Az emberek egészséges állatokat megkínoznak, én pedig még a beteghez is ragaszkodom

Kása Ágnes 2021 áprilisában még nem sejtette, hogy a húsvét alkalmából érkezett lógófülű nyúl hogyan forgatja majd fel az életét. Pufika több szerencsétlen baleset következtében jelentős részben lebénult hátsó lábaira, ezért fokozott figyelmet igényelt. Ági a munkahelyére is magával vitte az állatot, amely időnként fizioterápiás kezeléseket is kapott. Igaz, közös csatájukat végül elvesztették, de Ági egy percig sem bánja, hogy minden tőle telhetőt megtett nyuláért. Képriport a felelős állattartásról, a kisállatok rehabilitációjáról, illetve állat és ember szoros kapcsolatáról.

Egy átlagos szombat délután édesapám mesélni kezd egy ismerőséről, akinek kicsit sem átlagosak a napjai. Nem sokkal később már Ágival beszélgetek, amikor először meglátogatom munkahelyén, egy lakótelepi sörözőben.

Dunaújvárosban járunk, itt él Kása Ágnes és házi kedvence, a négyéves lógófülű házi nyúl. Ági és Pufika története eddig a pontig volt hétköznapi, ugyanis a nyúl 2022-ben, egyéves korában, egy szerencsétlen balesetsorozat következtében, két hátsó lábára nagymértékben lebénult.

Amíg egészséges volt, mindig ugrándozott, sokat játszottunk vele. Aztán amikor lebénult, onnantól jöttek a bajok, meg kellett tanulni mindent, mit szabad, és mit nem. Én nagyon bíztam a felépülésében, és persze egy év alatt a szívünkhöz nőtt ez a kis állat

– meséli Ági, miközben én megismerkedem a lábánál fekvő nyúllal.

Ági nyitott arra, hogy bemutassam közös életüket, ezért meghív otthonába.

A húsvéti nyúl nem játék

Pufika életének kezdete sok család számára ismerős lehet. Eleinte csak néhány napra, a húsvéti ünnepekre érkezett, mint sok más nyúl. Ezeket az állatokat sokszor ajándékként viszik gyerekeknek, családoknak, majd miután eltelik az ünnepi varázs, gyakran elfeledkeznek róluk, megunják őket, vagy csak úgy érzik, hogy a nyúl már nem illik az életükbe, és ki így, ki úgy, de megszabadulnak tőle. Ágiék esetében azonban más volt a történet folytatása. Pufika nemcsak egy átmeneti vendég lett, hanem hamar a család tagjává is vált, ezért úgy döntöttek, végleg ott marad velük.

Húsvétra hoztam egy közeli nyúltenyészetből. Az egyik ismerősöm mondta, hogy vannak náluk nyulak, de ők eladásra, vágásra tenyésztik őket. Kimentünk a gyerekekkel simogatni. Minden ketrecet kinyitottunk, megszeretgettük őket. Nagyon sok kisnyúl volt, állófülű, fehér, fekete, szürke, barna. Akkor mondtam, hogy nézzük meg a lógófülűeket, kimondottan olyat szerettem volna. Miközben vakargattam őket, ő leghátulról előretört, mindenkin keresztül, és hopp, a kezembe ugrott. Tehát gyakorlatilag ő választott ki engem

– mondta Ági.

Pufika egy cipősdobozban elfért, annyira pici volt, amikor Ágiék hazavitték. Az ünnepek múltával nem kellett sokat gondolkodni, egyértelmű volt számukra, hogy a nyúl velük marad.

Nagyon kis nyavalyás volt. Vissza is lehetett volna vinni őt az ünnepek után, de én oda már sosem vittem volna vissza! Aztán rendeltem egy ketrecet…

– emlékszik vissza a kezdetekre Ági, miközben a szekrény tetején lévő ketrecet mutatja.

Háromórákat aludtam, a nyúllal az ölemben

Pufika balesete mindent megváltoztatott. Egy háziállat gazdája, aki addig az etetésről, tisztálkodásról és közös játékról gondoskodott, hirtelen egy kilátástalannak tűnő és bonyolult folyamat közepén találta magát. A nyúl lába egy rosszul sikerült mozdulat következtében kiugrott, ami miatt meg kellett műteni.

„Nagyon jól sikerült a műtét, pár nap múlva már felállt. Vannak róla képek is, ahogy ügyeskedik. Később visszavittem varratszedésre, felraktam az asztalra, és kiugrott neki a másik is. Ezt már itthon észleltem, hogy a másik lábán gubbaszt, hívtam is egyből a dokit. Készült még egy röntgen, majd jött a következő műtét. Azt már rosszabbul viselte, komplikációk is adódtak, sokkal nehezebb volt, mint az előző. Úgy hozták ki, hogy nem biztos, hogy túléli. És mégis túlélte. Újra megtanult menni” – mesél a nehéz helyzetről Ági.

