A Gutenberg-galaxis lottóesélyei, avagy mi lesz a folyóiratokkal?

Mint a géppisztoly-kerepelés, úgy pattogtak az érintettek válaszai már másnap reggel az új kulturális miniszter Index-interjújára. Jómagam is egy golyó vagyok az elégedetlenség tárjában. Az igazság az, hogy én már az előd – Csák János – Index-interjújára is szerettem volna „lövöldözni”, de valahogy elsikkadt a folyóirat- és könyvkiadás mindennapi robotjában. Azonban nem sokkal előtte, szintén az Indexen, vázoltam a problémát, az írott kultúra hanyatlását, s benne az állam szerepét és felelősségét. 

Csák Jánosnak azt feleltem volna, hogy fontos felvetés és iránykijelölés, hogy a kultúrát tartsa el a közönsége, csak a magyar történelem újkori tragédiái ezt lehetetlenné tették. Ugyanis azt a hagyományosan kultúrafenntartó réteget kigyomlálták a magyar televényből (a magyar zsidóság kiirtásával, a németek kitelepítésével s a magyar arisztokrácia rapid földönfutóvá degradálásával) amely hagyományosan betöltötte ezt a nemzet életében oly meghatározó funkciót. Minderre még rátelepedett a szocialista rendszer negyvenéves elmélete és gyakorlata – melynek egyébként voltak pozitív elemei is, nevezetesen, hogy a kultúra nem áru – s ez az örökség még jó időre a fejekben ragadt. Azt írtam volna, hogy a kultúra nagy részének önfenntartására még várni kell vagy száz évet, amikorra újra a maga szerves fejlődése által kialakulhat egy új kultúraeltartó réteg – mind a fogyasztók, mind a mecénások révén.

Régi paripámon lovagoltam volna ekkor is: az állam két legyet/feladatot üthetne egy csapásra: a könyvtárak ellátásával segíthetne a leghasznosabbana Gutenberg-galaxis fenntartásában, ahogy ezt nálunk gazdagabb államok is teszik.

Hankó Balázs interjújának a folyóirat támogatása megvonásával kapcsolatos része azonban kizár minden párbeszéd-lehetőséget. (A szintén elmaradt könyvkiadói támogatásokról említést sem tesz.)

Idézem:

Említették a folyóiratokat. Igaz, hogy a tavalyi évben nem abból a forrásból kaptak, amiből eredetileg kellett volna, de a Nemzeti Kulturális Alapnak van saját lábon álló finanszírozása az ötös lottó bevételeiből. Ha minden elemet összegyűjtök, akkor a folyóiratok 1,5 milliárd forintos támogatást kaptak. Szóval mondhatom azt is, minél többen lottózzanak, mert az a kultúrát is támogatja!

Egy bizonyos, általam vezetett (magyar zsidó kulturális) folyóirat, a Múlt és Jövő nem kapott semmilyen értesítést erről a lottónyeremények útján történő kultúralélegeztetésből, noha a rendszerváltás óta az állam támogatta azt a „kulturális erőteret”, amelyet betöltöttünk. (Erről csak szintén egy Index-cikkből lehetett homályosan érzékelni valamit.) A szerencsés díjazottak, valamint az őket kijelölő bizottság – ha volt ilyen – összetétele szigorúan elkerülte a nyilvánosságot. S ha ez így van, akkor ez az osztogatás nem tartozik az állami támogatás fogalomkörébe. Hiszen az állam felelőssége nemcsak a támogatás megadásában és a kiválasztásra érdemeseknek történő eljuttatásában merül ki, hanem a pályázatok elbírálásának értékalapú lebonyolításában, amihez hozzátartozik a pályázatlebonyolítás minden mozzanatának teljes nyilvánossága is. 

A rendszerváltás után kialakult a magyar kultúra Nemzeti Kulturális Alap révén történő támogatása. Erre lehetett építeni. Ez megszűnt. Megszűnt?

Ezt kérdezném tisztelettel a magyar kultúra új felelősétől. A pontos – lehet fájdalmas – válasz fel fog érni egy lottónyereménnyel. 

A reakcióm az én szerencsedobozba bedobott szelvényem. 

A szerző író, a Múlt és Jövő zsidó kulturális folyóirat főszerkesztője. 

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

(Borítókép: gevende / Getty Images)