Michelisz: Ott ültem egy zöld fitneszlabdán, és éreztem a félelmeiket

2020.12.18. 14:41
Személyes ügy volt, amikor idén úgy döntöttem, hogy keresünk egy tehetséges szimulátorost, akinek megadjuk azt a lehetőséget, amelyet én is megkaptam tizenöt évvel ezelőtt – az autóversenyzői karrier esélyét. Régóta csak két dolog tudott annyira lázba hozni, mint ez a projekt: a családom és a világbajnoki cím. Ezek azok, amelyekbe minden tőlem telhetőt, a szívemet és a lelkemet is beleadtam. Ebbe a sorba illik a mostani tehetségkutató is.

Ott ültem a sarokban egy zöld fitneszlabdán, és csak néztem az öt srácot, akik hibáztak, elestek és átéreztem a félelmeiket a számukra idegen helyzetekben, amikbe szándékosan löktük őket. Azon gondolkodtam, hogy én pont olyan voltam, mint ők. Ugyanilyen hétköznapi szimulátoros, tele gátlásokkal. Sosem voltam sportos alkat, a tesiórákon nem tartoztam az ügyesebbek közé, az osztályban nem voltam központi figura. De otthon, a gép előtt ülve, talán az egyetlen helyen az egész világon, azt éreztem, hogy igazán jó vagyok valamiben.

Az öt döntős is tehetséges, szimulátoron a legjobbak az országban. Tavasszal a Hungaroring E-sport Bajnokságban közel 4500 versenyző közül végeztek az első öt helyen, de kiszakítottuk őket az online térből, ki kellett mozdulniuk a komfortzónájukból, mert tudnunk kellett, hogy mire képesek még, és ennek köszönhetően olyan dolgokra derült fény, amiket talán ők sem hittek volna saját magukról. A fődíj terhe alatt láttam kétségbeesni és a nyomás hatására láttam kiteljesedni őket, ami egészen elképesztő tapasztalat volt. Drámai volt megélni, ahogy némelyiküknél szépen lebomlottak a gátlásokból épített falak, mások pedig inkább még magasabbra emelték őket.

Ebből adódtak feszült pillanatok is. Volt, amikor azt gondoltam bizonyos esetekben, hogy csak az időnket vesztegetjük, és legszívesebben azt mondtam volna, hogy köszi, de itt most fejezzük be. Aztán, ahogy haladtunk előre, minden ilyen szituáció után az illető tudott valami olyat mutatni, amiért utólag örültem, hogy nem adtuk fel. Ez volt a legfontosabb tanulság, hogy mindig menni kell tovább.

Néha azt láttam, hogy volt olyan versenyző, aki szintén a határon táncolt, hogy bedobja a törölközőt; nyilván ők is megérezték, ha elbizonytalanodtunk. De aztán csináltuk tovább, és azt gondolom, hogy mindannyian sokkal többet kaptunk ettől a programtól, mint azt előzetesen vártuk. Hiszem, hogy mind az öt srácnak tudtunk adni valami pluszt, ami által többek lettek a végére, mint amilyenek voltak az első találkozáskor, és ezt biztosan hasznosítani fogják, az is lehet, hogy az élet teljesen más területén.

Autóversenyző-gének után kutattunk. Vannak elképzeléseim arról, hogy mitől lesz valaki jó pilóta, de ennyi évnyi tapasztalattal a hátam mögött sem tudtam volna megmondani, hogy melyek a sikerrecept pontos hozzávalói. Ezért tartottam fontosnak, hogy a szakmai meglátásainkat kiegészítse egy objektív, fizikai, pszichológiai, mentális felmérés, hogy valóban teljes képet kaphassunk az öt versenyzőről, akik közül a kiválasztott jövőre valódi versenyautót vezet majd a M1RA színeiben.

Több mint tíz éve kezdtem el közösen dolgozni Matics Zsolttal és az általa vezetett Fit4Race-szel, tudom, hogy milyen módszerekkel fejlesztik a pilótákat, amelynek pozitív hatásait magamon is éreztem a karrierem alatt. Mivel Zsolti rálátása rendkívül széles az autósportra, edzenek vele gokartostól kezdve ralisokon át pályaversenyzőkig, különféle korosztályokból kikerülve, biztos voltam benne, hogy az ő segítségével megtaláljuk a szimulátorosokban rejlő lehetőségeket is.

Fokozatosan növeltük a tétet, így a Fit4Race-es laborvizsgálat után következtek a pályanapok a Hungaroringen, először egy gyengébb márkakupás versenyautóval, majd egy olyan TCR-autóval, amilyennel tavaly világbajnok lettem. Rendkívül különböző háttérrel rendelkezett az öt döntős, akik között akadt olyan is, akinek még jogosítványa sem volt. Meg kellett találnunk, hogyan küszöböljük ki a helyzeti előnyöket és hátrányokat. Nem a nyers tempó volt a lényeg, nem az számított, hogy ki volt a leggyorsabb. Az csak pillanatnyi állapot.

Mi nem azt kerestük, aki most a legfelkészültebb, hanem azt, akiből hosszú távon a legjobb válhat. Akiben a legnagyobb potenciál lakozik, amit tudatos munkával kihozhatunk belőle.

Nem volt könnyű döntés. Hárman mondtuk ki a végső szót, Matics Zsolti, mint a laboratóriumi felmérések vezetője, Bári Dávid, mint a M1RA csapatfőnöke és én. Voltak köztünk komoly viták, és az utolsó nap második felében, amikor már csak ketten maradtak versenyben, én nem tudtam volna megmondani, hogy végül ki lesz a győztes. Nüanszokon múlt.

Most arra biztatok mindenkit, hogy éljétek át velünk és az öt versenyzővel a kiválasztás izgalmas, olykor drámai pillanatait a film szombat 17:30-as premierjén a Sport Tv-n, amikor kiderül, hogy kiből lesz igazi autóversenyző 2021-ben, a M1RA-ban. Akár te is lehetnél a helyében, mert csak egy egyszerű srác, aki nem elégedett meg az elérhetetlen álmokkal, hanem leült szimulátorozni, és most nagy lehetőség előtt áll.

Én is ilyen voltam.