A megpróbáltatások sora nem ért véget, nem sokkal később lábszárcsonttörése lett a nyúlnak. Hét hétig volt gipszben a lába, mert nehezen forrt össze a csont. „Nem tudtam, hogy hogyan tovább. Ha leraktam, nagy fájdalmai voltak, így háromórákat aludtam, ülve, a nyúllal az ölemben, aztán mentünk reggel dolgozni” – tette hozzá.

Ági nem volt hajlandó lemondani Pufikáról. Az orvosi beavatkozások sorozata végül megadta a lehetőséget az állatnak, hogy bizonyos mértékben újra mozgásképessé váljon. Gazdája ebben a korai szakaszban döntötte el, hogy bármi áron, de a nyula mellett marad.

– meséli Ági már a konyhában, miközben Pufika ebédjét készíti.

„Amikor meglátja ennek a bolognainak a dobozát, már figyel és szuggerál, hogy Úristen, mikor jön a kajám. Nagyon okos. Ha a hűtőajtó nyílik, már be van sózva. Ezt a bolognait nagyon ismeri. Múltkor titokban kellett megennem, utána kereste is rajtam” – meséli Ági nevetve, amikor legnagyobb meglepetésemre egy adag bolognait vesz ki a hűtőből.

A baleset óta teljesen átalakult Pufika étrendje. Előtte mindent úgy evett, ahogyan egy átlagos nyúl: szénázott, sok zöldséget és takarmányt kapott.

Ő már más nyúl, mint a többi. Nekem pedig úgy kell csinálnom, hogy jól legyen, hogy ne fogyjon le. Így kénytelen vagyok neki odaadni mindent, amit megeszik. Nyilván nem fog megenni olyat, amit nem akar.

Az ebéd elkészült, lekuporodunk a földre Pufika mellé, és Ági villával kezdi etetni a nyulat.

Nyúl a kocsmában

A következő alkalommal hajnali öt órakor találkozom Ágival és Pufikával a dunaújvárosi lépcsőházuk előtt, ugyanis megbeszéltük, hogy elkísérem őket dolgozni. Ági megjelenik karjaiban a melegen bebugyolált nyúllal, és együtt indulunk el a buszmegálló felé.

A sofőrök általában kedvesen köszöntenek minket, az emberek pedig gyakran kíváncsian figyelnek. Néhányan érdeklődnek, és megállnak, hogy megsimogassák Pufit

– meséli, amikor arról kérdezem, általában hogyan fogadják őket a buszon.

A buszra szállva ismerősökbe botlunk, és személyesen is átélem azt, amiről néhány perccel korábban mesélt: egész úton simogatták és szeretgették a nyulat.

Ági pultosként dolgozik egy helyi sörözőben. Műszakonként 18 órát, leginkább ez az oka annak, hogy Pufi mindig vele utazik reggel.

„Három-négy órára még otthon hagyom, de nyilván nem érzem jól magam akkor sem, mert tudom hogy egyedül van. Olyan, mint egy beteg hozzátartozó, akit ápolni kell. Kutyabarát hely, így egy szőrös kis nyuszi is elfér a pultban. A főnökömnek azt kellett mondanom, hogy vagy hozom a nyulat, vagy fel kell mondanom, mert nem tudom otthon hagyni, egyedül, 18 órán keresztül. Szerencsére nem volt belőle probléma, szeretek itt dolgozni” – teszi hozzá, amikor munkájáról beszélgetünk.

A kocsmába érve Ági gyorsan megteremti a megfelelő körülményeket az állat számára: kitakarít, szivacsokat, takarókat, pelenkát és ételt készít be. A vendégek és kollégák már jól ismerik a nyulat, sokak kedvence lett, simogatják és fotózzák, így idővel szinte elképzelhetetlenné vált, hogy Ági a nyula nélkül legyen a munkahelyén.

Úszik a nyúl?

Pufika rehabilitációja nem egyszerű, minden héten egy fizioterapeuta, Molnár-Köpfler Mariann látogatja őket otthon, és segít a nyúl mozgásának fejlesztésében.

Pufival és Ágival 2022. december elején ismerkedtem meg. Pufi mindkét hátulsó lábát egy sérülésből kifolyólag combcsontfejezni kellett, ezért nem tudta azokat rendeltetésszerűen használni. Emiatt vált szükségessé a fizioterápiás rehabilitációja

– meséli Mariann, miközben elkezdi a kezelést.

A terápai alatt alkalmaznak masszázst, nyújtást, az ízületek passzív kimozgatását, passzív és aktív tornát, lágylézer-terápiát, pulzálómágnes-terápiát, elektroterápiát valamint hidroterápiát is.

Ahogy figyelem Mariannt munka közben, megjelenik Ági, kezében egy apró úszómellénnyel, hamarosan hidroterápia következik.

„Kezdetben Pufika szépen fejlődött, egyre jobban kezdte használni mindkét hátsó lábát, azonban egy rossz mozdulat következtében bemerevedett a bal hátsó lába, amit azóta nem igazán tud használni. Apró javulások és visszaesések jellemzik Pufi állapotát. A hidroterápia bevezetése óta számottevően jobb a kedélyállapota, és könnyebben tud mozogni a szárazföldön. Másfél évvel ezelőtt kezdtük az otthoni hidroterápiás kezeléseket Pufi életminőségének javítása érdekében. A víznek számos jótékony hatása van, ami elősegítheti a gyógyulási folyamatokat, segíthet Pufi mobilizálásában” – mondja Mariann, miközben Ágival óvatosan feladják a nyúlra a mellényt.

Amikor egy nyulas Facebook-csoportban megosztottam, hogyan úszik Pufi, sokan kiakadtak. Pedig neki ez az egyetlen esélye, hogy formában tartsuk az izmait, és enyhítsük a fájdalmait. Utána órákig szárítom, aztán persze porszívózok és takarítok, de megéri

– ezt már Ági teszi hozzá a fürdőszobába indulva.

A kezelések egyik leglátványosabb részéhez érkeztünk, ami egy panelház fürdőkádjában kicsit szürrálisnak tűnhet: úszni fog a nyúl. Mariann a mellény segítségével óvatosan beleengedi Pufit a pontosan beállított hőfokú vízbe, s a nyúl erre azonnal reagál, úszni kezd. A kezelés során Mariann végig fogja és segíti az állatot, hogy biztonságosan tudjanak dolgozni.

A szakember szerint a fizioterápiás kezelések célja – a szervezet teljesítőképességének, valamint az adott betegségből való felépülés reális esélyeinek figyelembevétele mellett – hogy az állat önállóan, fájdalommentesen, koordináltan tudjon mozogni, végtagjait funkciójuknak megfelelően tudja használni. Minden kezelés, terápiás elem ezt a célt szolgálja.

Gyakran az elaltatás az egyszerűbb út

A sok pozitív tapasztalat mellett azért bőven akadnak negatív megjegyzések is Ágiék életében.

„Nagyon sokan hülyének néznek. Minek cipeled magaddal, minek költesz rá annyit? Sokszor mondják azt is, hogy hát arra a rohadt dögre költesz, ahelyett, hogy elaltattatnád vagy megfőznéd. Egy csoportban is megosztottam Pufika történetét, de olyan nem segítő szándékú, rosszindulatú kommentek érkeztek, hogy ki kellett lépjek a csoportból” – sorolja Ági a reakciókat. Arra a kérdésemre, hogyan tudja mindezt a helyén kezelni és elviselni, gondolkodás nélkül megkapom a választ.

Az egyik fülemen be, a másikon ki. Én mindig azt szoktam mondani, hogy ez az én pénzem, arra költöm, amire én akarom! Nem dohányzom, nem iszom, nem bulizom. Ez az egy életem van, hadd költsem arra a pénzemet, amire én szeretném! Senkinek semmi köze hozzá! Én sem mondom meg senkinek, mire költsön, és mire ne

– mondja határozottan.

Úgy gondolja, sok embernek az az egyszerűbb, ha a beteg állat elaltatása mellett dönt, mert a kezelések többnyire sokba kerülnek. Áginak egyszer sem jutott eszébe, hogy ezt az utat válassza, legfőképp a felelősség miatt. „Pedig sokszor nehéz, és a nyuszipatika kegyetlen drága tud lenni. De ha már egyszer idekerült hozzám, én nem fogom kidobni az utcára!” – tette hozzá.

Három felnőtt gyermekére nagyon büszke, egyiküknél már nagymamaszerepben is helytáll. Elmondása szerint mindezek mellett sem akar nyugdíjas életet élni, és otthon tévét nézni, helyette inkább gondoskodik nyuláról, ha már így alakult az életük.

 Annyira hálás, az előbb is odamentem hozzá, odadugta a fejét az arcomhoz, és összevissza puszilgatott. Nagyon szeretem őt, és örömmel csinálom azt, hogy őt ápolhatom

– meséli.

Egyetlen percért sem kár

Ági és Pufika élete azonban váratlan fordulatot vett. A nyúlnál daganatot diagnosztizáltak, ezért újabb műtét várt rá. Miután kiderült a betegség, megbeszéltük, hogy velük tartok az állatorvoshoz, de a beavatkozás reggelén Ági üzenetére ébredtem:

Ági családtagként szerette Pufit, és mindent megtett érte, úgy gondolja, ma sem csinálna semmit másképp, hiszen felelősséget vállalt egy állatért.

Három hónapja találkoztam velük először, most újra Ágihoz érkezem, de már csak egyedül fogad dunaújvárosi otthonában.

„Mélységes fáradtságot és mélységes fájdalmat érzek, és most, hogy ő nincs, jöttem rá arra, hogy mi mindenen mentünk keresztül együtt. Nagyon rossz, hogy egy urnához jövök haza, és nem ölelhetem meg többet” – zárta hosszas beszélgetésünket Ági, akinek most egy új szakasz kezdődik életében.