Vidnyánszkyból pápa lett, leszámolás várható a színészek és rendezők szerint

A mai színházi életünk pápája Vidnyánszky Attila. Őt ugyan nem a magyar színházi élet nagyjai választották meg, hanem ő maga nevezte ki saját magát és ezt szentesítette a hatalom. És nemcsak azzal lett a magyar színházi élet pápája, hogy az alapítvánnyá alakított SZFE kuratóriumának elnöke lett, hanem hosszú évek óta már ő a magyar színházi élet megfellebbezhetetlen vezetője. Most már kimondottan a pápája. Jár neki a tévedhetetlenség vélelme. (…) Vidnyánszky, a mi pápánk, kételyek nélkül él. Pedig kell, hogy néha elbizonytalanodjon. Hiszen Vidnyánszky pápa egyben művész is, és nem művész a művész, ha néha nem vonja kétségbe a saját alkalmasságát.

Az elmúlt napokban a magyar kulturális élet sok szereplője megszólalt a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) modellváltása miatt, a fenti sorokat a Nemzeti Színház egykori igazgatója, Jordán Tamás írta a Nemzeti Színház jelenlegi igazgatójáról, Vidnyánszky Attiláról, aki egyéb címei – a Magyar Teátrumi Társaság elnöke, a Kaposvári Egyetem rektorhelyettese, az Emberi Erőforrások döntés-előkészítő testületének, a Színházművészeti Bizottságnak elnöke és még néhány – mellett a szeptember 1-jével fenntartót váltó SZFE minden fontos ügyéről döntő kuratórium elnöke is lett. A kuratórium további tagjai: Bacsa György, a Mol stratégiai ügyvezető igazgatója, Lajos Tamás operatőr-producer, Rátóti Zoltán színész-rendező és Világi Oszkár, a Slovnaft Igazgatóságának elnöke, vezérigazgatója.

Ahogy arról beszámoltunk, az SZFE jelenlegi vezetése egy sajtóhírből tudta meg, hogy felállították az egyetem új tulajdonosa, a Színház- és Filmművészetért Alapítvány kuratóriumát, és abba egyetlen olyan ember sem került be, akit az egyetem javasolt, de még az SZFE által fontosnak tartott szempontokat is lényegében teljesen lesöpörte az asztalról a kormány. A hír miatt Zsámbéki Gábor, a Katona József Színház korábbi igazgatója bejelentette, 41 év után azonnali hatállyal felmond az egyetemen, és hasonlóan tett Gáspár Máté intézetigazgató is.

Korábbi cikkünkben részletesen ismertettük, hogy bár a kormány kommunikációja szerint kizárólag az egyetem korszerűsítése, sőt még nagyobb függetlensége miatt van szükség a modellváltásra, ebben az egyetem vezetése kételkedett, részben a modellt váltó egyetemek közül csak számukra ennyire rövid, mindössze pár hónapos átállási idő, részben az egyeztetés gyakorlatilag teljes hiánya, részben pedig a jobboldal retorzióról szóló kommunikációja miatt, valamint azért, mert a kormány több mint fél éve nem hajlandó beiktatni a jogszerűen megválasztott rektort, Upor Lászlót. A két oktató felmondásából ítélve és az egyetem prominens tagjainak nyilatkozatai szerint a gyanakvás a legkevésbé sem múlt el.

Az én fiatalkoromban volt olyan képzés, hogy tudományos szocializmus, volt olyan tantárgy, hogy világnézetünk alapjai. Félelemmel tölt el az a gondolat, hogy a művészeti képzés helyett ideológiai átnevelés lesz. (…) Remélem, hogy az elmélyült gondolkodásnak köszönhetően időnként megszületik Önben egy parányi kétely, ami akár még párbeszédet is eredményezhet. Ez segítene helyes döntéseket hozni

– írta Vidnyánszkynak a helyzetet A két pápa című, most próbált előadással összehasonlító Jordán Tamás.

A ki nem nevezett rektort, Upor Lászlót a Hvg.hu kérdezte a helyzetről. Ő úgy vélte, olyan emberek kerülnek helyzetbe, akik „mintha az együtt nem működésben hinnének”, ez pedig alapvető hiba, főképp a művészeti oktatásban. Beszélt arról is, hogy a kuratóriumi névsorban egyáltalán nem vették figyelembe a javaslataikat:

Az a névsor, amit kaptunk, egy nyers és tiszta provokáció. Akik ebben a névsorban szerepelnek, vagy egyáltalán nem ismerik az egyetemet, vagy nem szeretik, és kevés olyan akad közöttük, akinek komoly színházi, filmes, oktatói gyakorlata volna

– mondta. Ő is úgy gondolja, Vidnyánszky „soha nem kereste a párbeszédet”, pedig „lett volna rá lehetősége”. Elmondta azt is, fontos, egyelőre megválaszolatlan kérdés, hogyan fog működni a kuratórium, milyen munka- és hatalommegosztásban fog működni az egyetemet vezető szenátussal. „Vannak az autonómia megőrzésének olyan sarokpontjai, amelyeken túl valóban nem folytatható a munka. Ha ezek a sarokpontok sérülnek, akkor nincs mese, akkor abba kell hagyni.”

Ascher Tamás, a Katona József Színház rendezője, az egyetem tanára a Magyar Hangnak adott interjújában közölte, a tanári karnak „nincsenek illúziói”, „a testület összetétele riasztó, szakmaiatlan”. Szerinte az első pillanattól kezdve látszott, hogy ellenségnek tekintik őket, „a cél pedig a leszámolás”.

Fullajtár Andrea, aki Zsámbéki Gábor (eddigi) osztályfőnöktársaként szeptembertől harmadéves osztályt vezet az SZFE-n, a Magyar Narancs kérdésére azt felelte, „Csak emiatt a 15 ember miatt maradok, nem akarom cserbenhagyni őket”, de úgy gondolja, 

A modellváltás szót is csak azért találták ki, mert jól hangzik, de mögötte csak einstand van, semmi más. Egyszerűen csak akarták ezt az intézményt.

Ugyanebben a cikkben szólalt meg Hegedűs D. Géza is. „Méltatlannak és elfogadhatatlannak tartom, hogy pályatársaink másokat megvetve, mindenkit lenézve, megfellebbezhetetlenül, gőgösen, erőből csak a saját akaratuk, véleményük és szándékuk megvalósításán tevékenykednek. Ez megalázó mindannyiunkra nézve” – mondta.

Elmondta véleményét a Hvg.hu-n Csáki Judit is, aki egy hasonló eseménysort már átélt: a Kaposvári Egyetemen volt színházi tanszékvezető, de az egyetemre – tudományos fokozat hiányában is – intézményvezetőnek kinevezett Vidnyánszky Attila kirúgta őt, mint később a bíróságon bebizonyosodott, jogtalanul. „Mivel ő maga is tudja, hogy a túlhatalma (nemcsak a formális, hanem az informális is, hiszen nagyon sokan járulnak hozzá a támogatását kérve) nemcsak indokolatlan, hanem szakmai értelemben érdemtelen is, ezért szerintem óvatos lesz, akárcsak eleinte Kaposváron. Nyugtatás lesz és beetetés, és talán még pénz is, esetleg új campus ígérete – aztán jönnek a lassú lépések.” Hozzátette: szerinte a hallgatók kezében van minden fegyver.

Többen megszólaltak a kuratórium tagjai közül is. Rátóti Zoltán a Mandinernek nyilatkozva azt mondta, őszintén nem érti a mérhetetlen ellenállást, és szerinte az lenne a jó, ha az egyetemen „az eddigi vonal is haladjon tovább, de kerülhessen be más értékrend is.” Bevallotta, hogy mivel sosem tanított az egyetemen, csak hallomások alapján állíthatja, hogy ott bajok lennének az oktatással, de azt kijelenti, „a polgári színházakból nem volt szinte egyetlen tanár sem az utóbbi években”, mindazonáltal „a változástól nemcsak félni kell, hanem türelemmel kezelni.” Rátóti szerint nem az új kuratórium hordoz veszélyt: „A legnagyobb veszély szerintem most az, hogy egyre mélyebbre ássák magukat az árokba”, az egyetem polgárságának tagjai pedig „magukat akarják kivéreztetni az ellenállás elnyújtásával”. Mindezek után közölte:

A kölcsönös bizalmat kellene valahogy visszahozni.

Lajos Tamás operatőr-producer, a kuratórium tagja a Magyar Nemzetnek nyilatkozott a modellváltásról. „A kuratóriumban szakmai munkát várnak tőlem. Egy rendkívül rossz állapotban lévő egyetemen igyekszik segíteni a gazdasági átalakítás, nemzetközi színvonalúvá tenni az intézményt” – mondta. Hozzátette: „Nagyon kevés mostanában az a komoly produktumokat előállító rendező, aki a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, illetve annak rendező szakán végzett.” (Ahogy az az egyetem korábbi összesítéséből kiderül, a valóság ezzel szemben az, hogy a filmes állami díjak 67%-át kapták egykori SZFE-hallgatók 1990 óta, 2010 óta pedig a díjak 57%-ára igaz ez, míg a pályakezdőknek elérhető színházi és filmes Junior Prima díjak 86%-át kapták az egyetem egykori hallgatói, ráadásul az SZFE-n kívül a világ egyetlen filmes felsőoktatási intézménye sem volt képes három egymást követő évben három hallgatói alkotással Diák Oscar-jelölést kapni, amit 2018-ban Kovács István díjra is váltott.)

Az Új Szó című lap megpróbálta szóra bírni a kuratórium tagját, Világi Oszkárt, aki a legnagyobb szlovák céget, a Slovnaftot vezeti, valamint tulajdonosa a dunaszerdahelyi focicsapatnak. Világi Oszkár szóvivőjével üzente meg a lapnak, most nem szeretne ezekre a kérdésekre válaszolni.

(Borítókép: Vidnyánszky Attila a debreceni a debreceni Kölcsey Központban 2020. június 22-én. Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt)