A miénk örökké ragyog

A Múlt-kép blog a Nemzeti Fotótár szakmai együttműködésével valósul meg.

Földi létünk törékenységének legfőbb bizonyítéka, hogy planétánkat minden irányból a múlt öleli. Bármerre bámulunk is az éjszakába, letűnt világok fényei, hangjai, emlékfoszlányai száguldanak felénk. Miközben ahová a szívünk mélyén vágyunk, mert kiválasztunk magunknak egy csillagot, lehet, régóta halott.

Mi is választottunk magunknak csillagot. Ott pislákol az Orion csillagkép övén, a Mintaka mellett. Valójában nem lehet látni, mi is csak odaképzeltük. Ott ugyanis minden csillag fénye egybeolvad. Mégis ott kell lennie, mert azt mondtuk, hogy ott van. Ám azon a tavaszias téli estén, amikor nagykabátban feküdtünk a domboldalon, mert az év könnyű estéket hozott, bármit el tudtunk képzelni. Azt is, hogy nem csupán a világ, a szerelmünk is végtelen.

Azt találgattuk, hogy az a csillag, aminek nevet adtunk, milyen messze lehet. Amiénk, így neveztük el, egybeírva, és számolgattuk, milyen messze van a Földtől. Végül abban maradtunk, hogy olyan távolságban lehet tőlünk, mintha valaki a végtelen pereméről a végtelen másik peremén lévő kulcslyukon keresztül próbálná meglátni egy gyertya lángjának fényét.

Azon az estén nemhogy a fényt láttuk, de a láng remegését is éreztük. Persze az is lehet, csak a sejtjeink fala rezdült másként, és a szívünk vert olyan erővel, hogy abba az egész világegyetem beleszédült. De ilyen az, amikor csillagot választunk az égen. Azt hisszük, mert mondjuk, örökre szól, miközben tudjuk, hogy olyan ez, mint a hidak korlátjára zárt lakat. A kulcs repül a folyóba, a lakat meg csak addig lóg, ameddig a városvezetés meg nem unja a tonnányi vasat. A fűrésznek meg mindegy: átvág nevet, szentséget és fogadalmat. A folyó medréből hajóval kotorják a szerelmet.

Ez van a csillagokkal is. Csak a lépték nagyobb. Tíz év semmi, száz sem számít. A mindenségben milliókban mérik a másodperceket. Az időt is távolságban. Egy fényév az a távolság, amelyet a fény – légüres térben – egy év alatt megtesz.

De ez, hanyatt fekve egy földi domboldalon, értelmezhetetlen. Jól hangzik, ám amikor kiválasztunk magunknak egy csillagot, lényegtelen. Az a csillag ott, abban a pillanatban a legfényesebb az éggömb szövetén.

S ha azon kezdenénk el tanakodni, hogy a csillag, amit választunk, lehet, már azelőtt elpusztult, hogy megszülettünk volna, s hogy az ember a Földön megjelent, minden darabokra törne. Szilánkosra. Illúzió, remény, szerelem.

Talán jobb is, hogy a fényre, ami felénk száguld, azt mondjuk, hogy a végtelenből érkezett és a végtelenbe tart. Mert lehet, hogy amiből és amiért született, régóta halott, a lényeg úgyis az, hogy ami egyszer a miénk volt, az örökké ragyog.

