Nyugdíjazza-e Trump a párizsi klímaegyezményt?

Az Egyesült Államok új elnökének, Donald Trumpnak a beiktatásával új időszak vette kezdetét a klímaváltozás elleni küzdelemben. 

Trump egyik első rendelete a világ első számú szuperhatalmának a párizsi klímaegyezményből való kiléptetése volt. Sorsfordító történés ez, amelyet sokan még fel sem fognak. Sorsfordító, hiszen a Párizsi Megállapodás a világ legátfogóbb globális projektje, amelyben – egy-két kivételtől eltekintve – a Föld minden országa részt vesz. Sorsfordító, mivel más és több, mint általában a globális célok. Ez nem csak egy általános globális célkitűzés, mint a járványok, a szegénység vagy az éhezés felszámolása, a demokrácia terjesztése vagy a szólásszabadság garantálása.

A párizsi klímacélokhoz politikai döntések, megállapodások, jogszabályok, intézmények, kereskedelmi mechanizmusok, felelősségek társulnak. És leginkább sorsfordító, nekünk, európaiaknak, magyaroknak, azért, mert az EU mindent meghatározó programja az European Green Deal a párizsi egyezményen alapszik.

Ugyanezt a döntését Trump 2017-ben már egyszer meghozta, de az elnöki határozat végrehajtása sok időt vett igénybe, így azt pár héttel a hatályba lépést követően a Biden-adminisztráció visszavonta. Trump most egyéves határidőt adott a végrehajtásra, de ha jogilag meg is támadják a döntését, a gyakorlatban bármikor fittyet hányhat a Párizsban született dokumentumra. 

Ebben a helyzetben leginkább két dolgot tehet az ember. Az egyik, és ez legvalószínűbb, hogy megállapítjuk: 

A Párizsi Megállapodás fő célja, hogy a globális átlaghőmérséklet-emelkedést jóval 2 °C alatt tartsák az iparosodás előtti szinthez képest, és erőfeszítéseket tegyenek annak érdekében, hogy a hőmérséklet-emelkedés ne haladja meg az 1,5 °C-ot. Ez azért fontos, mert a tudományos kutatások szerint az 1,5 °C-nál nagyobb felmelegedés súlyosabb természeti, gazdasági és társadalmi következményekkel járna. Ennek a célnak az elérése érdekében az egyezményben részt vevő közel 200 országnak csökkentenie kell az üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátást. Többen vállalták, hogy nem fognak több ilyen káros gázt kibocsátani, mint amit a környezet el tud nyelni, így klímasemlegessé válhatnak. Az Európai Unió ezt 2050-re ígérte.

Ígéretét betartandó, az EU-nak az elmúlt 10 évben a 10 százalék feletti globális ÜHG-részesedését 7 százalék körülire sikerült leszorítani. Az 1990-ben mérthez képest a kontinens átlagosan 37 százalékkal csökkentette az ÜHG-kibocsátásait 2024-re. Magyarország ebben éllovas, tavaly 43 százalékos mérséklést ért el. 

A baj az, hogy a klímaváltozás nem áll meg a kontinens földrajzi határainál. Miközben az EU húsba vágó módon nyeste vissza kibocsátását, a világon folyamatosan romlott a helyzet. A szén-dioxid-molekula légköri koncentrációja, amely az ÜHG nagyjából 2/3-át adja, 400 ppm volt 2015-ben (ennyi CO2-molekula van egymillió légköri részecske között), és nagyjából 420 volt 2024-ben. Mi, európaiak, mi, magyarok hiába vállalunk áldozatot, ha a többiek nem köteleződnek el jobban a csökkentés mellett. India, Kína, Oroszország és az Egyesült Államok adja a globális ÜHG-kibocsátás több mint felét, míg Magyarország az emisszió mindössze 0,1 százalékáért felelős. 

A médiában fel-fel tűnnek lelkesítő, ám félrevezető tartalmak arról, hogy egyes országok már megcsinálták a zöldfordulatot, vegyünk róluk példát. A csúsztatás általában ott van, hogy ezek az anyagok a villamosenergia-termelésről szólnak, és nem az energiafogyasztásról. Ha a villamosenergia-termelés helyett a teljes energiafogyasztást vesszük alapul, be kell ismernünk, valójában nincs a világon zöldátállás.

A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) vagy az Energia Intézet (Energy Institute) adatait alapján a világ primer energiafogyasztása az elmúlt évtizedben tovább nőtt. (Az Energy Institute szerint 152 ezer TwH-ról 172 ezer TwH-ra.) Az adatok mögé nézve azt láthatjuk, hogy a növekvő energiaigény következtében hiába adtunk át rengeteg megújulóenergia-termelési kapacitást, a párizsi klímaegyezmény elfogadása óta a fosszilis energiahordozók (szén, gáz, kőolaj) aránya a globális energiafogyasztáson belül alig csökkent, 2015-ben a megdöbbentő 80–90 százalék (!) közötti sávban volt, csakúgy, mint napjainkban.  

Emiatt a célként kitűzött 1,5–2,0 fokos hőmérsékleti küszöbérték elérése még az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének (IPCC) saját számításai szerint is csak 2100 körül lehetséges, hamarabb valószínűleg nem.  

