Roadmovie égő koporsóval

A ma már kevésbé ismert nevű, de a country-rock világában kultfigurának számító Gram Parsons a hatvanas-hetvenes években alkotott, tagja volt a Byrds-nek és együtt dolgozott többek között a Rolling Stones-szel is, Keith Richards és Mick Jagger közeli barátjának, Emmylou Harris mesterének számított. Rekreációs célból zenész haverjaival, köztük Richardsszal rendszeresen látogatta a sivatagi Joshua Tree nemzeti parkot, és ott is halt meg 1973-ban tragikus hirtelenséggel egy olcsó motelben, miután szervezete nem bírta tovább a több éve tartó mértéktelen ivás és narkózás okozta megpróbáltatásokat.

A nagy hullarablás ott kezdődik, ahol Parsons élete véget ért: az alkalmi szerető megpattan a még ki sem hűlt holttest mellől, a Los Angeles-i turnémenedzser, Phil Kaufman (Johnny Knoxville) pedig egy Harley Davidsonon útra kel, hogy teljesítse Parsons végakaratát. Az agyontetovált exbűnöző - többek között a tömeggyilkos Charles Manson szerzeményeinek jogtulajdonosa - ugyanis megállapodott szesztestvérével, hogy amelyikük hamarabb beadja a kulcsot, rendhagyó végtisztességben részesíti a másikat.

Kaufman tehát egy - a filmben mit sem sejtő, a valóságban beavatott, sőt a megboldogult drogdílereként ismert - hippi (Michael Shannon) segítségével, burleszkbe illő módon meglovasítja a koporsót a Los Angeles-i reptérről, majd a sivatagba hajt vele egy lerobbant verdán, több karton sört, viszkit, és egy kanna magas oktánszámú benzint vételezve menekülés közben. A párost a rendőrség, valamint Parsons mostohaapja (Robert Forster) és pénzéhes exfelesége (Christina Applegate) üldözi - az exfeleség karakterét a forgatókönyvben fikcionalizálni kellett, a valódi ugyanis még él és perrel fenyegette a produkciót, végül azonban hozzájárult hogy Parsons egy-két dalát felhasználják a filmesek.

A részben fiktív vígjátéki elemekben bővelkedő sztori végkifejlete valós és sejthető: a rocksztár Cap Rock közelében füstbe megy, Kaufman pedig bíróság elé kerül - ezért a stikliért végül csak pénzbüntetést szabtak ki rá, aminek előteremtésére Parsons-emlékkoncertet szervezett. A sztorit Kaufman 1993-as emlékiratában (Road Manglers Deluxe) adta közre, ám megfilmesítéséhez mindeddig nem járult hozzá, állítólag nem akarta hogy hollywoodi stílusban dolgozzák fel a történetet. A fiatal ír-angol csapatnak (David Caffrey forgatókönyvíró, Jeremy Drysdale rendező, Frank Mannion producer) viszont nem mondott nemet, sőt statisztaként a vásznon is feltűnik.

Az amerikai mércével very low budget, egymillió dolláros produkción nem érződik a pénzhiány: a színészek jelképes gázsiért dolgoztak, a korábban agyatlan kaszkadőr-bohócnak számító Knoxville pedig egyenesen zseniálisat alakít. A büdzsé egy részét is neki köszönheti a produkció, a társfinanszírozó Wall Street-i brókerek ugyanis egy, a Jackass-sztárral átviszkizett éjszaka után dobták össze a hiányzó összeget. A végeredményt jó szívvel ajánljuk mindenkinek.