Budapest, 1949. november 1. Gyerekek nézik a szabadság-hegyi csillagvizsgáló távcsövet kezelő munkatársát
Budapest, 1949. november 1. Gyerekek nézik a szabadság-hegyi csillagvizsgáló távcsövet kezelő munkatársát
Fotó: Bartal Ferenc / MTI Nemzeti Fotótár
Győr, 1960. október 10. Szitter Béla, a győri Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyár csillagászati szakkörének vezetője egy égitestet mutat a szakkör tagjainak. Mellettük áll a távcső, amelyet a szakkör készített
Győr, 1960. október 10. Szitter Béla, a győri Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyár csillagászati szakkörének vezetője egy égitestet mutat a szakkör tagjainak. Mellettük áll a távcső, amelyet a szakkör készített
Fotó: Tormai Andor / MTI Nemzeti Fotótár
Budapest, 1961. július 12. Gyulafi Mátyás autóbusz-vezető (j3), akinek 15 éves kora óta szenvedélye a csillagászat, szomszédainak mutatja saját építésű távcsövét az Üllői úton. A férfi az Uránia bemutató Csillagvizsgálóban kezdett aktívan foglalkozni a csillagászaton kívül a távcsőépítéssel is. Jelenleg saját tervei alapján készíti második távcsövét. Ilyen rendszerű tükörobjektíves távcsövet Magyarországon amatőrök még nem építettek, és hasonló is csak egyetlen van az MTA csillagvizsgáló intézetében
Budapest, 1961. július 12. Gyulafi Mátyás autóbusz-vezető (j3), akinek 15 éves kora óta szenvedélye a csillagászat, szomszédainak mutatja saját építésű távcsövét az Üllői úton. A férfi az Uránia bemutató Csillagvizsgálóban kezdett aktívan foglalkozni a csillagászaton kívül a távcsőépítéssel is. Jelenleg saját tervei alapján készíti második távcsövét. Ilyen rendszerű tükörobjektíves távcsövet Magyarországon amatőrök még nem építettek, és hasonló is csak egyetlen van az MTA csillagvizsgáló intézetében
Fotó: Mikó László / MTI Nemzeti Fotótár
Budapest, 1961. február 15. Az Apáczai Csere János gyakorlóiskola növendékei Horváth Árpád kémiatanár (kalapban) irányítása mellett kormozott üvegen keresztül nézik a napfogyatkozást az iskola tetőteraszáról. Február 15-én reggel 8 óra 50 perckor 96 százalékos napfogyatkozás volt látható Budapesten
Budapest, 1961. február 15. Az Apáczai Csere János gyakorlóiskola növendékei Horváth Árpád kémiatanár (kalapban) irányítása mellett kormozott üvegen keresztül nézik a napfogyatkozást az iskola tetőteraszáról. Február 15-én reggel 8 óra 50 perckor 96 százalékos napfogyatkozás volt látható Budapesten
Fotó: Bojár Sándor / MTI Nemzeti Fotótár
Latorút (Sály), 1963. április 13. Elek Árpád csillagász, a miskolci II. Rákóczi Ferenc könyvtár dolgozója tudományos ismeretterjesztő előadása után távcsővel bemutatja az egyes égitesteket. A könyvtár művelődési autójával járja a megye településeit, ahol se könyvtár, se művelődési ház nincs
Latorút (Sály), 1963. április 13. Elek Árpád csillagász, a miskolci II. Rákóczi Ferenc könyvtár dolgozója tudományos ismeretterjesztő előadása után távcsővel bemutatja az egyes égitesteket. A könyvtár művelődési autójával járja a megye településeit, ahol se könyvtár, se művelődési ház nincs
Fotó: Birgés Árpád / MTI Nemzeti Fotótár
Kaposvár, 1963. február 11. Menilánz Imre és Kertész Levente csillagászati számításokat végez a pár évvel ezelőtt megalakult amatőr csillagászszakkörben, ahol hetenként háromszor találkoznak, hogy a legújabb csillagászati eredményeket, szakkönyveket tanulmányozzák, és előadásokat hallgassanak
Kaposvár, 1963. február 11. Menilánz Imre és Kertész Levente csillagászati számításokat végez a pár évvel ezelőtt megalakult amatőr csillagászszakkörben, ahol hetenként háromszor találkoznak, hogy a legújabb csillagászati eredményeket, szakkönyveket tanulmányozzák, és előadásokat hallgassanak
Fotó: Hadas János / MTI Nemzeti Fotótár
Debrecen, 1964. március 2. Horváth Erzsébet észlelőasszisztens speciális távcsővel készít felvételeket a Napról, a napfolt, napfáklya és protuberancia tevékenységéről a Magyar Tudományos Akadémia debreceni obszervatóriumban
Debrecen, 1964. március 2. Horváth Erzsébet észlelőasszisztens speciális távcsővel készít felvételeket a Napról, a napfolt, napfáklya és protuberancia tevékenységéről a Magyar Tudományos Akadémia debreceni obszervatóriumban
Fotó: Bajkor József / MTI Nemzeti Fotótár
Kunbaracs, 1969. június 13. Bagó Lajos saját gyártmányú csillagvizsgáló berendezését szereli kunbaracsi tanyáján. A férfit szőlőnemesítőként is ismerik, 326 fajtából álló gyűjteménye van, 2800 hibriddel (mintegy 340 kombináció) kísérletezik, és már hat fajtajelöltje van, egyet baracsi rubin néven már elfogadtak
Kunbaracs, 1969. június 13. Bagó Lajos saját gyártmányú csillagvizsgáló berendezését szereli kunbaracsi tanyáján. A férfit szőlőnemesítőként is ismerik, 326 fajtából álló gyűjteménye van, 2800 hibriddel (mintegy 340 kombináció) kísérletezik, és már hat fajtajelöltje van, egyet baracsi rubin néven már elfogadtak
Fotó: Fehérváry Ferenc / MTI Nemzeti Fotótár
Békéscsaba, 1975. október 10. Marik János 63 éves állatgondozó és felesége a távcsővel. A csillagászkodó férfi a békéscsabai tanyavilágban él feleségével. 1971-ben egy csillagászati könyv alapján távcsövet készített, majd egy 25 cm tükörátmérőjű távcsövet épített. Azóta rendszeresen megfigyeléseket végez és naplót vezet a napfoltokról, a Holdról és más égitestekről
Békéscsaba, 1975. október 10. Marik János 63 éves állatgondozó és felesége a távcsővel. A csillagászkodó férfi a békéscsabai tanyavilágban él feleségével. 1971-ben egy csillagászati könyv alapján távcsövet készített, majd egy 25 cm tükörátmérőjű távcsövet épített. Azóta rendszeresen megfigyeléseket végez és naplót vezet a napfoltokról, a Holdról és más égitestekről
Fotó: Danis Barna / MTI Nemzeti Fotótár
Békéscsaba, 1975. október 10. Marik János 63 éves állatgondozó felesége az égboltot tanulmányozza. A csillagászkodó férfi a békéscsabai tanyavilágban él feleségével. 1971-ben egy csillagászati könyv alapján távcsövet készített, majd egy 25 cm tükörátmérőjű távcsövet épített. Azóta rendszeresen megfigyeléseket végez és naplót vezet a napfoltokról, a Holdról és más égitestekről
Békéscsaba, 1975. október 10. Marik János 63 éves állatgondozó felesége az égboltot tanulmányozza. A csillagászkodó férfi a békéscsabai tanyavilágban él feleségével. 1971-ben egy csillagászati könyv alapján távcsövet készített, majd egy 25 cm tükörátmérőjű távcsövet épített. Azóta rendszeresen megfigyeléseket végez és naplót vezet a napfoltokról, a Holdról és más égitestekről
Fotó: Danis Barna / MTI Nemzeti Fotótár