Azahriah mintha fáradna, de még így is tombolt a Park

Péntek napközben még úgy tűnt, elmoshatja az eső Azahriah Budapest Parkba meghirdetett koncertjét, de délutánra megjavult az idő, és inkább a hőgutától, mintsem a vihartól kellett tartani. A meleg ellenére azonban mintha kicsit langyosra sikerült volna az este...

Egy élet története

Úgy tűnik, idővel mindenkit elkap az Azahriah-hullám, hiszen a környezetemben nem egy, nem kettő olyan ember van, akik tavaly még lenézték az előadót, most azonban már ők is előszeretettel hallgatják a számait, sőt közülük néhányan már ott tomboltak és ordították a sorokat szombat este a Budapest Parkban.

Semmi kétség, Azahriah már 2022-ben is hatalmas bulikat nyomott a főváros egyik kedvenc szabadtéri szórakozóhelyén, de a mostani show a tavalyihoz képest már egy új közönségréteget (is) vonzott. Az elmúlt évben őrült tempóban nőtt a népszerűsége, fiatalok és idősek egyaránt rákaptak nemcsak a zenéjére, de az Azahriah-jelenségre is, ami lassan a Z-generáció „hitvallásává” növi ki magát. Elég belehallgatni néhány dalszövegbe (pl. Four Moods 2, amelyben Orbán Balázs szavai hangzanak el), és azonnal ráérzünk, mit is próbál nekünk átadni slágereivel a fiatal tehetség. 

Alig egy hónapja, május 1-jén debütált Azahriah új, második szólónagylemeze, a Memento – az albumról egyébként korábban már több dalt is hallhattak a rajongók élőben, hiszen a sztár márciusban a Papp László Arénában is elénekelt több kiadott, illetve – akkor még – kiadatlan dalt; néhány aztán a közösségi médiában szárnyra is kapott. A 3korty (a hivatalos megjelenés előtt csak Zaza ként elhíresült szám) az arénás koncert után hetekig tarolt a TikTokon.

A Memento-projekt – az alkotó szavaival élve – körülbelül egy év munkájának (és huszonegy év tapasztalatának) az eredménye.

Amellett, hogy nekem egy hatalmas felszabadulás, hogy ezt kiadhattam magamból, szintén remélem azt, hogy sokan, akik ezt hallgatják, magukévá formálják a dalokat, és saját élményeken át fognak flesselgetni a zenékre. Remélem, hogy sokatoknak a rossz pillanatokban ezek a kis foszlányok fognak segíteni vagy erőt adni. Mindenemet beletettem, ezzel pedig magam mögött hagyok egy lezárt történetet, amivel együtt egy új nyílik meg...

– emelte ki Azahriah az album utolsó, Depicentrum című dalának záró soraiban.

Kissé kifulladt 

Nem az első, nem a második koncertjét adta a Budapest Parkban Azahriah, így talán kijelenthető, már nem akkora „flesh” neki fellépni itt, ami talán kicsit érződött is a produkción. Persze szó sincs arról, hogy rossz koncert lett volna, a hangulat így is remek volt, a közönség láthatóan élvezte a bulit, de egy kicsit más érzéseket keltett bennem ez a koncert, mint a korábbi parkos fellépések. 

Azahriah a beígért 20 órás kezdés helyett 20 óra 25 perckor lépett színpadra. Mondhatni, szinte magától értetődő, hogy később kezdett, de a közel félórás csúszás már sokakat irritált mellettem. Nem volt poénos felkonferálás, mint az Arénában, csak egy rövid, vizuális elemekkel tarkított „bejelentkezés”, mégis mindenki tudta, itt az idő: jön Azi! 

Az előadó ismét az Introvertált dallal kezdett, majd előadott két számot a Mementóról, mielőtt a régebbi (2020-as, 2021-es) számaira tért volna át. Minden lehetősége megvolt rá, mégsem promózta eléggé az új albumot: számomra hiányzott a koncerten elhangzott dalok felhozatalából a Gát, illetve a Four Moods 2 – ezeket például nem adta elő, pedig mindkét dalhoz készült videoklip is.

A hangosítás hagyott némi kívánnivalót maga után, a küzdőtér közepéről (konkrétan a hangfalak alatt) jóformán semmit nem lehetett hallani az énekből, legfeljebb a közönség duruzsolásától és hamiskás hangzásától zsongott a fejem. Erről persze nem az előadó tehet, de ebből a szempontból már-már élvezhetetlen volt a produkció: az énekes hangját teljesen elnyomták a közönség soraiból jövő zajok.

A koreográfia és a táncosok öltözéke szinte teljesen megegyezett a márciusi, arénás koncerten látottakkal, Azahriah ismét Matula bácsis sapkában lépett színre.

Valahogy azt éreztem, a koncertnek nem volt említésre méltó pillanata, amolyan kulcsjelenete – azon kívül persze, hogy Desh ismét csatlakozott nagyjából negyven perc után Azahriához a színpadon. Mintha csak az egész közönség azt várta volna, hogy a másik előadó is feltűnjön; előkerültek a mobilok, felment a hangerő. Desh megjelenésekor még az is kamerázott, aki addig elő sem vette a készüléket. Az ő öltözéke egyébként egy kujon rendőrre emlékeztetett...

Még a korábbinál is kevesebbet kommunikált a közönséggel, több dalt is idő előtt abbahagyott (nem énekelt végig), és az arckifejezései sem voltak annyira felhőtlenek, mint a koncert idején aktuális égbolt. 

Ha belegondolunk, hogy milyen utat járt be ez a srác az elmúlt néhány évben, nem csodálkozunk rajta, hogy elfáradt, esetleg belefásult a dalok előadásába, a rengeteg utazásba és fellépésbe, ám csak találgatni tudunk, azt is csak a látottak alapján, hiszen Azahriah publikusan nem beszélt ilyesmiről.

A hangulat tényleg jó volt, de túlzás lenne azt állítani, hogy fantasztikus koncerten jártunk. Az embertömeg iszonyatos volt, telt ház mellett mondjuk ebben semmi meglepő nincs, de mégis: elképesztő látni, mennyien kíváncsiak Azahriáhra annak ellenére, hogy egyre megosztóbb és szókimondóbb dalokat ír – vagy talán éppen ezért...

(Borítókép: Kaszás Tamás / Index)