Akik szembe mernek nézni a halállal

Ebben az évben omlott össze a korrupt, demoralizált, sokszor csak papíron létező egységekkel „harcoló” iraki hadsereg a születőfélben lévő Kalifátus céltudatos és kegyetlen dzsihadistáinak csapásai alatt. A térségben egyedül az 1991-es első Öböl-háború óta autonómiát élvező Kurdisztáni Régió katonái állták a sarat. A pesmergák nem csak szülőföldjük megvédésében jeleskedtek; több észak-iraki terület, például az olajban gazdag Kirkuk is nekik köszönheti azt, hogy megúszta az Iszlám Állam rémuralmát.

Nem is véletlen, hogy a Kalifátus felszámolására koalíciót kötő nyugati hatalmak a kurdokban fedezték fel a Kalifátus elleni iraki háború egyik főszereplőjét, ezért Erbíl körzetébe azonnal özönleni kezdtek a fegyverek, a kiképzők és a katonai tanácsadók. A kurdok pedig az Iszlám Állam elleni harc szimbólumaivá váltak, különösen a több kurd közösségben is nagy egyenjogúságot élvező kurd nők, akik maguk is fegyvert ragadtak az őket rabszolgasággal fenyegető dzsihadisták ellen. A női pesmergák léte önmagában is a Dzsihád arculcsapásának számított, ugyanis egyetlen iszlám fanatikus sem tud annál nagyobb szégyent elképzelni, mint ha egy nő kezétől esik el.

Az egyik legfontosabb kurd kiképzőtábor a kilecvenes évek óta működik az iraki-iráni-török hármashatár hegyvidékén, Ravendúz közelében, ahol jelenleg is 1200 nőt és férfit készítenek fel a gerillaharc és a terroristák elleni küzdelemre.

Ugyanis annak ellenére, hogy a Kalifátus Irakban már 2017-ben elveszítette az utolsó területi foszlányát is, a ravendúzi kiképzőtáborban továbbra is gőzerővel folyik az oktatás. Egyfelől ugyanis az Iszlám Állam ugyanis nem szűnt meg, csak visszatért gyökereihez, a gerillaháborúhoz és a terrorhoz. Két-három fős sejtjei előszerettel használják beszvárgási útvonalként a kurd autónom terület és Irak között fekvő határsávot, így a kurd pesmergáknak is mindig résen kell lenniük. Másfelől pedig a Kurdisztáni Régió autonómiája igen sérülékeny (Törökországgal rendszeresek a súrlódások, de a bagdadi központi kormányzattal sem felhőtlen a viszony), ezért is van szükség a „terror elleni harc” indokával kiképzett, de az önvédelemre is bevethető katonák új generációjára.

Az alapszintű fegyverhasználattól a rajtaütések szimulációjáig terjedő kiképzést és a tábor mindennapjait egy magyar fotós, Kaiser Ákos képein keresztül ismerhetjük meg.