Aidos – A szégyen fotói

Aidos. A szégyen és szerénység istennője a görög mitológiában. Ioanna Sakellaraki fotóinak fő inspirációja, ami összeköti a jelenben megélt személyes tapasztalatokat a régmúlt mendemondáival. Gyász, szégyenérzet és mitológiai szimbólumok a görög fotós képein.

Az Aidos fotói a gyász feldolgozásaként indultak. Ioanna akkor kezdett bele a sorozatba, amikor meghalt az apja. Később ehhez kapcsolódva maga a szégyen is meghatározó koncepció lett képei mögött. Görögországban egy közeli hozzátartozó halálakor az a szokás, hogy a családtag negyven napig feketében jár, és környezete gyakran megszólja azt, aki ennek nem tesz eleget. Ioanna azt mondja, ő maga nem akart ennek az elvárásnak megfelelni, pedig még rá is parancsoltak. „Arra kértek, hogy olyan módokon gyászoljak, ami nem én vagyok. Szóval én inkább a fotózást választottam az érzelmeim kifejezésére.”

Ioanna nyolc éve hagyta el Görögországot, pont akkor, amikor kezdett igazán viharossá fokozódni a hangulat a gazdasági válság miatt. Brüsszelbe ment, ahol közelről és aktívan megfigyelhette az európai politikai szcénát, miközben esténként a fotózást tanulta. Később már úgy érezte, valami olyasmit kell alkotnia, amivel kicsit jobban megérti a saját hazáját, ezért családja mellett szülőföldjét is fotózni kezdte.

Portréival, tájképeivel, csendélet képeivel a személyes tapasztalatait örökíti meg, de közben csendben utal a görög mitológiára és a mélyen gyökerező tradíciókra, amik még mindig szerves részét képezik a görög társadalomnak.

Több szimbolikus jelentésű képet is készített, amivel a mitológiára utal. Gyakori témája a ló, amit gyakran ábrázolnak különféle istenségekkel, vagy a gránátalma, amit Perszephonéhoz kapcsolnak, akit azért száműztek az Alvilágba, mert megevett pár magot belőle. Ez a történet egy következő fotón is előbukkan, csak kicsit másképp: Perszephonét siratja az anyja, akiben Ioanna saját gyászoló édesanyját látja viszont.

„Azt hiszem, az a szép a mitológiában, hogy az olyan általános érzésekről is beszél, mint a veszteség, trauma, szeretet, halál és szépség, amivel nagyobb közönséghez is tud szólni, függetlenül a származásuktól.”