A tehetségkutatók evolúciója Sinatrától az X-Faktorig

GettyImages-130724667
2023.02.08. 19:52
A mára jól ismert X-Faktor és The Voice a zenés tehetségkutatók legújabb generációját képviseli. A könnyűzenei show-műsorok története közel száz évre nyúlik vissza, egészen 1934-ig. Hogy miként váltak a televíziós csatornák és rádióadók zászlóshajóivá ezek a műsorok, az hosszú évtizedek folyamata, de nem akkora ördöglakat, mint hinnénk.

Egyesült Államok, New York, 1934. A televíziózás még csak éppen indulni készült, a rádiózás az aranykorát élte. Egy-egy műsorvezető köré komplett személyi kultusz épült, így képesek voltak új ötletekkel előrukkolni, kipróbálni, meddig tud terjedni egy divathullám. Edward Bowes volt a korszak egyik meghatározó hangja, akinek akkoriban híres filmszínháza volt, és lehetőséget látott egy új rádiós adásban, ahol fiatal tehetségeknek teremt esélyt a bemutatkozásra. 1934-ben – felesége halálának évében – úgy döntött, belevág a projektbe.

A The Original Amtour Hour című műsor hamar New York egyik kedvence lett, kezdetben a WHN adó sugározta. A szabályok egyszerűek voltak: ha egy előadót elég érdekesnek találtak, akkor Bowes meginvitálta a műsorba. Ott egy hatalmas kereket megforgatva, véletlenszerűen választották ki, hogy kinek kell előbb bizonyítania a tudását.

Ha az illető jól teljesített, és a közönség is megkedvelte, hosszú távon lehetőségekhez juttatták a műsor segítségével, akár turnékra is elvitték kontinensszerte. Amennyiben nem győzte meg Edward Bowest az aktuális fellépő, akkor a műsorvezető megkongatta rettegett hatalmas gongját. A fájdalmas és erős hang annyit jelentett, hogy ezt a produkciót még gyakorolni kellett volna.

Frank Sinatra sem vetette meg a tehetségkutatókat

A műsor olyan előadóknak adott kezdeti bemutatkozást, mint Maria Callas és Robert Merrill operaénekes, Jack Carter humorista vagy a könnyűzene későbbi nagyágyúi, Teresa Brewer és Frank Sinatra – utóbbi akkor még a Hoboken Four kvartett tagjaként. Külön érdekesség volt, hogy Edward Bowes rengeteg műsorvezetővel ellentétben nem vonakodott fekete vagy kisebbségi előadókat megjelentetni műsorában, amennyiben megütötték az adás színvonalát.

A műsor első nagy törése 1946-ben következett be, mikor Edward Bowes 72 évesen meghalt. Az Amatour Hour ’48-ban újra beindult Ted Mackkel, de ez a forma már nem tudott akkora sikert aratni, mint elődje – amely csúcsidejében évi egymillió dollár profitot termelt –, így 1952-ben befejeződött.

Eközben a Brit-szigeteken már javában belevágtak saját projektjükbe, amely a műsorvezetőre alapozó személyi kultusz helyett a közönség véleményére helyezte a hangsúlyt. Az Opportunity Knocks című adás 1949-ben indult, és kisebb kihagyásokkal egészen a nyolcvanas évek végéig sugározták, kezdetben rádióban, majd tévében. Csúcsidejében volt, hogy 20 millióan nézték, a győztesek kiválasztása pedig már egyre jobban hasonlított a mai műsorok rendszeréhez.

A nézők postai úton adhatták fel szavazatukat az általuk legjobbnak ítélt tehetségre, a győztesek nevét pedig mindig a következő héten hozták nyilvánosságra.

Hazánkban az volt a zenés tehetségkutatók egyik legismertebb időszaka, amikor a híres Táncdalfesztivál 1966-ban beindult, és 1972-ig töretlenül a Magyar Televízió egyik legkedveltebb műsora volt. Később, ’77-ben visszatért, majd a nyolcvanas években is különféle formákban, végül a kilencvenes évek közepén zárult le. Olyan előadókat fedezett fel és indított el a karrier útján a műsor, mint Koncz Zsuzsa, Kovács Kati, Zalatnay Sarolta, Katona Klári, a Hungária, Korda György vagy a Neoton.