Trump véleményem szerint nem azért lépett ki a párizsi klímaegyezményből, mert klímatagadó lenne, hanem mert szerinte a megállapodás miközben óriási áldozatot kíván az amerikai állampolgároktól és gazdaságtól, hatástalan, nem oldja meg a klímaváltozás problémáját! Trump döntésével az Európai Unió így egyedül maradt az ÜHG csökkentése mellett komolyan elkötelezett, mérvadó szereplők sorában. 

Az elmúlt egy-két évben olyan európai nagyvárosokban voltak tömegtüntetések a megélhetési költségek emelkedése miatt, amelyek a világon a magas életszínvonal, a jólét szimbólumai. Demonstrációk voltak többek között Brüsszelben, Párizsban, Prágában, Berlinben és Bécsben. Több mint két tucat uniós országban voltak gazdatüntetések. Korábban nem történt még olyan, hogy a gazdák nemzetközileg egyeztetett módon, közösen léptek volna fel az uniós vezetés ellen. A tüntetéseket minden esetben az okozta, hogy az EU a háborús helyzet és a gazdasági nehézségek ellenére sem volt hajlandó lazítani a zöldátállás szigorán.

A társadalmi feszültségek a politikai érdekképviseleti erőtér módosulásában is megmutatkoztak tavaly. Az európai parlamenti választásokat követően a magukat zöldpártokként azonosító politikai erők képviselete egyharmadával visszaesett. Franciaországban és Németországban, a kontinens két legerősebb államában belpolitikai krízis alakult ki, a zöldek mindkét országban óriási népszerűségvesztést kénytelenek elkönyvelni. 

A háborúk és a zöldátállás együttes hatásaként az EU gazdasága jól láthatóan szenved, versenyképességünket folyamatosan veszítjük el. Az EU GDP-je 2023-ban 0,4 százalékkal nőtt, 2024-ben a várakozások szerint 0,9 százalékkal bővül majd. A globális GDP-növekedés üteme ebben a két évben 3 százalék körül alakult, az EU és az EU kívüli világ közötti versenyképességi és gazdasági teljesítőképességi olló az elmúlt 10 évben gyorsan zárult.   

A társadalmi, a politikai és a gazdasági helyzet okán kerülni kellene a tabukat. Klímaváltozás van, megoldandó feladata az emberiségnek, de ki kell mondani, hogy a jelenlegi keretek és eszközök nem működnek. A párizsi egyezményt ugyanúgy fel kellene váltani egy új megállapodással, mint ahogy a korábbi kiotói egyezményt. 

Álláspontom szerint fenn kell tartani a kibocsátáscsökkentési törekvéseket, de tudomásul kell venni, hogy a szén-dioxid átlagosan akár több mint 100 évet is meghaladó légköri kiülepedési ideje miatt akkor is csak többgenerációs időtávban tudnánk csökkenteni a melegítőgázok káros hatását, ha holnaptól minden ÜHG-emissziót nullára vágnánk vissza.

A klímaváltozás hatásai azonban itt vannak velünk, ezért a mitigáció (mérséklés) helyett a klímaváltozáshoz való alkalmazkodásra (pl. vízgazdálkodás, hőszigetelés, a mezőgazdaság átalakítása, zöldurbanisztika) kellene sokkal több pénzt költenünk. Különösen nekünk, magyaroknak, ez az érdekünk. Európa már most kiemelten szenved a klímaváltozás negatív hatásaitól, a Kárpát-medence pedig a kontinens tíz legsérülékenyebb térsége közé tartozik. A melegítő klímagázok helyett a természetes környezetünk megóvására, a természetvédelemre, a környezeti sokszínűségre jobban kellene fókuszálnunk, erről teljesen megfeledkeztünk az elmúlt évtizedben. A mostaniál sokkal több forrást kellene szánni kutatás-fejlesztésre, oktatásra, a szegénység elleni küzdelemre és a béke megteremtésére, mert aki éhezik, vagy veszélyben az élete, az nem törődik az éghajlatváltozással.

Az előbbi módszerrel kényszeríteni lehet a szereplőket, de nem lehet velük megszerettetni a környezetvédelmet. Inkább legyenek közönyösek az emberek, mint hogy a zöldpolitika a klímaváltozás ügyének ellenségévé tegye őket – mert most ez történik. Ha gazdasági, társadalmi feszültséget okozunk, ha az emberek és a vállalkozások érdekeit folyamatosan háttrébe szorítjuk a környezet érdekére való hivatkozással, azzal tesszük a legnagyobb kárt az éghajlatváltozás elleni küzdelem ügyének. A társadalmi, a gazdasági és a környezeti érdekeknek egyensúlyban kell lenniük, kéz a kézben kell járniuk, egyiket sem szabad érvényesíteni a másik kárára.

Én ezt látom a Trump-féle kilépés hátterében, és ezen kellene elgondolkodnia az Európai Uniónak is.

A szerző a Mathias Corvinus Collegium Klímapolitikai Intézetének stratégiai és kommunikációs vezetője.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.  

(Borítókép: A GmbH leunai telephelyén a nyersolaj a föld feletti csővezetékeken keresztül áramlik a finomító lepárlóüzemébe 2018. november 15-én. Fotó: Waltraud Grubitzsch / picture alliance / Getty Images)