Indonéziában megcsinálják a macskaszigetet

„A macskasziget ötlete nem új. Japán már létrehozott egyet, és ezek rendkívüli turisztikai célpontokká váltak” – jelentette ki Pramono Anung, Dzsakarta kormányzója. „Ha meg tudjuk valósítani, a sziget bevételi forrást jelenthet az Ezer-szigetek közigazgatásának” – tette hozzá a politikus. Szerinte a sziget nemzetközi és helyi turistákat egyaránt vonzana.

Az emberek jönni fognak, és meglátogatják, mert szeretik a macskákat. 

Pramono határozottan kiállt amellett, hogy komolyan gondolja a macskasziget megvalósítását. Ennek egyik oka, hogy úgy véli, a macskasziget fejlesztésében jelentős potenciál rejlik a regionális gazdaság számára. „Ha a későbbiekben meg tudjuk valósítani, akkor ez az Ezer-sziget kormányának is bevételt jelenthet” – fogalmazott a politikus.

A macskasziget amellett, hogy turisztikai célpont lesz, macskarehabilitációs központként is funkcionál majd. Egy speciális macskakórházat építenek majd, ahol standard ellátást biztosítanak. 

Pramono maga is aktívan hozzájárult a városában élő kóbor állatok megsegítéséhez. A múlt héten az indonéziai világrekord-múzeumtól díjat kapott a legtöbb macskasterilizálás elvégzéséért. Csak februárban a városban 1000 macskát sterilizáltak, és Pramono reméli, hogy idén elérik a 21 ezer sterilizálást.

A dzsakartai macskabarát közösség képviselője, Sonny Kastara Dhaniswara, aki átadta Pramonónak a díjat, támogatta a macskasziget ötletét. „Van egy víziónk, egy álmunk és egy ambíciónk, hogy Indonéziában lesz egy sziget, amely macskarehabilitációs központként is működik majd” – mondta Sonny a helyi médiának.

„A kóbormacska-populáció megfékezése anélkül, hogy kiirtanánk őket vagy kárt okoznánk az állatoknak, sterilizálással valósítható csak meg” – hangsúlyozta azÉlelmiszerbiztonsági, Tengerészeti és Mezőgazdasági Ügynökség vezetője, aki hozzátette, hogy az elvadult macskapopuláció ellenőrizetlen növekedése Dzsakartában számos problémát okozott, többek között anyagi károkat és a betegségek megnövekedett kockázatát. Tavaly a nagyvárosban – becslések szerint – 860 ezer kóbor macska élt, és 465 bejelentés érkezett róluk.

A házimacskák megítélése Indonéziában

Indonéziában a házimacskáknak kedvező a megítélése, és jelentős helyet foglalnak el a kulturális és társadalmi kontextusban. Sok indonéz a macskákat a szerencse és a jólét szimbólumának tekinti. 

Különböző közösségekben, különösen a muszlim lakosság körében, a macskákat tisztaságuk miatt kedvelik, és gyakran úgy tekintenek rájuk, mint a háztartások áldást hozóira. A macskákat kulturálisan szeretett társaknak tekintik, nagyra értékelik játékos természetüket a kártevők elleni védekezőképességük miatt. Gyakran szabadon kószálnak a környéken, és a család szerves tagjaként kezelik őket. 

Míg a városi, tehetősebb családok a macskákat elsősorban társat adó háziállatoknak tekintik, a szegényebb régiókban más a szemlélet, ahol a gyerekek gyakran játszadoznak a kóbor macskákkal. 

A macskák iránti általános szeretet ellenére a velük kapcsolatos hiedelmek jelentősen eltérhetnek a különböző etnikai csoportokban és régiókban, amit a helyi szokások és babonák befolyásolnak. Míg sokan a macskákat a szerencsével hozzák összefüggésbe, egyeseknél a macskák jelenlétével kapcsolatos babonák is élnek. 

Macskaszigetek a világban

Japán számos szigete nagyszámú vadmacska-populációjáról vált ismertté, összesen 11 szigetet nevezhetünk macskaszigetnek. Ezek a macskaszigetek általában a kártevők elleni védekezés céljából betelepített macskák révén jöttek létre. A megfelelő éghajlattal rendelkező szigeteken a ragadozók, például a kutyák hiánya, és néha az autók hiánya miatt ezek a betelepítések nagy macskapopulációkat eredményeztek, amelyek kevés veszélynek voltak kitéve. Ma e macskák jelenléte néhány szigetet turisztikai látványossággá tett.

Sok helyen a macskapopulációk nagyobbak, mint az emberi populáció. A macskák jelenléte néha a helyi folklórra is hatással volt: Kakarajimán állítólag tabunak számít a kutyatartás. A kóbor macskákat ezeken a szigeteken gyakran etetik a helyiek és a turisták. Mivel azonban vadon élnek, ritkán részesülnek további ellátásban vagy állatorvosi ellátásban. 

Konkrétan a macskasziget, amelyre Pramono utalt, az Ehime prefektúrában található Aoshima. Tokióból vonattal és komppal érhető el, az utazás több órát vesz igénybe.  

A szigeten a macskafélék a hírek szerint 6:1 és 10:1 közötti arányban vannak többségben az emberekhez képest, de mivel a sziget idős lakói közül már sokan elhunytak, az arány mára jelentősen megnőtt, majdnem 36:1. A macskákat a halászhajókon élő rágcsálók ellen hozták be, de a szigeten maradtak, és nagy számban elszaporodtak.

Aoshima macskái Japán egész területéről származó ételadományokból táplálkoznak, emellett a szigeten élő kisállatokat és a látogatók ételét is megeszik. A sziget emberi lakossága csökkent, mióta a szardíniahalászat kimerült, és a munkahelyek a városokba költöztek. 2024-ben már csupán 6 ember élt a szigeten.

Egy másik japán sziget, Tashirojima, a „Macskasziget” néven vált ismertté. Rengeteg kóbor macska él itt, mivel a helyi hiedelem szerint a macskák etetése gazdagságot és szerencsét hoz. A macskapopuláció ma már nagyobb, mint a szigeten élő emberek száma. Miközben az emberek létszáma mára 80 fő alá csökkent, a macskáké a több százat is eléri, kutyák pedig egyáltalán nincsenek. 

Érdekes, hogy Miyagi prefektúrában legalább tíz macskakegyhely található. Emellett 51 macska alakú kőemlékmű is van, ami a többi prefektúrához képest szokatlanul magas szám.

A szerző a Neumann János Egyetem Eurázsia Központjának tudományos főmunkatársa.

(Borítókép: Macskatartók Jakartában. Fotó: Shutterstock)