Meddig bírják az erdők a növekvő turistaforgalmat?

KIMG 01091
2020.08.08. 11:30
  • A Pilisi Parkerdő 65 hektáros területén évente 25 millió kiránduló fordul meg.
  • A területen a Parkerdő adatai szerint 2019-ben 168 regisztrált rendezvényen 70-90 ezer teljesítménytúrázó, terepfutó vett részt.
  • Bár arányuk töredéke a teljes látogatottságnak, a Parkerdő szerint ők koncentráltan terhelik az erdőt.
  • Ezért a Parkerdő fejenként 300 forintos erdővédelmi díjat vezetett be a rendezvények résztvevőinek.
  • A „sarc” összeugrasztotta a teljesítménytúrásokat és a terepfutókat.
  • Az erdővédelem következő lépése a legnépszerűbb és egyben leterheltebb helyszínek általános belépődíjazása is lehet.
  • Augusztus 1-től a Bakonyerdő is Pilisi Parkerdő nyomába lépett: a Bakonyban is bevezették a közösségi erdőfenntartási hozzájárulást és az ehhez tartozó ügyintézési díjat, amit a teljesítménytúrázók sarcnak tekintenek

Az elmúlt években egyre több teljesítménytúrát, terepfutó versenyt rendeztek Magyarországon. A legtöbbet az ország legnépszerűbb kirándulóhelyének számító főváros környéki hegyekben, a Budai-hegységben, a Pilisben és a Visegrádi-hegységben – ezek teljes egészükben a Pilisi Parkerdő területéhez tartoznak.

Idén év elején a szervezők kellemetlen meglepetéssel találkoztak. Az egyszeri, tízezer forintos regisztrációs díj mellé a Pilisi Parkerdő most már résztvevőnként háromszáz forintos fejpénzt (erdővédelmi hozzájárulást) is kér. Sok szervező szerint a rendezés ráfizetéses lesz, vagy ha áthárítják a résztvevőkre, akkor kevesebben jönnek. 

Nem értik, hogy ha az állam egyfelől támogatja a természetjárást, akkor miért sarcolják meg a teljesítménytúrázást, terepfutást,

ami egyszerre tömegsport, egészséges életmód, honismeret, környezettudatosságra nevelés, és sikerélmény.

Pilisi Parkerdő: kompenzálni kell a terhelést

A Pilisi Parkerdő Zrt. az erdők rendkívüli mértékben megnövekedett terhelésére hivatkozott, amikor megkerestük, hogy mi szükség volt a díjra. Mészáros Péter szóvivő elmondta, a park területén egyre jellemzőbbek a több száz vagy ezres résztvevői létszámmal szervezett túrák és sportesemények is.

A terhelést az erdőgazdálkodónak kell kompenzálnia, illetve az abból fakadó károkat helyreállítania, mondta a szóvivő. Az erdő elsősorban olyan ökológiai érték, amely sok ezer vagy akár millió növény- és állatfaj számára nyújt élőhelyet, másodsorban pedig az emberek jólétét szolgáló természeti környezet: a Pilisi Parkerdő célja és szakmai feladata többek közt e kettő egyensúlyának fenntartása, tette hozzá.

Ez eddig érthető és jogos álláspont. Ám nézzük meg a számokat:

  1. A Pilisi Parkerdő becsült adatai szerint a főváros környéki erdőket (főleg Budai-hegység, Pilis, Visegrádi-hegység) évente már 25 milliónál is több kiránduló látogatja
  2. Ebből a több mint 25 millióból mindössze 70-90 ezren vannak a Parkerdő adatai szerint a különböző rendezvényeken induló teljesítménytúrázók, terepfutók

Ez a számpár mutatja, hogy aránytalanság a terepfutókkal, teljesítménytúrázókkal megfizettetni azt a kárt, amit a náluk több mint 330-szor nagyobb kiránduló tömeg okoz. Még akkor is, ha elfogadjuk a Pilisi Parkerdő magyarázatát, miszerint az egyszerre nagyobb csoportban vonulók egyszerre nagyobb terhelést okoznak, mint az elszórtan kiránduló kisebb csoportok. (Nem mindenhol persze: az évi 31 ezres látogatottsággal büszkélkedő Prédikálószék az erdészet számlálója szerint egy szép hétvégi napon szintén elérheti az ezres kirándulószámot.)

