Aki rizst eszik, teljességre, aki búzát, személyes sikerre törekszik

Yang Liu berlini grafikus 1990-ben, 13 évesen költözött családjával Pekingből Berlinbe. Saját gyermek- és felnőttkori tapasztalataiból merítve készített egy grafikai sorozatot a keleti és nyugati kultúra különbségeiről, szokásokról, életmódról, viselkedésről Kelet találkozik a Nyugattal címmel. Liu, aki 13 éves korára már magába szívhatta a keleti életmódot és gondolkodást, tisztán látja a két kultúra eltéréseit. Érdemes is egy pillantást vetni a rajzaira, és rácsodálkozni, hogy áll sorba egy japán és egy magyar, hogy kezelik a problémákat a kínaiak és az amerikaiak. De miből eredhetnek ezek a differenciák? Vajon a történelem, a földrajz vagy a kultúra változtathatja meg a gondolkodásunkat és látásmódunkat?

Van egyáltalán különbség?

Oswald Spengler A nyugat alkonyában a civilizációk és a történelem összefüggéseiről így írt:

Az emberiség történelmének egész tartalma belesűríthető az egyes, egymásra következő, egymás mellett felnövő, egymással érintkező, egymást átszínező és elnyomó kultúrák sorsába.

René Guénon 20. századi metafizikus és filozófus úgy gondolta, Nyugat és Kelet között nyilvánvaló szellemi különbség van, ami a modern és a tradicionális szellem különbsége. Mivel ő a hagyományokra szavazott, sőt, munkássága alapozta meg a tradicionális létszemléletet, el is költözött Franciaországból Egyiptomba.

Samuel P. Huntington szerint a jelen fő civilizációi a kínai, japán, hindu, iszlám, ortodox, nyugati, latin-amerikai, afrikai, de elveti a Kelet–Nyugat megkülönböztetését, amit csak mítosznak tart, ehelyett „a Nyugat és a többiek” felosztást ajánlja. Igaz, a keleti kultúrák (például a japán és a kínai) alapvetően különböznek egymástól a társadalom, a hit, az értékek aspektusából. Sokan azonban megmaradtak a régóta rögzült kategóriáknál, és ez alapján próbálják kideríteni az eltérések okait.

Joseph Henrich, a University of British Columbia munkatársa kollégáival egy pszichológiai tanulmányban vizsgálta a keleti és nyugati gondolkodást. Kutatásaik alapján a nyugati emberek individualistábbak, vagyis a személyes sikert a közösnél fontosabbnak tartják, nagyobb az önbecsülésük, önbizalmuk, és erőteljesebben törekednek a személyes boldogságra. A keleti ember hajlamosabb alábecsülni a képességeit, személyes szabadsága is kevésbé fontos. 

Egy egyszerű „hármas teszttel” könnyen megállapítható, hogy valaki holisztikusan vagy individualista módon látja-e a világot: válasszuk ki, melyik két elem kapcsolódik össze szorosabban a vonat, busz, pálya szavak közül. A nyugati felfogás általában a buszt és a vonatot kapcsolja össze mint járműveket, a keleti a vonatot és a pályát, funkcionális kapcsolatukra koncentrálva. De azért jegyezzük meg, ha valaki a Keleti pályaudvar mellett nő föl, biztos, hogy inkább keleti módon fog asszociálni. 

Nem mindegy, hol és mit eszel

Az USA a nyugati országok közül a legindividualistább, talán mert, ahogy Frederick Jackson Turner történész is mondja,

A legújabb pszichológiai tanulmányok kimutatták, hogy a határszéli államok lakói (például a montanaiak) individuálisabban gondolkodnak, mint a középső államok lakosai.

Japánban kollektivista és holisztikusabb a látásmód, de régiók szerint itt is lehet differenciálni: az északi területeken történő vándorlás, az amerikaiak segítségével fellendített mezőgazdaság megváltoztatta a gondolkozást. Shinobu Kitayama, a Michigani Egyetem kutatója azt mondja:

Hokkaidón az emberek fontosabbnak tartják a függetlenséget és a személyes teljesítményt, mint a más szigetekről származó japánok.

Thomas Talhelm, a Chicagói Egyetem munkatársa a közelmúltban Kína 28 különböző tartományát vizsgálta, és arra jutott, az életszemlélet a régió helyi mezőgazdaságától is függhet. Pekingben, északon az emberek barátságosabbak, délen, például Kantonban távolságtartóbbak.

A déli területeken jellemzően rizs, északon pedig búza terem. A törődést és öntözést igénylő rizs termesztése munkaigényes, az itt lakók inkább holisztikus és kollektivista gondolkodásmódot mutattak. A búzának ezzel szemben nincs szüksége sok odafigyelésre, a csapadéktól függ a siker, és nem az együttműködéstől, így a helyiekre az individualista attitűd jellemző.

Úgy tűnik, a tájegységek jellegzetességei, hagyományai is formálják gondolkodásunkat. De a keleti és nyugati országok közötti múltbeli és jelenlegi kapcsolatok miatt mégsem lehet élesen differenciálni a látásmódok között, maximum egyik vagy másik dominanciájáról beszélhetünk. Ráadásul az életkor és a társadalmi osztály is hat az életszemléletre.