Máshol menekülni kéne, itt akkor is ünnepelnek, ha kikapunk

Néhány hónap alatt nagyot hullámvasutazott a Vecsés SE férfi kézilabdacsapata. Az előző szezonban története során először megnyerte az NB I. B-t, de ennek a lendülete nem vitte tovább, az NB I.-ben pofozógéppé vált a csapat. A szezonban mind a tizenkét bajnoki meccsét elveszítette, így nulla ponttal utolsó. 

Hogy óriási szakadék van a csapatok között, az több labdajáték magyar bajnokságában előfordul. Női kosármeccseken simán vannak 50-60 pontos különbségű győzelmek manapság is, míg az idei női kézi NB I.-ben az egri Eszterházy is nulla ponttal állt az első 9 fordulóban. De nem is olyan régen a legsikeresebb magyar labdajátékban, a vízipólóban is láthattuk, hogy egyáltalán nem könnyű pontot szerezni, felső osztály ide vagy oda (a férfi pólósok idei bajnokságában is pont nélkül áll a KSI 8 forduló után, de a Kaposvárnak is csak 1 pontja van).

A Vecsés szombaton idei utolsó hazai bajnokiját játszotta, mi is ott voltunk. A középcsapatnak számító Komló ellen próbált először pontot szerezni, ha már a múlt héten nem sikerült az utolsó előtti, akkor még csak hárompontos Mezőkövesd ellen. 

Vendégségben otthon

Az ember azt gondolná, hogy a Vecsés Vecsésen játszik, de a Vecsés Monoron van otthon. Az alig egy éve átadott, nyilván belelapátoltak egy halom tao-pénzt, szinte steril csarnoknál nincs nagy nyüzsgés öt körül, de mégis elég sok autó áll a parkolóban. Mint később kiderült, a helyi kocsmák szívhatták fel az utasokat.

A teremben egy órával a meccs előtt azonban még csak a hazai csapat van, ráérősen melegítenek a játékosok, tök üresek a lelátók, az ellenfél sehol. Sajtóbelépő után érdeklődünk. „Menjenek Antal Zoltánhoz. Ő a minden itt" – igazítanak útba minket. 

Antalról aztán kiderül, hogy tényleg ő a minden. A 2000-es évek elején került Vecsésre, ahol azzal szembesült, hogy hiába szeretné, nem tudja fiait kézilabdáztatni. „A városnak már több mint ötven éve volt kézilabda-szakosztálya, de amikor idejöttem, csak egy 30 pluszosakból álló csapat működött. Ha meg is nyerték a megyei bajnokságot, nem mentek NB II.-be, mert ott már utánpótláscsapatot is kellett volna indítani." 

Antal, akinek nincs kézilabdás sportolói múltja, hobbiból szervezni kezdett. Egy vecsési iskolában tanító, ex-NB. I-es tornatanárt kért fel toborzásra, így alakult ki egy megyei bajnokságban induló junior csapat. E mögé aztán a többi alacsonyabb korosztályt is felépítették. A női vonalon a világbajnok Csenki Györgyné volt a motor, és ma már 16 csapatot versenyeztet a Vecsés SE U8-tól felnőttig. 

„A lökést az adta, hogy a felnőtt csapat megnyerte a megyei bajnokságot és már fölmehetett NB II.-be, innen öt év múlva mentünk az NB I. B-be, amit három év után meg is nyertünk. Azt gondolom, kimagasló teljesítmény nyolc éve alatt megyéből az NB I.-be jutni. Főleg, hogy az önkormányzaton kívül sosem volt igazán nagy támogatónk." 

Kis pénz, kis kézi

A klubnak ez az egyik fő baja, a többi gyengébb csapathoz képes is csak úgy kétharmadnyi büdzséből gazdálkodnak, és nem tudnak minőségi játékosokat igazolni. „Ez egy 22-es csapdája helyzet, nincs jó játékosunk, így nem szerzünk pontot, nullapontos csapat iránt nem érdeklődik szponzor, de szponzor nélkül meg nincs jó játékos." 

A klubban most visszahívott, korábban Tatabányán a pesti PLER-ben játszó vecsésiek, vagy olyan hosszú karriert befutó kézisek is vannak, mint a most 42 éves Lendvay Péter. 

Vecsésen nemcsak klasszisokból, teremből is hiány van, edzeni sem tudnak most otthon, mert az egyetlen használható pálya abban az iskolában van, aminek éppen nincs teteje. Az NB I. B-s meccseket eddig Üllőn játszották, de az NB I.-re már az sem volt alkalmas, így kerültek Monorra. Persze így még nehezebb a vecsésieknek saját szurkolóbázist építeni. 

Antal itt befejezi, mert fotóznia kell a bemelegítést is az előírásoknak megfelelően. Azt mondja, ő ezért nem fizet külön embert, inkább a játékosokra költi a pénzt. Aztán már Mikulásként ügyködik, Sport-szeleteket és szaloncukrot tesz játékosai székeire. 

A meccs kezdetére úgy 150 ember jön össze, nagyjából 40, de nagyon hangos komlói, akik

„Itthon vagyunk” és „Vidéki suttyók” rigmussal adják meg az alaphangot, de utóbbi megjegyzést önironikusan inkább magukra, mint az ellenfélre értik. Hangban és szervezettségben egyenlőtlen a küzdelem, a vecsési keménymag ugyanis kisgyerekes családokból áll, bár lehet, hogy olykor az onnan érkező fejhangú szurkolás elég erős fegyver tud lenni. Nagyobb csapatok ellen vagy 300-an is összejönnek, az itt lévők csodálkoznak is, hogy ma kevesen vannak. De ennek az is lehet az oka, hogy utánpótlásmeccsre mentek többen a gyerekükkel. 