A Parkerdő következő károkat sorolta fel, amiket elsősorban a terepfutóknak, teljesítménytúrázóknak tulajdonítanak: a nagy résztvevői létszámmal szervezett túrák és versenyek megzavarják az erdei élőhelyek nyugalmát, gyakran már éjszaka is. A sok ember egyidejű jelenléte taposási károkkal jár és talajtömörödést okoz, amely nehezíti az erdőfelújítást. A szervezett versenyek gyakran járnak az utak és ösvények mellett szórt hulladékkal.

A Parkerdő célja az volt a díj bevezetésével, hogy megossza az erdő iránti felelősséget a szervező társaságokkal, így azok az erdő általuk növelt terhelésével arányosan járulnak hozzá az erdő fenntartásához. Mészáros Péter hozzátette azt is, hogy a szervezők értik, elfogadják és támogatják az erdőfenntartási hozzájárulás bevezetését.

Tényleg elfogadják?

Több mindenre kíváncsiak voltunk, amikor véleményszondázó felhívást tettünk közzé a teljesítménytúrázók 13 ezres közösségi oldalán, de az rögtön kiderült, hogy a többség nem támogatja a lépést. Számos teljesítménytúra- és terepfutás-szervezővel beszélgettünk a háttérben, akik érdekes képet vázoltak fel témában. 

Kiderült, hogy az erdővédelem mellett nagy szerepet játszhatott a Parkerdő döntésében az is, hogy ebben a sportban/mozgalomban az utóbbi években egyre nagyobb pénzek vannak, valamint az is, hogy teljesítménytúra-szervezők sem mindig kérik meg a szükséges engedélyeket. De előbb nézzük meg, hogy lett a teljesítménytúra és az abból kifejlődött trail (terepfutás) mára tízezreket, sőt egyes becslések szerint több mint százezer embert is megmozgató, profitábilis tömegsport.

Mint azt az egyik régi szervező összefoglalta, a teljesítménytúrázás a 90-es években még gyerekcipőben járt. Alig volt pár túra, és azokon is csak 100-200 résztvevő volt. A 2000-es évek elején jött a nagy bumm. A túrák száma ugrásszerűen megnőtt, és a résztvevők száma is szépen növekedett. 2006-ban megjelent a kistestvér: a Kinizsi Százas teljesítménytúrához csapódva megrendezték az első terepfutást, sportzsargonban trail-t.

A terepfutók innentől kezdve egyre gyakrabban indultak a teljesítménytúrákon, de az utóbbi időkben a magasabb igények miatt (és jóval magasabb nevezési díj mellett) egyre több a külön trail. 2020-ban már több mint ezer teljesítménytúra van a naptárban, és száznál is több trailt rendeznek, minimum félmillió indulóval. (A versenyek java része a fővárostól nem messze, a Pilisi Parkerdő területén van.) Hogy milyen egy teljesítménytúra? Nemrég részt vettünk az egyik nevesebben, a Piros 85-ön:

Üzleti szemlélet vs. szívből rendezés

2010 környékén megjelent az üzleti szemlélet a műfajban. Egyre inkább elkülönültek egymástól a régi iskola hívei, azaz a „szívből-nonprofit módon” szervezők, és azok, akik üzletet (is) láttak a dologban, nevezzük őket „megélhetési” szervezőknek. Az előbbiek közül a kisebbek bajba kerültek, mert a „megélhetésiek” a profi marketinggel, magasabban kínált színvonallal elszívták a túrázók egy részét, a terepfutásba pedig egyre inkább beszivárgott a sok tízezres utcai futóversenyek profizmusa (az áraival együtt). Ki is alakult egyfajta törésvonal a három rendezői csoport között, ami az erdővédelmi díjjal még inkább a felszínre került.

