Élet a vízfelszín alatt

Dombovári Tibor, becenevén Bumbi 1956-ban született Miskolcon. Fotózással már gimnáziumi évei alatt is foglalkozott, a miskolci Földes Ferenc Gimnáziumban ugyanis természetjáró szakkör működött, ahol gyakran fényképeztek is. Később, az egyetemi újságnál volt fotóriporter. A Bükk tájaitól aztán messzire vezetett az út, búvárfotós lett. Készített fotókat többek között Kubában, a Maldív-szigeteken, Indonéziában, Pápua Új-Guineában, Egyiptomban, Izraelben, a Bahama-szigeteken, Malajziában és a Fülöp-szigeteken is.

A búvárkodással komolyabban először 1985-ben találkozott, amikor Bucsi Szabó László meghívására Kubába utazott barátaival. Akkor víz alatti fotózásra alkalmas fényképezőgépe még nem volt, de lenyűgözte az ottani víz alatti világ.

Kubában merültem először búvárkészülékkel, előtte nagyon elérhetetlennek tűnt. Egy gyorstalpalón elmagyarázták, mire figyeljünk, hogyan vegyük a levegőt, és elvittek egyet merülni. Megfogott a színkavalkád, a formai változatosság, ami ott, a víz alatt van, ráadásul az élőlények nagy része nem is fél, nyugodtan oda tudsz úszni egy halhoz. Mindig tetszettek, amikor korábban ilyen képeket láttam, és most hoppá, én is közel kerültem ehhez a világhoz. Kubába vissza tudunk járni fillérekért, már csak a felszerelést kell összeszedni hozzá. Az egész így kezdődött

– mesélte Bumbi a Kubában eltöltött időről.

A víz alatti fényképezés rendkívül komoly technikai felkészültséget igényel mind a merüléssel kapcsolatos eszközök, mind a fényképezőgép tekintetében. Ha a fotós a felszínen összezárja a tokot, akkor a víz alatt már nem lehet optikát cserélni, így előre kell gondolkozni.

„Nagy hátrány volt régen, hogy egy merülés alatt csak egy tekercs film állt rendelkezésre. Be kellett osztani, nehogy az legyen, hogy az utolsó tíz percre már csak egy kocka marad, és akkor jön a jó téma. A digitális technikára való váltás hatalmas lépés volt a víz alatti fotózásban is” – tette hozzá.

A vaku kérdése is fontos a víz alatt, hiszen minél mélyebbre megyünk, a víz annál inkább kékessé válik, a tiszta víz kék szűrőként funkcionál, ezért vakuzni kényszerül a búvárfotós. Vakuval is csak pár méter távolságig lehet színhelyes képet készíteni, a víz két-három méteres távolságon túl már kékül. Ezért minden élőlényt, amennyire csak lehet, meg kell közelíteni, legyen az hal vagy cápa.

Dombovári Tibor az 1990-es évek elején már sikeresen szerepelt nemzetközi pályázatokon, majd 2002-ben az antibes-i Víz alatti képek világfesztiválján fődíjat nyert, itthon pedig az Év természetfotósa lett. Az Öreg barrakuda portréja című képével 2006-ban első díjat nyert a BBC Wildlife Photographer of the Year pályázat állatportré kategóriájában, ugyanezzel a fotóval pedig a hazai Év természetfotója díjat is elnyerte.

Munkáját a naturArt – Magyar Természetfotósok Szövetsége idén is elismerte: a Saubermacher – Az év természetfotósa 2022 pályázaton Delfincsalád című képét második díjjal jutalmazták. Az ott díjazott képekből az Index is bemutatott egy válogatást a Nagyképen.