A pop izgat, a blues nyugtat, a metál és a country depressziót okozhat

Nem igazán tudjuk, és lehet, hogy soha nem is fog kiderülni, miért alakult ki a zene, milyen közvetlen evolúciós előnyt hordoz, de az biztos, hogy közvetlenül hat az érzelmeinkre, méghozzá annyira intenzíven, mint a szex vagy a drogok, és igen: akár függőséget és eufóriát is okozhat. Ha pedig különösen tetszik egy zene, akkor érkezik a jól ismert katartikus, bizsergető, lúdbőröztető borzongás, a bőrorgazmus (skin orgasm).

Elméletek tucatjai próbálják kideríteni, hogyan hat agyunkra a zene, és egyes kutatók azt is állítják, hogy megtalálták a zene élvezetéért felelős agyterületet. A valóságban azonban a tudomány csak tapogatózik, és a legpontosabb válasz úgy szól, hogy ezernyi módon, mindenhogyan stimulál minket, méghozzá nyílegyenes utakon, közvetlenül rezonálunk rá. Ami nem is csoda, hiszen képes kifejezni az öt emberi alapérzelmet: boldogságot, dühöt, nyugalmat, félelmet és szomorúságot.

Az élő a zenében is jobb

Ráadásul szó szerint meg is mozgat. Már az is világossá vált, és kísérlettel igazolták is, miért hat ránk erőteljesebben az élő zene, mint a hangfelvételek. A Zürichi Egyetem munkatársai tizenkettő, egyenként 30 másodperces zenét komponáltak. A felét azzal a céllal írták, hogy negatív érzelmeket, például szomorúságot és haragot közvetítsenek. Ezek lassabbak, kevésbé harmonikusak, és több kisebb akkordot tartalmaztak, mint a pozitív érzelmeket közvetítő dalok. Majd arra kértek 27 alanyt, hallgassák meg kétszer mind a tizenkettő darabot:

A sorrend véletlenszerű volt, és a kísérlet résztvevői nem látták, tudták, hogy élő, vagy konzervzene szól-e.

Miközben zenét hallgattak, az alanyok egy MRI-szkennerben feküdtek, így a kutatók közvetlenül figyelemmel kísérhették az agyi tevékenységeiket. A zongoristának pedig azt mondták, hogy az agyreakciókhoz igazítsa a darab hangerejét és sebességét. Például, ha egy résztvevő csak csekély aktivitást mutatott egy pozitív zenemű hatására, akkor hangosabban játszott.

A kutatók azt találták, hogy mind a negatív, mind a pozitív darabok élő előadása következetesen megnövekedett agyi aktivitáshoz vezetett a bal oldali amygdalában – az agy azon régiójában, amely szorosan összefügg az érzékszervi ingerek, például a hangok bizonyos érzelmekhez való hozzárendelésével. A felvételről szóló dallamok azonban sokkal kisebb és sokkal inkonzisztensebb aktivitást váltottak ki ezen az agyterületen.

mint a hangfelvételek. Ami azt jelzi, hogy az élő zenészek interakciója a közönséggel hatásosan felerősíti az érzelmi reakciókat, és az sem utolsó szempont, hogy egy koncert egyben közösségi élmény is.

Azok vagyunk, amit hallgatunk?

Ez mind szép, na de milyen hatása van a különböző stílusoknak? Mert azért nem mindegy, hogy klasszikus zene vagy metál szól. Lehet-e különféle személyiség-jellemzőket kapcsolni az egyes zenei stílusokhoz? Van-e különbség egy metálrajongó vagy egy jazzer között?

Az edinburghi Heriot-Watt Egyetem kutatói szerint van, és egy nagyszabású, 36 ezer embert felölelő kutatásban különböző műfajokat személyiségjegyekkel feleltettek meg: 

• A bluesrajongók például – szerintük – magas önbecsüléssel rendelkeznek, kreatívak, nyitottak, gyengédek, és mivel a bluesról azt tartják, hogy idegesség ellen kiváló, a blueserek nyugodtak is. Hasonló mondható a reggae zenére is, amelynek repetitív ritmusa egy meditációval is felér. A raszták erős önbecsüléssel rendelkeznek, kreatívak, nyitottak, kedvesek és nyugodtak. Viszont kevésbé szorgalmasak.
• A jazzerek sem idegeskedik magukat halálra. Minden további nélkül képesek nagy önbizalommal, kreatívan, nyitottan és nyugodtan végigélvezni akár negyedórás szólófutamokat is.
• A klasszikus zene rajongói sincsenek híján az önbizalomnak, kreatívak és nyugodtak, viszont inkább befelé fordulók.
• Nem okozott meglepetést, hogy a raprajongóknak nagy az önbizalmuk, és nyitott, társasági emberek.
• Az operakedvelők magas önbecsüléssel, kreatívan és kedvesen hallgatják az áriákat.
• A country és a western rajongói szorgalmasak és nyitottak, viszont a bús dalok depressziót válthatnak ki.
• A dancerajongók kreatívak és nyitottak, de nem gyengédek.
• Az indie-t imádóknak nem teng túl az önbecsülésük, kreatívak, nem dolgoznak keményen és nem gyengédek.
• Ki gondolná, de a kutatók szerint a rock/heavy metal rajongói is alacsony önbecsülésűek, kreatívak, de nem szorgalmasak, nem nyitottak, ellenben kedvesek és nyugodtak. Ennek ellenére a kemény gitárzene képes felvillanyozni az embert, ahogyan a spektrum másik felén muzsikáló klasszikus zene is. A metál ettől függetlenül a listán is fekete bárány. Egyes kutatások szerint hallgatása depresszív és antiszociális érzéseket és gondolatokat ébreszthet. De egyénfüggő, kire hogyan hat. Egy kiadós zúzás például stresszlevezetésnek sem utolsó.
• A poprajongóknak önbizalomból nincs hiányuk, szorgalmasak, nyitottak és kedvesek, de nem kreatívak és nem nyugodtak.
• A soul kedvelői is elégedettek magukkal, kedvesek, nyitottak, de kreatívak, könnyedek, és nyugodtak is.

Persze érdemes némiképp távolságtartóan kezelni ezeket a sarkos jellemzéseket. A kutatás viszont arra mindenképpen jó volt, hogy megmutassa: a zene jóformán lemeztelenít. Ami érthető, hiszen az egyik legerősebb művészet. Direkt úton hat ránk, nem kell agyalni élvezetéhez, csak dúdolni, táncolni, vagy egy kiadósat léggitározni. És nem kell pánikolni, ha belénk fészkeli magát egy fülféreg, a dallamtapadás elhárítására ugyanis többféle módszer létezik.