Mennyit lehet keresni egy teljesítménytúrával?

Egy átlagos, 200-300 résztvevős teljesítménytúra fajlagos költségei hozzávetőlegesen a következők: itiner (szöveges útvonaltérkép) 100-150 Ft, oklevél 100-150 Ft, kitűző 150-200 Ft, ellátás (itt van igazi különbség a túrák között: zsíros deszka vagy komoly frissítés) 200 Ft-tól felfele, erdészeti engedély 5000 Ft, a zöldhivatali engedély 10000 Ft, de ez lehet 0 is (a Pilisi Parkerdő szerint jelentős számú rendezvény nem, vagy méreténél kisebb létszámra kér engedélyt).

Összeadva kijön 800-900 Ft költség, az átlagos 1500-1700 Ft-os nevezési díjból a többi a nyereség, tehát jó esetben, sok résztvevővel akár 100 ezer-200 ezer forint. (Egyes szervezők szerint előfordult már milliós nyereség is némelyik túra után.) Egy trail-nél magasabbak a költségek (érem, meleg étel a célban, rajtszám, időmérés, mentő, eszközbérlés, komoly frissítés pl izotóniás ital, szalag, stb), ami jó esetben 4500 forint körül jön ki, de magasabb a nevezési díj is. Optimális esetben itt még nagyobb pénzt lehet szakítani, mint a teljesítménytúráknál.

Visszaérkeztünk tehát az erdővédelmi díjhoz, amit a Pilisi Parkerdő valamiért hamar átkeresztelt erdőfenntartási hozzájárulásnak. Több szervezői és „nem hivatalos” véleményt összegezve a kezdet valahogy úgy nézhetett ki, hogy az erdészeknek 2019 januárjában „egyszerre lett tele a tökük azzal, hogy több száz, akár ezer fős csordák lejárják az erdőt”, azzal, hogy „amikor utánanéztek, kiderült, hogy van, aki az alap engedélyeket se kéri meg erre”, és azzal, hogy „egyes versenyekben micsoda pénz lehet a díjak alapján”. Ebből a három, részben igaz állításból végül azt ötölhették ki, hogy fizetniük kell a szervezőknek. Az első változat a bevétel 10%-a, aztán gyorsan lementek 5%-ra, végül némi egyeztetés után idén év elejére kialakult az indulónkénti 300 forint.

Az egyeztetés folyamata váltotta ki a legnagyobb vitát a mintegy 50 teljesítménytúra-szervező egyesület, cég között. A parkerdős egyeztetésekre legaktívabban a trailes szervezők jártak el, valamint néhány teljesítménytúrás, akik, mint mondták, „a szabályosság, tiszta piac hívei”. Az egyeztetésről távol maradt, egyes vélemények szerint kiszorított, más vélemények szerint „nem túl nagy érdeklődést mutató” szervezetek most azzal vádolják a tárgyaló szervezeteket, hogy a hátuk mögött állapodtak meg a Parkerdővel, tették mindezt felhatalmazás nélkül.

Sportrendezvény vagy klubtalálkozó?

Sokan úgy vélik, hogy a teljesítménytúrák nem sportrendezvények, sokszor közelebb vannak a klub-, a lokálpatrióta-, sőt, baráti rendezvényekhez, ezért nem is lehet számon kérni rajtuk szigorú szabályokat. Többen is elismerték, hogy néha ki-kimaradt az engedélykérés, vagy kisebb létszámra kértek (előre nem lehetett tudni), és nem ártana, ha az alapszabályokat azért minden szervező betartaná. Volt aki szerint a Parkerdőnek inkább az engedélyek komolyabb ellenőrzésére kellene energiát fordítania, nem a rendezvények megsarcolására.

