Újabb titok derült ki a Hold „sötét” oldaláról

Nem akármilyen betekintést nyújtott a Hold vulkanikus múltjába és az égitesten található víz eloszlásába a Csang'o–6 misszió által gyűjtött holdi minták friss elemzése. Kiderült, hogy a Hold túlsó oldalán egészen 2,8 milliárd évvel ezelőtt is volt vulkáni tevékenység, sőt egy még régebbi, 4,2 milliárd éves kitörés nyomait is felfedezték, ami megerősíti, hogy a Hold mindkét oldalán aktív vulkánok működtek évmilliárdokkal ezelőtt. 

Érdekes módon a Hold túlsó oldalának köpenye lényegesen kevesebb vizet tartalmaz, mint a hozzánk közelebb eső oldal. Míg a Föld felé néző részen akár 200 μg/g⁻¹ víz is lehet, a túlsó oldalon ez az érték csupán 1-1,5 μg/g⁻¹. Ez a félgömbök közötti különbség a víz eloszlásában párhuzamosan fut más, a holdfelszínen megfigyelt aszimmetrikus jelenségekkel, és kulcsfontosságú információkkal szolgál a Hold kialakulásáról és fejlődéséről. A túlsó oldal köpenyének alacsonyabb víztartalma továbbá potenciálisan magyarázhatja a két félteke közötti vulkáni aktivitást és a felszíni formák eltéréseit is.

Mint ismert, a Holdnak mindig ugyanazt az oldalát látjuk a Földről, mivel a tengely körüli forgási ideje megegyezik a Föld körüli keringési idejével – ezt a jelenséget hívjuk kötött tengelyforgásnak vagy szinkronforgásnak. Egyszerűen fogalmazva,

A kötött forgás kialakulásában a Föld gravitációs ereje játszott kulcsszerepet. A gravitációs hatás a Hold Föld felé néző oldalára erősebben hatott, mint a távolabbi oldalára, ami fokozatosan lelassította a Hold forgását, míg az szinkronba nem került a keringésével. Éppen ezért a Hold általunk nem látható oldalára a köznyelvben előszeretettel kezdtek el a Hold sötét oldalaként hivatkozni, a feltevés viszont nem állja meg a helyét – az általunk nem látott részt is éri napfény.

A kutatókat is meglepték az eredmények

A Hold túlsó oldalán található déli Pólus–Aitken-medence a Hold legnagyobb és legrégebbi ismert becsapódási krátere, így nem meglepő, hogy ez állt a kutatás középpontjában. A mintegy 2500 kilométer átmérőjű és akár 8,2 kilométer mély képződmény egyedülálló betekintést nyújt a Hold geológiai történetébe. A kínai Csang'o–6 misszió még 2024 júniusában gyűjtött és hozott vissza mintákat erről a területről – ez volt az első alkalom, hogy anyagot sikerült a Hold túlsó oldaláról a Földre szállítani.

A medence egyedülálló jellemzői közé tartozik a magasabb vas-, titán- és tóriumszint, valamint a vékonyabb holdkéreg ezen a területen, amik alátámasztják azt az elméletet, miszerint a Holdat egykoron egy globális magmatenger borította. Emellett a mintákon alkalmazott kormeghatározási módszerek két jelentős becsapódási eseményt azonosítottak: az egyiket körülbelül 4,25 milliárd évvel ezelőttről a holdi kataklizma idejéről, a másikat pedig hozzávetőlegesen 3,87 milliárd évvel ezelőttről.

2027-ben már űrhajósok gyűjtik a mintákat

Időközben a NASA sem unatkozik, és bár többször csúsztatták az elmúlt években az Artemis-programot, azon továbbra is gőzerővel dolgoznak. Az Artemis-program célja, hogy embereket juttasson vissza a Holdra, beleértve az első nőt és a következő férfit a Hold déli pólusának régiójába. Ez lesz az első alkalom 1972 óta, hogy emberek lépnek a Hold felszínére, a program ugyanakkor egy hosszú távú céllal is rendelkezik, méghozzá azzal, hogy egy fenntartható holdbázist hozzanak létre a Mars emberes küldetésének előkészítéséhez.

A program öt nagyobb küldetésből áll, ezek közül egyelőre csak az első valósult meg, ami egy személyzet nélküli tesztrepülés volt a Space Launch System (SLS) rakétával és az Orion űrhajóval a Hold körül 2022-ben. Az Artemis-program második fázisát 2026-ra időzíti a NASA, ami az első fázis megismétlése lenne, ezúttal viszont már személyzettel. Az igazi izgalmakat az Artemis III hozza majd el – ennek keretén belül érintkezhet a Hold felszínével az első női űrhajós; előreláthatólag 2027-ben. Ahogy viszont írtuk, ezzel még messze nem ér véget az Artemis-program, az a későbbiekben a következő küldetésekkel bővül:

• Artemis IV – célja a Gateway űrállomás egy fontos elemének Hold körüli pályára állítása és további két űrhajós Holdra juttatása,
• Artemis V – célja egy újabb modul hozzáadása a Gateway-hez, illetve még több űrhajós Holdra juttatása.

Előbbit 2028-ban, míg utóbbit 2030-ban szeretné véghez vinni a NASA, addig azonban számos dolog közbeszólhat. Egy biztos: az olyan előzetes küldetések, mint a Csang'o–6, csak tovább biztosítják a jövőbeli Hold-programok sikerességét.