A „forradalmi” és az „ellenforradalmi” demokráciáról

fortepan 159613
2025.01.29. 10:55

A magyar rendszerváltás kapcsán – amely, mint köztudott, alkotmányos vagy más szóval: határolt forradalom volt – szokás Antall József híres mondását idézni: „tetszettek volna forradalmat csinálni”. A mondás arra utal, hogy az igazán mélyreható változás azért nem állott be – s az Antall-kormány azért nem tudott átütő eredményeket elérni , mert valójában nem történt radikális szakítás a múlttal.  

Ebben az írásban azt állítom, hogy Magyarországon – egy értelemben bizonyosan – radikális átalakulás történt. Ez a terület az új rendszerről, a demokráciáról való gondolkodás. Itt ugyanis egyik pillanatról a másikra megszakadt a folytonosság (ami például a régi elitek átmentődése tekintetében egyáltalán nem szakadt meg), és azzal a gondolattal szemben, hogy a szocializmus modellje bármilyen formában reformálható, a demokrácia megvalósításának programja került megfellebbezhetetlenül napirendre. 

Ez azonban még mindig nem forradalmi változás, különösen akkor nem, ha a már zárójelben említett elitek vonatkozásában nincs is alapvető változás. A forradalmi jelleget nem a demokrácia és a nem demokrácia közötti gondolati váltás adja, hanem a demokrácia értelmezésének alternatívátlansága. Az rendjén való, hogy a demokráciának megszűnt a rendszerszintű alternatívája, az azonban mindenképp elgondolkodtató, hogy a demokrácia győzelme a demokrácián belüli alternatívákat is zárójelbe tette.

 A demokrácia két értelemben is forradalmi módon tört utat magának.

Először is filozófiai értelemben: a demokrácia csak mint liberális demokrácia lehetséges. Másodszor a demokrácia csak a történelemből kilépve, a történelmet elhagyva, a történelmi tapasztalatok meghaladásával valósítható meg. E két posztulátumot nyugodtan nevezhetjük forradalminak, az így előálló helyzetet pedig alternatívahiányosnak.

Természetesen az, hogy itt valami korai ellentmondás van, a legtöbben akkor nem fedezték/fedeztük fel. S éppen azért nem, mert a demokrácia győzelme (a diktatúra fölött) magától értetődőnek tűnt. Nem vettük észre, hogy a demokrácia azonban már indulása pillanatában maga fölött is győzött. Győzött azzal, hogy „totális” pozíciót választott magának. Nem azt mondta, hogy ettől kezdve egy olyan rendszer jön létre, amelyben a demokrácián belüli alapkérdések megvitatása is lehetséges, hanem azt, hogy a demokrácia csak egyféle, csakis liberális lehet. Ezt pedig nem tekinthetjük másnak, mint forradalmi tannak, s a forradalmak egyik jellemzője, hogy megteremtik a magukkal szembeni ellenforradalmat.

Aminek egyszerű módon elejét lehetett volna venni. Csak annyit kellett volna kinyilatkoztatni, hogy a demokrácia egyetemes győzelme nem jelentheti a helyi sajátosságok felülírását; másrészt azt, hogy a liberális demokrácia nem a történelem ellenében, hanem a történelmet ismerve és továbbgondolva lehet csak sikeres.

Nem ez történt, s emiatt hamar meg is jelentek az ellentendenciák.

Az első esetben a magukat „csak” demokratáknak vagy a liberálisokhoz képest „másként” demokratáknak nevezők szembefordultak a liberalizmussal. Másodszor a liberális demokráciát a történelemtől elválasztókkal szemben a történeti tudatúak felsorakoztak, és elkezdtek történelmi folyamatokat újra megjeleníteni. 

A forradalmi tan erre sem jól reagált. Nem tudott mit kezdeni azzal, hogy a liberális demokrácián belül könnyen keletkezhet feszültség a két komponens képviselői között, s azt sem jól értette, hogy a történelem nemcsak hordalékokat sodorhat elénk, hanem olyan mintázatokat is, amelyek valamiért korfüggetlenek, azaz túlélnek mindent. 

Ezzel szemben belemenekültek abba a magyarázatba, hogy a liberális demokráciával szembefordulók autokraták, és a jelennel szemben a történelemhez fordulók régi diktatúrákat akarnak újjáéleszteni.

Egyiknek sem sok köze van a valósághoz. Ha tárgyszerűek vagyunk ugyanis, akkor az egyetlen dolog, amihez e két dolognak köze van, az éppen a győztes eszme forradalmi öntételezése. A forradalom ugyanis nem kinyit, hanem lezár. Ha elzavartuk a régi rendszer híveit, akkor már csak mi vagyunk itt, s nekünk jogunk van az új demokratikus világ alapjainak lefektetésére. Ezek az alapok pedig nemigen teszik lehetővé az ellentétes demokráciaértelmezések plurális megnyilvánulását.

Nem szükséges most belemennünk a részletekbe. Részletek alatt most nem is eseménytörténetet, hanem a folyamatokról való percepciók alakulását érthetjük. A percepciók a politika ugyanolyan szerves részei, mint a politikai objektivációk, mondjuk, az intézmények. Ha bármely tábor tartósan azt érzékeli, hogy az ő demokráciáról vallott nézetei (akármilyen okból) nem tudnak kibontakozni, nem tudnak a politikai diskurzus szerves részévé válni, az a tábor (már persze, ha nem akar behódolni), egyet tehet: megpróbálja kifejezésre juttatni saját értelmezését. 

Ami akár radikálisan is eltérhet azokétól, akik az uralkodó értelmezést képviselik.

S akkor már az „ellenforradalomnál” tartunk. Ha valaki azt kérdezi, miért is merült fel már a ’90-es évek második felében az a gondolat, hogy „kormányváltásnál többre, rendszerváltásnál kevesebbre” van szükség, annak azt válaszolhatjuk: nem elsősorban azért, mert a régi rendszer elitje bizonyos mértékig a folyamatok részese maradt. Ez akár elnézhető probléma, már csak azért is, mert a történelem szinte sosem szelektálja ki az új rendszerből a régi szakértőket. Az új rendszereknek ugyanis nincs elegendő szakképzett kádere, tehát voltaképpen rászorulnak a régiekre. Antall József idézett mondata tehát ironikus is, mert ő bekalkulálta ezt, és a hozzá képest radikális személycseréket követelőknek mondta azt, amit.

Ezért az „ellenforradalom” gondolatát nem is itt, hanem eszmei síkon kell keresnünk. A liberális demokrácia nem volt kellőképpen inkluzív rendszer, és első évtizedében a legkevésbé tudta elérni, hogy abba mindenki (vagy legalább a társadalom nagy többsége) beleértse magát. Azok, akik „kívülállónak” vagy kívül hagyottnak érezték magukat, elkezdtek hadakozni ellene, s küzdelmükben arra jutottak, hogy az ő kimaradásuk a liberalizmus túltengéséből következik. Igazuk volt ebben? Objektíve nem lehet megmondani. Szubjektíve viszont bizonyosan, merthogy percepciójukban az, ami az első évtizedben történt, nem egyezett az ő demokráciáról alkotott képével.

A forradalmi demokrácia tehát ellenforradalmi demokráciát szült, és ma ennek az alapkonfliktusnak vagyunk részben az örökösei, részben elmélyítői.

Elmélyítői azért, mert természetesen ma már mindegyik oldal volt kormányon, mindenki kipróbálhatta saját demokráciafelfogását, és mindenki bebizonyította, hogy egyfelől nem érti a mai problémák kezdetekhez tapadó hagyományát; másrészt arra is képtelen, hogy exkluzívból inkluzívvá változtassa a maga demokráciáját. 

Ady annak idején a „Magunk szerelméről” írt, mi pedig azt regisztrálhatjuk, hogy a „magunk demokráciái” hadakoznak egymással. Nyilván a jobboldal demokráciája most már egyhuzamban tizenöt éve, amely jottányit nem vitte előbbre az inkluzivitást, de a másik oldalnak sem kell a szomszédba mennie, ha arról van szó, hogy a jobboldali „önkényuralom” helyébe majd a maga (Fél-Magyarország) rendszerét állítsa. 

Pedig csak kevesebb forradalmi hév kellett volna. És több érzék az irányba, hogy az egyetemes mérce nem jelent egyengondolkodást. Ennyi lett volna a recept, és ennyi ma is.  

A szerző politológus, a Méltányosság Politikaelemző Központ vezetője.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

(Borítókép: Magyarország, 1988. június 27. Fotó: Máriás Móni / Fortepan)

Ehhez a cikkhez ajánljuk

  • Vélemény
Mindenki számol – az új Bajnokok Ligája mérlege

Mindenki számol – az új Bajnokok Ligája mérlege

Dénes Ferenc: Siker vagy veszélytelen Szuperliga?

február 6., 12:59

  • Vélemény
Demeter Szilárd: Krasznahorkai és a magyarok

Demeter Szilárd: Krasznahorkai és a magyarok

Mink, mucsai magyarok azon dolgozunk, hogy Krasznahorkait is túléljük – az ő érdekében.

február 3., 15:44

  • Vélemény
Ceglédi Zoltán: Miért simogassunk mégis migránsokat?

Ceglédi Zoltán: Miért simogassunk mégis migránsokat?

Ahol rövidesen több lesz az idős, mint a fiatal, mi a rendszerszintű megoldás arra, ha nincs ember, aki a beteg édesanyádat a műtét után átemelje a kórházi ágyra?

február 3., 08:54

  • Címlapon
Egy csodás kísérlet hanyatlásának lehetünk tanúi Budapest közepén

Egy csodás kísérlet hanyatlásának lehetünk tanúi Budapest közepén

Az Iparművészeti Műzeum nyolc éve nem fogad látogatókat, nem jut pénz a felújítására.

tegnap, 19:49

  • Vélemény
Trianon az nem egy ház

Trianon az nem egy ház

Trianon az, amikor nem érted, mit jelent az, hogy határon túli, ha te mindig innen vagy.

február 5., 08:14

  • Vélemény
Gyűlölet és együttműködés, Kossuthtól Dubajig

Gyűlölet és együttműködés, Kossuthtól Dubajig

2004 óta folyamatosan csúszunk le a sereghajtók közé. Fodor Gábor írása.

február 3., 06:04

  • Vélemény
Az egyetemi rangsorok megítélésének dilemmája

Az egyetemi rangsorok megítélésének dilemmája

A felsőoktatási ranglisták nem határozzák meg egyértelműen, melyik a legkiválóbb, mégis van értelme – Szakos Enikő írása.

tegnap, 10:19

  • Vélemény
Kóka János: Az egészségügy megújításának 10 pontos, 10 ezer milliárdos programja

Kóka János: Az egészségügy megújításának 10 pontos, 10 ezer milliárdos programja

A politika úgy vigyáz e korhadt rendszernek az érinthetetlenségére, mintha valamiféle kincs lenne. Vitairat.

február 7., 08:03

  • Vélemény
Krasznahorkai László válasza Kollár Árpádnak – és a viszontválasz

Krasznahorkai László válasza Kollár Árpádnak – és a viszontválasz

A két levelet az írók engedélyével közöljük.

február 9., 08:09

  • Címlapon
„Ne keress többé!” – Németh Szilárd csalódott, kemény üzenetet küldött Ruszin-Szendi Romulusznak

„Ne keress többé!” – Németh Szilárd csalódott, kemény üzenetet küldött Ruszin-Szendi Romulusznak

„Egy nyavalyás hazaáruló mellé álltál, Tábornok úr” – írta.

tegnap, 19:02

  • Címlapon
Toroczkai László Magyar Péter kinevezettjeiről: A Jóisten óvja meg Magyarországot ezektől a kártevőktől

Toroczkai László Magyar Péter kinevezettjeiről: A Jóisten óvja meg Magyarországot ezektől a kártevőktől

Kemény kritikát kapott Ruszin-Szendi Romulusz és Bódis Kriszta is.

tegnap, 19:53

  • Címlapon
Donald Trump kiadta az ukázt, de valami nem jól sült el

Donald Trump kiadta az ukázt, de valami nem jól sült el

Nagy nehézségeket okozott az amerikai elnök döntése.

tegnap, 17:24

  • Vélemény
Most éppen kit kell sajnálni?

Most éppen kit kell sajnálni?

A történelem tele van olyan bűnösökkel, akik áldozatok is egyben.

január 31., 07:13

  • Vélemény
Grönland, az egyre „távolodó” zöldülő sziget

Grönland, az egyre „távolodó” zöldülő sziget

Milyen hatással lehet a klímaváltozás a geopolitikai megfontolásokra és a háborús készülődésre?

január 21., 12:09

  • Vélemény
Nyugdíjazza-e Trump a párizsi klímaegyezményt?

Nyugdíjazza-e Trump a párizsi klímaegyezményt?

Mi, európaiak, mi, magyarok hiába vállalunk áldozatot, ha a többiek nem köteleződnek el jobban.

január 31., 15:50

  • Vélemény
Bödőcs esete a pannon Frankensteinnel

Bödőcs esete a pannon Frankensteinnel

Remélem, a sztárhumorista közéleti térlátása nem szenvedett maradandó károsodást. Németh Róbert írása.

február 10., 08:00

  • Vélemény
A Gutenberg-galaxis lottóesélyei, avagy mi lesz a folyóiratokkal?

A Gutenberg-galaxis lottóesélyei, avagy mi lesz a folyóiratokkal?

A Hankó Balázs által elmondottak kizárnak minden lehetőséget a párbeszédre.

február 2., 09:04

  • Vélemény
Demeter Szilárd: Miért ne tehette volna Majka, ha ez gyött ki belőle

Demeter Szilárd: Miért ne tehette volna Majka, ha ez gyött ki belőle

Jegyzetek a magyar kultúra napjára 2025-ben.

január 22., 07:32

  • Vélemény
A Soros- és demokrata boszorkányok elleni harc helytelensége

A Soros- és demokrata boszorkányok elleni harc helytelensége

Olyan állami intézményrendszer kell, amely minden politikai, közéleti nézet terjesztését azonos feltételekkel támogatja.

február 10., 15:30

  • Vélemény
Torban az igazság

Torban az igazság

Szidják a „kommunista” szomszédot, „Brüsszelt”, ezzel pedig még otthonosabb lesz számunkra ez a világ. Otthonosan elcseszett. Szarka Károly írása.

február 13., 09:37

  • Vélemény
A nagy játszma elkezdődött: lesz gazdasági bumm, vagy csak szédítik a népet?

A nagy játszma elkezdődött: lesz gazdasági bumm, vagy csak szédítik a népet?

Péter Tamás véleménycikke.

január 29., 15:59

  • Vélemény
Ki beszélheti el a magyar holokauszt történetét?

Ki beszélheti el a magyar holokauszt történetét?

A kormány Magyar Holokauszt Múzeum felállításából történt „kiszállása” legelkeserítőbb elemének a hangsúlyozott ürügyét látom. Kőbányai János írása.

január 27., 10:00

  • Címlapon
Megnézte, nem éhes-e a három hónapos kisfia, ekkor vette észre, hogy nem lélegzik

Megnézte, nem éhes-e a három hónapos kisfia, ekkor vette észre, hogy nem lélegzik

Hiába próbálták újraéleszteni, nem tudták megmenteni az életét.

tegnap, 21:41

  • Címlapon
Buldoggá gyúrta magát, hogy aztán brutális játszmába kezdjen

Buldoggá gyúrta magát, hogy aztán brutális játszmába kezdjen

Az Ezer bokszütés londoni premierjén jártunk.

tegnap, 19:21

  • Vélemény
Trump 2.0 – bombasztikus túlzás vagy reális esély az új amerikai „aranykorszak”?

Trump 2.0 – bombasztikus túlzás vagy reális esély az új amerikai „aranykorszak”?

A Trump-féle retorikai szuperlatívuszokat érdemes némi távolságtartással értelmezni. Csutak Zsolt írása.

január 23., 06:46

  • Vélemény
Donald Trump végleg beírná magát a történelembe

Donald Trump végleg beírná magát a történelembe

Az amerikai elnök máris ledobta az „AI-atombombát” – Virág Zsolt írása.

január 28., 17:03

  • Vélemény
A TikTok-tiltás és az algoritmikus soft power korszaka

A TikTok-tiltás és az algoritmikus soft power korszaka

Aki uralja az ország közösségi platformjait, az uralja az ország gondolkodását. Nefelejcs Gergő írása.

január 25., 12:27

  • Vélemény
Megadja Gábor: A korlátozó valóságról

Megadja Gábor: A korlátozó valóságról

Az emberi mindenhatóság gondolatából az a kellemetlenség fakad, hogy megszűnünk szabadnak lenni.

január 24., 12:53