A 300 forintos résztvevőnkénti díjat többek szerint tovább lehetne cizellálni, profitra hajtó és közösségi szervezetek szerint. Abban viszont szinte mindenki egyetért, hogy ebből a díjbevételből a Pilisi Parkerdő biztos nem tudja kompenzálni a 25 milliós éves látogatói terhelésből fakadó károkat. 

A teljesítménytúrák szervezői – igaz, sokszor hatósági behatásra –, már évek óta próbálják csökkenteni az erdő terhelését. Sok nagyobb sikerű esemény már létszámkorláttal, előnevezéssel fut, el is kapkodják gyorsan a helyeket. A legnépszerűbb hazai teljesítménytúrán, a Gerecse 50-en már februárban betelt az 50 kilométeres táv nevezési listája. Ezen a teljesítménytúrán korábban tízezer induló is előfordult, aztán bevezették a létszámstopot, és nyolcezerre korlátozták az indulók számát.

Felvetődött az is, hogy ha fizetni kell, akkor miért csak a teljesítménytúrázók, terepfutók fizessenek? A szomszéd országokban, Ausztriában vagy Szlovákiában számos példa van arra, hogy az olyan népszerű természeti útvonalakért, mint nálunk például a Rám-szakadék, fizetni kell a kirándulóknak is egy kisebb méretű, a hely fenntartására fordított belépődíjat. Megkérdeztük a Pilisi Parkerdőt arról is, hogy elképzelhetőnek tart-e hasonlót a jövőben, amire azt válaszolták, hogy a hagyományos értelemben vett látogatók számára továbbra is díjmentes az erdők látogatása, az említett külföldi példákat a cégnek nem áll szándékában követni.

Azt viszont elmondták, hogy a rendezvények után beszedett díjat az erdőre és a rekreációt szolgáló infrastruktúra fenntartására fordítják. Mint közölték: nem cél a behajtás, miképp a szankcionálás sem. Abban hisznek, hogy a közösségi erdőfenntartási hozzájárulást minden jóérzésű, a természeti értékek megóvására érzékeny szervező és résztvevő önként vállalja és befizeti, s hogy azokat, akik ezt megtagadják, saját közösségük ítéli meg kedvezőtlenül.

A Pilisi Parkerdő nem az első cég, amelyik erdővédelmi díjat kért a teljesítménytúrázóktól. Néhány éve a Mecsekben is megpróbálták ezt, de gyorsan le is tettek róla. Ettől függetlenül elképzelhető, hogy a népszerűbb hegységekben, a Mátrában, Bükkben vagy a Bakonyban hamarosan felbukkan egy hasonló kezdeményezés.

A koronavírus miatt bevezetett korlátozások az év első felében hónapokra befagyasztották a teljesítménytúrázást. A korlátozások feloldása után ismét lehet teljesítménytúrát szervezni, júliustól megszaporodtak az események a teljesítménytúra-naptárban. A konfliktust újra felszította, hogy augusztus elsejétől a Bakonyerdő Zrt. is bevezette a 300 forintos fejenkénti erdőfenntartási hozzájárulást a száz fő feletti teljesítménytúrákra, amit még megfejelt 15 ezer forintos ügyintézési díjjal. A környezetre általában kínosan ügyelő teljesítménytúrázók most úgy érzik, hogy velük fizettetik meg azokat a károkat, amiket az alkalmi kirándulók tömegei okoznak.

2012-ben, a teljesítménytúra-boom környékén az Index Bakancslista stábja részt vett az egyik legpatinásabb teljesítménytúrán, a Kinizsi Százason, amin 100 kilométert kell legyalogolni 24 óra alatt. Ilyen volt belülről:

Gyilkos túra magyar rögökön

Borítókép: Martiskó Gábor / Index