Bele lehet-e írni Orbán Viktor nevét egy versbe?

Van abban valami pikáns, ha egy ismert közéleti szerepelő verseskötettel jelentkezik, ezért Turi Tímea – a Magvető Kiadó főszerkesztője, maga is költő – azzal kezdte a beszélgetést Ungár Péter Ismétlődő eltévedés című könyvének bemutatóján, hogy az elején essünk túl a bulváron. Azonkívül azonban, hogy ezen jót derült a közönség, nem volt min túlesni, bár annyi azért kiderült, hogy Turi Tímea és Péczely Dóra, a kötet szerkesztője is régóta ismeri a szerzőt.

New York, Vukovár, Groznij

Verset – általában – akkor ír az ember, ha azt, amit belül érez, meg akarja mutatni a világnak, de Ungár Péter kötete arra példa, hogy ez fordítva is működik: a vers itt mintha eszköz lenne arra, hogy valamit megtudjunk a világról.

Ennek a gondolatnak az illusztrálására Turi Tímea a kötetben első helyen álló Metropolisz című verset hozta föl, amelyben megjelenik szeptember 11., „amikor a gépek belerepültek az épületekbe New Yorkban”, de Vukovár és Groznij is, valamint olyan kifejezések, mint államszövetség, politika vagy demokrácia.

Ungár Péter szerint nem csupán érzelmi közelségből lehet verset írni, hanem érzelmi távolságból is, és a vers mint műfaj gondolatok és megfigyelések közlésre is alkalmas. A Metropolisz arra reflektál, hogy 

ezt akár nyelvileg is érzékelhetjük, és sok olyan jelenség van, amiről nem gondolkodunk, nem folytatunk róla vitát. A versben szerepelő „anyahajó” kifejezést pedig értelmezhetjük reálpolitikai összefüggésben, ahogy Ungár Péter (hiszen azok az erős államok, amelyek sok anyahajóval rendelkeznek), és valami nagy, biztonságot adó erő szimbólumaként is, ahogy Péczely Dóra érzi.

A közéleti versek problematikájáról most csak érintőlegesen volt szó, de az Turi Tímea szerint elmondható, hogy Ungár Péter kötete a „közösségi beszédhez” tartozik, legalábbis keresi a kommunikáció lehetőségét.

A bálnák és a menopauza

A társadalmi jelenségek mellett a kötet másik nagy vonulata a természetről szól, amelyben kiemelt szerepet kapnak a könyv borítóján is látható bálnák.

A bálnák eltévednek az internet miatt,

megzavarja az agyszerkezetüket

az a sok hullám, amit kibocsátunk,

a szürkéskék lomha óriások

bolyonganak a véget nem érő

folyékony térben,

érzik, hogy valami nincs a helyén,

hogy nem tudják, merre mennek és miért.

Ez a Csőlámpa című versből kiemelt részlet fülszövegként is olvasható: a bálnák fontosságát Ungár Péter azzal indokolta, hogy egyrészt a bálna a legnagyobb élőlény, másrészt az emberen kívül náluk figyelhető meg egyedül menopauza (Menopauza című vers is van a kötetben).

Turi Tímea felvetésére Ungár Péter azt mondta, hogy az internetre hajlamosak vagyunk úgy tekinteni, mint ami „csak úgy van”, miközben hatalmas vezetékek mennek az óceánok alatt, és a versben a bálnák sebezhetősége jelenik meg. „Nekünk, neurotikusoknak – de költőt is mondhatnék – a világ egyébként is minden pillanatban percekre van a totális összeomlástól” – fogalmazott Ungár Péter. „Számos és ismétlődő eltévedés” szerepel még a Csőlámpa című versben, amely sor a kötet címét is adja: az itt felsorolt esetek mindannyiunk számára ismerősek, mint például „az Örs vezért téri IKEA-ból megpróbálni kitalálni”.

Kóser szivárvány

A kötet harmadik nagy vállalása – ahogy Ungár Péter fogalmazott – „a zsidós részekben a hit kérdésével versben megbirkózni”. Ilyen például a Kóser szivárvány című költemény, de az Örökség is, amelyben ugyan nincs szó se hitről, se zsidóságról, csak 

A beszélgetésen szó esett frusztrációról, terápiáról, biblioterápiáról, álnéven való publikálásról, a Covid-időszak magányosságáról, annak szexualitáson keresztüli ábrázolásáról, arról, hogy az „otthon ülő nő” milyen jelentésváltozáson ment keresztül az elmúlt években, és hogy bele lehet-e írni Orbán Viktor nevét egy versbe. Utóbbira az lehet a válasz, hogy ha ettől vagy bármely név konkretizálásától jobb lesz a vers, akkor igen. (Ungár Péter egyébként nem írta bele.)

A kötetben feltűnnek a mai Budapest alakjai, és a szerző finom és pontos megfigyeléseket tesz a társadalom különböző színterein megjelenő jellegzetes figurákról. A könyv ugyanakkor korántsem csupán közéleti témákat taglal:

Ungár Péter elmesélte, milyen nagy hatással volt rá Allen Ginsberg Üvöltés című könyve (Eörsi István fordításában), majd amikor a Tórával kezdett foglalkozni, és a Prédikátorok könyvében elolvasta a „Mindennek rendelt ideje van” kezdetű szakaszt, akkor rájött, hogy ez gondolatritmus, amely formából a beatvers is táplálkozik, így az esztétikában meg lehet ragadni az univerzalitást. „Mindennek megvan a rendelt ideje, a dolgok kibogozhatatlan összecsúszásának is” – olvashatjuk az egyik versben.

A kötet mégsem pesszimista, élesen látja a világot, de nem sötéten: az utolsó vers utolsó szava az, hogy „igen”, és egyáltalán nem mindegy az sem, hogy mire mond igent. 

(Borítókép: Turi Tímea, Ungár Péter és Péczely Dóra 2025. április 8-án. Fotó: Szollár Zsófi / Index)