes képsor pedig az 56-os forradalomból, amikor közvetlenül a Nemzeti mellett folyik a harc. Nem sokkal később, a beszakadt kupolájú épületben forgatta Éjfélkor című játékfilmjének egy jelenetét Révész György rendező, aki látványos emléket állított ezzel a forradalomban megsérült színháznak. 

A neoreneszánsz stílusú színházat a Monarchia-szerte, színházairól ismert bécsi iroda, a Fellner és Helmer cég tervezte, amelynek ez volt az első magyarországi színháza. A másfél év alatt felépült színház a rohamosan fejlődő főváros egyik fontos kereszteződésében állt és 2300 néző befogadására volt képes. A Blaha Lujza téri színházépület csaknem egy évtizeddel korábban épült, mint az Állami Operaház. Hatvan évvel ezelőtt történt felrobbantása hatalmas vesztesége a magyar kulturális örökségnek. Elpusztításának oka és módja máig felfoghatatlan és feldolgozhatatlan, különösen akkor, ha arra gondolunk, hogy ha ma állna, idén ünnepelnénk fennállásának 150. évfordulóját.

Borítókép: Nemzeti Filmintézet

• nemzeti színház
• robbanás
• videó
• történelem
• magyar történelem
• budapest
• Terasz