Az első üdvrivalgás akkor érkezik, amikor a hazai csapat megbombázza szaloncukorral a nézőket. Majd az első gólnál is a vecsésiek örülhetnek. Jól kezdődik a meccs, 3-0 a hazaiaknak, a Komló a 8. percben talál csak hetesből. A Vecsés a 18. percig vezet. Előtte Damir Stojanovic edző kis híján leszedi Antal Levente és Takó Dániel fejét, amikor egy gyorsindítást a kapusba lőnek. Időt is kér, hogy kikiabálhassa magát. A Komló négy góllal is ellép, de nem törik meg a Vecsés, a félidő végére két gólra faragja a különbséget (9-11). 

A szünetet is a Komló nyeri, már ha a sörfogyasztást nézzük. Nagyjából 20-1-re. Csokiban és kólában viszont elég nagy csapást mérnek rájuk a hazaiak. 

A második félidő elején a vendégcsapat visszaállítja a négygólos különbséget, majd öttel is vezet. A Vecsésben már Kránitz Zoltán véd, sorra hozza a bravúrokat, még nagyobb lehetne a különbség nélküle, pedig az első félidőben védő Vitáris Norbert sem volt rossz.

Még egyszer felszívja magát a hazai klub, Benmiloud Mohammed Yassine góljával egygólnyira zárkózik fel a félidő közepén, 16-17-nél bízhat az egyenlítésben is. A Komló azonban pontosabb, és sokszor leindítja a Vecsést, ami a figuráit elrontva többször otthagyja a labdát szabadon. A meccs gólját még Antal Levente szerzi egy kínai figura végén, de ezzel kell beérnie a Vecsésnek, 25-21-re veszít.

A meccs végén újabb szaloncukros szőnyegbombázást kap a lelátó, de ezzel még koránt sincs vége a jó fej mozzanatoknak. A nézők közül vagy tíz kiskölök mászik be a pályára, és nyom egy-egy tábla csokit a játékosok kezébe. 

Antalnak ez a közösségépítés is a célja, azért próbálja meg a kiöregedő játékosokat az utánpótláscsapatokhoz edzőként becsatornázni. „Látták őket a pályán, felnéznek rájuk, ezért tudnak aztán hitelesek lenni edzőként is." 

Nem szomorkodnak

Stojanovic edző nincs elkenődve, azt mondja, a jugoszláv válogatottól nem szégyen kikapni. Nem veszi komolyan teljességgel ő sem ezt a kijelentést, de a Komló is erősen épít légiósaira, bosnyák, szerb, horvát és montenegrói is van a csapatban. Pozitívumként mondta, hogy a szezonban először védekeztek úgy a játékosai, ahogy kérte, egy-egyben is jól mozogtak, de csapatként is sikerült hozniuk, amit elvárt. 

„Mi minden nap fejlődünk, de nincs sok időnk rá, és nem tudok elég játékost rotációban tartani, ha betegség vagy sérülés is van. Először vagyok ilyen helyzetben, hogy ilyen hosszú időn át nem nyertünk, nagyon nehéz ez nekem érzelmileg. Ha jól játszunk, mint most, és úgy szenvedünk vereséget, akkor szerdáig azon kell dolgoznom, hogy visszahozzam a csapatomat ebből az állapotból. Minden meccsen meg kell azt mutatnunk, hogy akarjuk ezt a győzelmet és harcolunk ezért. Ha nem szerzünk egyetlen pontot sem, akkor is a végsőkig küzdünk. Ez az oka, hogy kijönnek miattunk a nézők. Nem kell plusz motiváció, csak egy kis vérfrissítés kéne egy-két új játékossal. "

Az egyik szurkoló is azt mondja, nem baj, ha nem győz a csapata, ő úgy fogja fel, hogy az NB I. most örömjáték Vecsésnek, amibe ennyi vereség is belefér.

„A magyarok szeretik és élvezik a kézilabdát. Még akkor is ünnepelnek minket a meccs után, ha kikaptunk. Szerbiában ez nem feltétlenül lenne így, olyan gyorsan kéne elmenekülnünk, ahogy csak tudunk. Most is csokival készültek nekünk, harcoltunk, de az eredményt tekintve, nem érdemeltük meg. A gesztusért viszont nagyon tisztelem a szurkolókat" – mondja Stojanovic.

Az 14 csapatos NB I.-ben van néhány gyengébb csapat, de Antal és Stojanovic szerint sincs akkora szakadék közöttük, mint amekkora látszik. A Vecsés a Ligakupában, ahol nem játszanak külföldiek több klubbal pariban vannak, és állítják, egy-két légióssal a bajnokságban is eredményesebbek lennének. A Cegléddel, a Budakalásszal, a Mezőkövesddel vagy az Egerrel is felvehetnék a versenyt. 

Legközelebb az erős csapatnak számító Gyöngyös lesz az ellenfél, majd közel két hónapos szünet után, február elején a papíron verhető Cegléd megy Vecsésre, pardon Monorra. Meg is kérdeztem a Stojanovicot, hogyan ünnepelne, ha pontot szereznének.

„Őszintén? Először is körbefutom háromszor a csarnokot. Aztán elmegyek inni. Nem berúgni akarok, de egy egész üveg kadarkát megiszom egymagam."