Mark Twain és a Halley, avagy az üstökös mindig balszerencsét hoz?

Mark Twain ugyanabban az évben született és halt meg, amikor a Halley-üstökös elhaladt a Föld mellett. Figyelemre méltó, mivel az égi jelenség csak körülbelül 76 évente halad el bolygónk közelében, de miért ne élhetne és halhatna valaki épp a Halley periódusában? Igazán nem is ez a különös, hanem az, hogy Twain meg is jósolta, hogy akkor fog meghalni, amikor újból felbukkan.

1909-ben, amikor egyre több hír keringett a Halley-üstökös visszatéréséről, Samuel Clemens, alias Mark Twain azt mondta:

A Halley-üstökössel jöttem, 1835-ben. A következő évben újra jönni fog, és én arra számítok, hogy elmegyek vele. Életem legnagyobb csalódása lenne, ha nem vele együtt távoznék. A Mindenható kétségtelenül azt mondta: »Nos, itt van ez a két kiszámíthatatlan csaló; együtt jöttek, együtt is kell elmenniük.« Ó, én mindezt előre látom. 

A Halley-üstökös 1910. április 20-án haladt át a perihéliumon, és a rákövetkező napon Samuel Langhorne Clemens eltávozott e világból.

Halley-babonák

A Halley-üstökös 1705 óta számos jóslat tárgya. Ekkor jött rá Sir Edmond Halley, hogy az 1531-ben, 1607-ben és 1682-ben észlelt üstökös(ök) mind ugyanaz(ok). A Synopsis of the Astronomy of Comets című könyvében Halley kijelentette, hogy az üstökösök pályájuk és számos egyéb paraméter tekintetében nagyon hasonlónak tűnnek. Addig számolgatott, míg rájött, hogy 1758-ban az üstökös visszatér – de ő sajnos már nem élhette meg jóslata valóra válását. Az üstökös megbízhatóan felbukkant 1759-ben, és felfedezője előtt tisztelegve a Halley nevet kapta.

Pályája miatt mindig 76 évente jelenik meg, de a bolygók gravitációs vonzása ezt olykor egy-két évvel elcsúsztatja. Halley halála után a tudósok számolgatni kezdték, hogy az üstökös vajon hányszor tűnt fel a múltban, szerintük először Kr. e. 240-ben dokumentálták megjelenését kínai csillagászok a Sih Csi és Ven Hszien Tung Kao krónikáiban. De lehet, hogy a Kr. e. 467-ben Görögországban észlelt üstökös is a Halley volt, és akkor oda a kínaiak elsősége. Persze meg kell jegyezni, hogy akkoriban senkinek nem jutott eszébe nyomon követni, vajon visszatér-e egy konkrét kométa, mert felbukkanásukat csupán elszigetelt eseményeknek és a változás vagy katasztrófa hírnökeinek tekintették. Ahogy Shakespeare írta a Julius Caesarban:

Koldús ha vész, nem tűn fel üstökös. / Ha fejedelemnek halni kell, / Lánggal jelenti azt az ég maga.

Az üstököshöz történelmi események is kapcsolódnak: Hódító Vilmos jó előjelnek vette, amikor Anglia 1066-os inváziója előtt megjelent, ezért meg is örökítették egy hatalmas kárpiton. A faliszőnyegen Harold király megkoronázását ünneplő emberek láthatók, akik rettegve nézik a száguldó üstököst. Szinte száz százalék, hogy az 1066-os fényjelenség valóban a Halley volt, ahogy malmesburyi Eilmer is állítja. Eilmer angol bencés szerzetes volt, aki a szárnyakkal történő repülési kísérleteiről lett híres, na meg arról, hogy valószínűleg kétszer is látta a Halley-t. Először 989-ben – már ekkor rossz előjelnek tartotta –, és tessék, nem sokkal megjelenése után városát megtámadták a normannok. 1066-ban aztán újra felragyogott neki (is), ekkor döbbent rá, hogy a két üstökös ugyanaz. A második megjelenés után Eilmer megjósolta, hogy 1222-ben az üstökös ismét elhalad majd a Föld mellett, és valami borzalmas dolog fog történni. Így is lett: Dzsingisz kán elindult nyugat felé. Ő talán útmutató csillagnak vélte, ami ugyanúgy nyugatra tart mint ő.

1986 nagy év volt

1910-ben Twain halála gyászba borította az irodalmi életet, de más is történt: végre elkészült az első fénykép a Halley-üstökösről, és a következő, 1986-os felbukkanásáig a gyors technológiai fejlődés eredményeként a tudósok már nagyon komoly felszereléssel várták újabb érkezését. Nagy év volt ez, bemutatták a Missziót, a Macskafogót, a rádióból Whitney Houston, Robert Palmer és a Simple Minds slágerei szóltak, Andy Warhol megfestette önarcképét, a Népstadionban a Tavaszi szél vizet áraszt zengett, de ekkor lőtték le Olof Palmét is, ami sokkolta a világot. Azonban technológiai fejlődés ide vagy oda, a Royal Astronomical Society of Canada Journalban megjelent tanulmány szerint az üstökös 1986-os képe körülbelül kétezer év óta a legrosszabbra sikerült. Sajnos a fényszennyezés miatt sok amatőr, az eseményre lázasan készülő csillagász még távcsővel sem láthatta.

De a Halley’s Armada, amelyet a megfigyelésére küldtek az űrbe, jó minőségű képeket készített. A NASA kutatói kijelentették, hogy az óriási közérdeklődés nem meglepő, hiszen a leghíresebb üstökösről van szó, de az igen, amilyen nagy erőfeszítéseket tett mindenki, hogy lássa a jövevényt, többek között a NASA is a Challengerrel. A szerencsétlenül járt űrrepülőgép küldetésének egy része az üstökös megfigyelése volt, de a rakéta meghibásodott, néhány perccel a felszállás után felrobbant, és a Challenger egész legénysége életét vesztette. Aki látta, soha nem felejti.

A kométának magyar vonatkozása is van: a nyolcvanas évek elején indult az egyik legnagyobb magyar űrfizikai vállalkozás, részvételünk a Vénusz-Halley programban. A kutatók, Szabó Ferenc és Szegő Károly vezetésével a KFKI-ban dolgoztak, és 1986 márciusában a két Vega szonda majd' 8000 kilométerre megközelítette az üstököst. A szondák műszereinek egyharmada itthon, jellemzően a KFKI-nál készült. A Részecske és Magfizikai Kutatóintézetben tervezett kamerákkal először készítettek felvételeket egy üstökös magjáról, az Atomenergetikai Kutatóintézetben tervezett Plazmag-diagnosztika pedig először mérte meg az üstökös magjából kiáramló gáz összetételét és energiaspektrumát.

A Halley-üstökös legközelebb 2061-ben közelít meg minket, előreláthatóan júliusban lesz a legfényesebb. Ne felejtsük el, mert lehet ugyan, hogy már nem egy fotelben, hanem egy robot ölében ülünk majd, és nem rántott csirkét eszünk, hanem főtt csótányt metacsokival, de a Halley akkor is eljön.