A kilencvenes évek mostoha időszak volt a tehetségkutatók világában. Talán a legnagyobb külföldi sikernek az amerikai Star Search mondható, amely 1983-tól 1995-ig futott. Itt több kategóriában nevezhettek a versenyzők, úgy mint férfi és női ének, énekes csapat, tánc vagy komédia.

Új ezred, új ötlet

Végül az ezredforduló után a műfaj új erőre kapott, Simon Fuller ötleteként 2001-ben beindult a brit Pop Idol. A műsor népszerűsége akkora volt, hogy rengeteg ország vette át, köztük az USA, ahol megszületett az American Idol. A műsor hatalmas sikert aratott, ikonikus zsűritagja, Simon Cowell pedig a szórakoztató televíziózás központi figurája lett. 2003-ban mégis megszakadt a brit adás, mikor Cowell kiszállt, és bejelentette saját tervezésű énekestehetség-kutatóját, a The X Factort.

Kezdetben nagy botrány lett a dologból, tekintve hogy az Idol atyja, Simon Fuller perbe fogta Cowellt, mivel a The X Factor több ponton a Pop Idol mintájára épült. Végül a felek megegyeztek, Fuller beszállt az X Factorba, míg Cowell vállalta, hogy öt évadig zsűrizni fog az American Idolban.

A brit Pop Idol mintájára hazánkban is beindult a tehetségkutatók gyártása, 2003-ban megjelent a Megasztár,

amely kezdetben a szigetország műsorának tematikájára építkezett. A TV2 énekesversenye hat évadon keresztül hozott hiánypótló szórakoztatást a magyar televíziózásba, míg 2010-ben konkurenciaként elindult az X-Faktor, amely hamar leváltotta a Megasztárt az ország zenei tehetségkutatójaként.

A Simon Cowell ötletére épülő műsor teljesen új oldalról közelítette meg a tehetségkutatók világát. Már nem a versenyen volt az elsődleges hangsúly, hanem közelíteni kezdett egy valóságshow-hoz, a közönségközpontú szavazási rendszer pedig a telefonokra összpontosított, haladva a korral. A műsort több mint 50 ország vette át, milliárdos pénzmozgást generálva világszerte. Bár a legtöbb helyen mára nem sugározzák, a kifulladt műsor mellett hasonló tehetségkutatók születtek,

mint a hazánkban idén visszatérő The Voice.

Hasonlóan Simon Cowell sikersztorijához, a The Voice is a valóságshow-k világát lovagolta meg. A forma jellegzetessége a híres blind audition eljárás, ahol elsődlegesen a hang számít, nem a karakter. A holland eredetű műsor alapítója, John de Mol Jr. korábban már beírta a nevét a televíziózás történetébe. Nem csupán a The Voice megalkotója, az ő nevéhez köthető a Big Brother is, a bentlakásos valóságshow-k zászlóshajója.

Új műsorában akart valamit, ami egyértelműen elkülöníti őket a versenytársaktól, ez lett a blind audition, ahol a zsűri nem látja a versenyzőt egészen addig, amíg a hangja alapján érdemesnek nem tartják arra, hogy bekerüljön a csapatba. Ekkor megfordul a zsűritag széke, a versenyző pedig közül kiválasztja, kivel szeretne együtt dolgozni az évadban. Szemben a The X Factorral a másik kitétel az volt, hogy tévés személyiségek helyett kizárólag zenészek üljenek az ítészek székében, ezzel is erősítve, hogy itt a hang számít.

Emellett ráerősítettek a közösségi média jelenlétére. Mivel az első holland műsor 2010-ben indult, amikor a Facebook és társai már léteztek, a The Voice azzal akart erőfölényre szert tenni, hogy az új forma mellett új területen is terjeszkedik. A műsor közel 70 országban került képernyőre az évek során,

amivel jelen pillanatban a The X Factor legerősebb vetélytársa.

Ahogy megírtuk, tizenegy évad után az RTL ideiglenesen lezárta az X-Faktort, most pedig – tíz évvel ezelőtti első megjelenését követően – visszahozza a The Voice-t a magyar televíziózásba. Kérdés, hogy csupán alkalmi ötlet-e a híres műsor felelevenítése, vagy akár hosszú távon is felválthatja a korábbi tehetségkutatót, amennyiben a zsűri és a téma vérfrissítése sikeresnek bizonyul.

(Borítókép: Kevin Winter / Getty Images)