Ablakok az Univerzumra
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!A Csillag-Képek 2022 kiállítás a Természetudományi Múzeumban a Magyar Asztrofotósok Egyesülete szervezésében jött létre, jellemzően a magyar asztrofotósokat szólítja meg, és az ő munkáikat mutatja be. A tárlat három kategóriában sorolja be a csillagos égbolt jelenségeit ábrázoló fotográfiákat: 1; asztrotájkép, ami a földet és az eget együtt ábrázoló képeket gyűjti össze, 2; Naprendszer, ahol a Naprendszer égitestjeit láthatjuk képeken, és 3; mélyég, vagyis a csillagok, csillagködök és galaxisok világát ábrázoló felvételek kategóriája. Jellemzően ez a három kategória van jelen valamilyen formában minden nemzetközi asztrofotós-megmérettetésen is. Érdekesség, hogy ennek a felosztásnak nem csupán csillagászati, hanem fotográfiai oka is van. A különböző témákat markánsan eltérő technikával örökítik meg a fotósok, sőt jellemzően egészen más az alkotók habitusa is. Mélyégfotót készíteni precíziós türelemjáték, míg egy napkitörést, meteort vagy sarki fényt gyakorlatilag „vadászni” kell.
A Csillag-Képek zsűrije (ahol több, nemzetközi díjas asztrofotós is ül) minden évben kiválasztja a három legjobb fotót mindhárom kategóriából. A három legjobb között nincsen sorrend, ők a kategória kiemeltjei.
A föld és ég kategória legjobbjai
A felvétel Ausztriából készült, Trahüttenből az Alpok hegyei közül, ahol az egek valamivel jobbak, tisztábbak, mint a magyarországiak, főként a tengerszint feletti magasság miatt. A rendkívüli perspektívájú fulldome (teljeségbolt-) panorámafelvétel ködösítő szűrő segítségével készült, ami sejtelmes hangulatot ad a képnek, és kiemeli a fényesebb csillagképeket vagy azok részét (Fotó: Schmall Rafael)
Mintha Anaximandrosz őselemei, a föld, a víz, a levegő, a tűz és az éter jelennének meg ezen a képen, ami Lofoten szigetén készült Norvégiában. Mára már számtalan sarkifény-fotósexpedíció indul a sarkkörön túlra, mégis ritkaság, amikor egy ilyen erejű felvétel születik, melyen a sarki fény éteri könnyedségét a háborgó tenger és a zord, sötét szirtek ellensúlyozzák, miközben egységes és harmonikus színvilágot hoznak létre (Fotó: Papp András)
La Palma szigetén, a vulkáni kaldera fölé magasodó hegyoldalról mintegy 2300 m magasságból készült a kép. Habár a sziget nagyobb részén felhős volt az ég, fentről a felhők csak a völgyben megülő és a város fényét lefogó ködként jelentek meg, míg a Tejút rendkívüli látványával ívelt át az égen. Ez a fotó egyike azoknak a remek felvételeknek, melyeket nézve könnyen el tudjuk képzelni, hogy hol is vagyunk a világegyetemben (Fotó: Dr. Mayer Martin János)
A Naprendszer kategória legjobbjai
Ez a különleges, Napról készült felvétel az úgynevezett kalcium-K spektrumvonal rendkívül keskeny sávjában készült, és emiatt a napkitöréseket általában jól mutató hidrogén-alfa-fényt nem tartalmaz. Ennek ellenére egy gigantikus napkitörés látható rajta. A hamis-színes kódolással lila árnyalatú kódolás éppen arra utal, hogy a kép a spektrum H-alfa vöröséhez képest a másik végén készült, az közeli ultraibolya tartományban (Fotó: Váradi Nagy Pál)
A jelenlegi 11 éves napciklus 2022 nyaráig megjelent legszebb napfoltcsoportja az AR13055-ös, ami nemcsak hatalmas kiterjedése és összetett szerkezete miatt, hanem rendkívüli szimmetriájának köszönhetően is felkeltette sokak figyelmét. A felvétel 393 nm-es, vagyis az úgynevezett Kalcium-K (Ca-K) spektrumvonalra optimalizált sávszűrővel készült. Egy ilyen minőségű fotó elkészítéséhez egyaránt tisztában kell lenni a Nap fizikájával, a földi meteorológiai körülményekkel, azok fotózásra gyakorolt hatásával és a képalkotó eszközökkel is (Fotó: Dr. Francsics László)
A 2021-es esztendő leglátványosabb üstököse, az C/2021 A1 (Leonard) több kitörést is produkált az év utolsó napjaiban. A kométa azonban ekkor már nem volt megfigyelhető Magyarországról. A látványos kép elkészítése érdekében a fotós minden eshetőségre felkészült, és az északi és a déli féltekén is nyomon követte a tavalyi év izgalmas üstökösét, ez utóbbi földrajzi helyen robottávcsövek segítségével, hogy végül egy szokatlanul dinamikus, fantasztikus részleteket mutató kompozíciójú képet tudjon készíteni róla (Fotó: Majzik Lionel)
A Csillagködök és galaxisok kategória legjobbjai
A felvételen a Sharpless 115 ködösség figyelhető meg, keskeny sávú szűrőkkel fotózva. A feldolgozás során a kén a vörös, a hidrogén a zöld, az oxigén pedig a kék színt kapta. Jobbra lent az Abell 71 planetáris köd figyelhető meg. A fenti részen több gázoszlop, sűrűsödés látszik, melyek kialakulásáért a Berkely 90 nyílthalmaz felelős. Ez a régió az úgynevezett Cygnus felhőben található, és a kép egy igen kifinomult kompozíciót alkot a Tejútnak erről az igen keveset fotózott szegletéről (Fotó: Tóth Bence)
A különös kozmikus kezet a képen átívelő barnás sötétköd-komplexum formálja. Anyagát a Tejútrendszer csillagainak összeolvadó fénye deríti meg halványan, ennek köszönhetően válik láthatóvá. Porból és gázból álló ködösség, melynek sűrűbb részeiben már csillagok születnek. A felvétel mindezt rendkívüli mélységben és részletességgel mutatja meg, úgy, ahogy eddig még nem láthattuk (Fotó: Éder Iván)
A képen látható, OU4 jelű türkizszínű ködösség kétpólusú, ún. bipoláris szerkezete a fényes, nagy tömegű központi csillag két, ellentétes oldali kifújása által jött létre. Érdekessége, hogy nagyon sokáig észrevétlen maradt a csillagászok számára. Ennek oka, hogy a közelmúltban, 2011-ben Nicolas Outter által felfedezett objektum rendkívül halvány, megörökítéséhez speciális, keskeny sávú szűrő és nagyon hosszú expozíciós idő szükséges. Az asztrofotográfiában sokszor küzdelem zajlik a kép esztétikájáért és egyidejűleg a halvány, legtöbbször az érzékelhetőség, megörökíthetőség határán lévő objektumok bemutatásáért. Ez a felvétel mindkét tekintetben kiemelkedő (Fotó: Éder Iván)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon